A Fővárosi Ítélőtábla Kf.27067/2009/15. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (KÖZBESZERZÉSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi CXXIX. törvény (Kbt.) 58. §] Bírók: Páldy Zsuzsanna, Sára Katalin, Szőke Mária

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.30971/2008/14., *Fővárosi Ítélőtábla Kf.27067/2009/15.*, Kúria Kfv.39054/2010/6. (BH 2011.3.80)

***********

FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA

3.Kf.27.067/2009/15. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Fülöp Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, amely perbe az alperes oldalán a jogtanácsos által képviselt beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2008. szeptember 1. napján kelt 19.K.30.971/2008/14. számú ítélete ellen a felperes 15. sorszám alatt bejelentett és 16., 17. sorszám alatt indokolt, illetve kiegészített fellebbezésére meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak egyenként 70.000-70.000 (hetvenezer-hetvenezer) forint másodfokú perköltséget.

A fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperesi beavatkozó a TED-en 2008. január 3-án 2008/S-1-000703 számon megjelent ajánlati felhívásával a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) IV. fejezete szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított keretmegállapodás megkötésére a központosított közbeszerzési rendszerről, valamint a központi beszerző szervezet feladat és hatásköréről szóló 168/2004.(V.25.) Kormány rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) hatálya alá tartozó, illetve a központosított közbeszerzési eljáráshoz önként csatlakozó intézmények által korábban beszerzett szoftverlicencek bővítésére, kiegészítésére, meghosszabbítására, verzió követésére, cseréjére, valamint új szoftver licencek beszerzésére és kapcsolódó szolgáltatások teljesítésére két részterületen. A részteljesítés a ... (vagy azzal egyenértékű) közigazgatási intézményi licenckonstrukciókra, illetve a ... (vagy azzal egyenértékű) oktatási intézményi licenckonstrukciókra vonatkozott. Közlése szerint a ... (a továbbiakban: MS) megnevezés használata csak a tárgy jellegének egyértelmű és közérthető meghatározása érdekében történt. Ajánlati felhívásában rögzítette, hogy az általa képviselt intézményeknél jellemzően MS szoftverlicencek találhatók, ezért ezen vagy ezekkel egyenértékű szoftverlicencekre fogad el ajánlatot. Az egyenértékűség a termékek minden műszaki korlátozástól mentes, teljes körű együttműködését, (valamint a vásárló intézmény szoftver alkalmazásaival való ugyanilyen együttműködést) is jelenti, amely a vásárló részére többletterhet (pl. költség, üzemeltetési nehézség) nem okozhat. Az ajánlati dokumentáció műszaki leírásában előírta, hogy a megajánlott termékeknek és szolgáltatásoknak meg kell felelniük a vonatkozó állami normatíváknak, valamint a dokumentációban írt egyéb követelményeknek. Részteljesítésenként felsorolta azokat a termékeket amelyekre, vagy amelyekkel teljes mértékben azonos funkcionalitást biztosítóan kell ajánlatot tenni úgy, hogy azok nem okozhatnak korlátozást az intézmények meglévő szovftver alkalmazásainak működésében, biztosítaniuk kell a teljes körű együttműködést. A közbeszerzési eljárás során feltett azon kérdésre, hogy miért nem nemzetközileg elfogadott szabványra hivatkozott a specifikációjában a funkcionalitás és egyenértékűség helyett, azt válaszolta, hogy bonyolult, összetett szerzői jogi vonatkozású beszerzési tárgy esetén szükséges a beszerzés tárgyának meghatározásánál az egyenértékűség megjelölése. Hivatkozott a Kbt. 58. § (7) bekezdésére, és a 2004/18. EK Irányelv szabályozására is. Külön kérdésre kifejtette, hogy ahol a dokumentációban meghatározott gyártmányú, eredetű, típusú dologra, eljárásra, tevékenységre, személyre, illetőleg szabadalomra, vagy védjegyre való hivatkozás áll, arra csak a tárgy jellegének egyértelmű és közérthető meghatározása érdekében került sor.

A felperes, mint a Közbeszerzések Tanácsának tagja a Kbt. 58. § (7) és 1. § (2) bekezdésének sérelmére alapítottan kezdeményezett hivatalból jogorvoslati eljárást. Indokai szerint az ajánlatkérő ajánlati felhívásában indokolatlanul, fölöslegesen nevezte meg az MS termékeit, az szükségtelen volt a beszerzés tárgyának egyértelmű és közérthető meghatározásához. Magatartása alkalmas volt arra, hogy közvetett módon korlátozza a versenyt még akkor is, ha hozzátette, hogy azzal egyenértékű terméket is elfogad. A jogorvoslati eljárásban tartott tárgyalás során kezdeményezését akként pontosította, hogy a meglévő szoftverlicencek bővítése, kiegészítése, meghosszabbítása, verziókövetése, illetve cseréje esetében valóban egy specifikus helyzet állt elő, ezért a beszerzésnek ebben a részében elfogadta, hogy az ajánlatkérő nem tudta másképp megadni a műszaki leírást, csak úgy, hogy feltüntette az MS vagy azzal egyenértékű termék megnevezést. A kezdeményező iratban foglalt jogi álláspontját azonban az új szoftverlicencek vonatkozásában fenntartotta azzal, hogy itt szükséges lett volna a MS szó elhagyása, nem lett volna akadálya, hogy az alperesi beavatkozó a törvény általános előírásainak és főszabályainak megfelelő specifikációt a termék megnevezése nélkül határozza meg.

Az alperes döntését a kezdeményező irat, illetve annak a tárgyaláson elhangzott pontosítása alapján hozta meg, D.37/16/2008. számú határozatában a jogsértés hiányát állapította meg és a jogorvoslati eljárást megszüntette. Határozatában rögzítette, hogy az ajánlatkérő nem a Kbt. 58. § (3) bekezdése, hanem az 58. § (7) bekezdése alapján készítette el a műszaki leírást, melyre lehetősége volt, mert a közbeszerzés tárgyának egyértelmű és közérthető meghatározása szükségessé tette a konkrét gyártmányra hivatkozást. A beszerzési igény specifikuma (a meglévő korábbi MS licencekkel való együttműködés) alapján - figyelemmel arra is, hogy az ismert szerzői jogi korlátokra tekintettel nem képes műszaki leírás elkészítésére - nem minősült jogsértésnek, hogy konkrét gyártót tüntetett fel, mivel az egyértelmű és közérthető meghatározás érdekében az indokolt volt. Alapelvi sérelem megállapítására sem látott lehetőséget, mert a Kbt. 58. § (7) bekezdése az alapelvi rendelkezéseknek a műszaki leírásra konkretizáló rendelkezése. A beszerzési igény specifikumából következő műszaki, technikai indokoltság nem jelenti a Kbt. 58. § (7) bekezdésének megsértését, a műszaki igényeinek megfelelő szoftverek kapcsán az ajánlatkérő pedig már nem alkalmazott kizárást vagy megkülönböztetést, mert "a vagy azzal egyenértékű" kitétel használatával minden egyenértékű szoftvert elfogadott.

Az alperes határozatának hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezése iránt a felperes terjesztett elő keresetet. Állította, hogy a Kbt. a műszaki leírásra vonatkozó rendelkezéseket logikailag egymásra épülő rendben állapítja meg. Az 58. § (3) bekezdése a legáltalánosabb érvénnyel rögzíti a műszaki leírás meghatározásának módszerét, amelyhez képest az 58. § (7) bekezdése által meghatározott két feltétel, az egyértelmű és közérthető meghatározás biztosítása érdekében teszi lehetővé az általános rendelkezésektől való kivételes eltérést. Ezt a kivételt azonban csak a generális szabállyal együtt lehet értelmezni. Az alperesnek ezért nem azt kellett volna vizsgálnia, hogy fennállt-e a feltétele a műszaki leírásban meghatározott gyártmányra hivatkozásnak, hanem azt, hogy a beszerzés tárgya meghatározható lett volna-e a Kbt. 58. § (3) bekezdése alapján. Mivel ezt nem végezte el, a tényállást nem megfelelően derítette fel. Az 58. § (7) bekezdésében írt konjuktív feltételek teljesülése helyett az MS termékekkel való együttműködés szükségességére hivatkozott, amely kívül esik a törvény által meghatározott és elfogadott szempontrendszeren. Nem vitatta, hogy a beszerzési igény meghatározása az ajánlatkérő kompetenciája, ezért a szoftverrendszerek között működő munkakapcsolat előírása jogszerűen történt, de ennek a termékcsoportonkénti homogén gyártóval történő összekapcsolása versenyellenes volt.