A Fővárosi Ítélőtábla Bf.151/2018/7. számú határozata emberölés vétsége tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 8. §, 85. §, 87. §, 160. §, 164. §, 166. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 145. §, 184. §, 561. §, 574. §, 590. §, 591. §, 599. §, 605. §, 606. §, 613. §, 615. §, 868. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 21. §, 48. §] Bírók: Halász Etelka, Hrabovszki Zoltán, Lőrinczy Attila

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

4.Bf.151/2018/7.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2018. év november hó 22. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Balassagyarmati Törvényszék 2018. március 23. napján kihirdetett 14.B.209/2017/10. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott 2 (kettő) rendbeli segítségnyújtás elmulasztása bűntettének értékelt cselekményét 3 (három) rendbeliként minősíti.

A Btk. 160. § (1), (4) bekezdés szerinti cselekményét gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének nevezi meg.

A testi sértés vétségénél a Btk. 164. § (1) bekezdését is felhívja.

A vádlott személyi adatai között feltüntetni rendeli, hogy magyar állampolgár.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 29 000 (huszonkilencezer) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles az államnak megfizetni.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés vétségében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 160. § (1), (4) bekezdés], 2 rendbeli segítségnyújtás elmulasztása bűntettében [Btk. 166. § (1), (3) bekezdés] és testi sértés vétségében [Btk. 164. § (3), (9) bekezdés a) pont].

A vádlottat 2 év - végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte; a végrehajtási fokozatot fegyházban, a szabadságvesztés elrendelése esetére a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg. Rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is.

Az ítéletet az ügyészség tudomásul vette, ellene a vádlott elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés, a védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan téves minősítés miatt és a kiszabott büntetés enyhítése érdekében élt jogorvoslattal.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.366/2018/1. számú átiratában azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg és a segítségnyújtás elmulasztása bűntettének értékelt cselekményt 2 rendbeli helyett 1 rendbelinek minősítse.

Az eltérő jogi minősítést - a BJD.4147. számú döntés felhívása mellett - arra alapította, hogy a követendő ítélkezési gyakorlat szerint, ha az elkövető azonos veszélyhelyzetben lévő több személy részére, egyetlen mulasztással nem nyújt segítséget, a sértettek számától függetlenül a cselekmény 1 rendbelinek minősül.

Az elsőfokú ítélet kihirdetése és a jogorvoslati nyilatkozatok megtételét követően, 2018. július 1-jén hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény [a továbbiakban: Be.], és annak 868. § (1) bekezdésében írt átmeneti rendelkezésére tekintettel az ítélőtáblának már e törvényt kell alkalmaznia az ítélet felülbírálata során.

A védő a fellebbezése részletes indokolásában az alábbiakat fejtette ki:

A gondatlan emberölés vétsége tekintetében az elsőfokú bíróság nem derítette fel teljes körűen a valós történeti tényállást, a balesettel összefüggésbe hozott több körülmény csak feltételezésen alapul.

A gépkocsik megrongálódása miatt nem volt egyértelműen tisztázható, hogy tompított fényszóróval közlekedő B.A. milyen távolságból észlelhette a kivilágítatlan kerékpárt toló, láthatósági mellényt nem viselő vádlottat, de ez a távolság - a gyakorlati tapasztalatok szerint - kevesebb szokott lenni 40 méternél. Egyébként a fényszórók által megvilágított úttest rövid szakasza miatt B.A. mindenképpen elütötte volna a vádlottat, ha az valóban a jobb oldali forgalmi sáv közepe táján tolta a kerékpárját.

Az elsőfokú bíróság - az igazságügyi gépjármű-közlekedési műszaki szakértő szakvéleménye alapján - tévesen állapította meg a két gépkocsi és a vádlott baleset előtti helyzetét, ugyanis az emberi- és a gépi (fékkésedelmi) reakcióidő összesen kb. 1,5 másodperc, ehhez még hozzá kell számolni a terelővonalon való áthaladás során eltelt néhány tizedmásodpercet, valamint további kb. 1,3 másodpercet, amely eltelt attól az időponttól, amikor a BMW gépkocsi vezetője észlelte a veszélyhelyzetet és elkezdte a vészfékezést. Mindezek alapján, a két gépkocsi ütközési helyéhez képest, a feltételezett észleléstől legalább 3 másodperc telt el, amely idő alatt az ütközésig B.A. 60-65 métert tehetett meg, amely 15-20 méterrel korábbi észlelést jelent, mint amit a szakértő megállapított.

A baleset valójában úgy következett be, hogy az Opel Zafira gépkocsi vezetője csak közvetlenül azelőtt észlelte a kerékpárját az úttest szélén toló vádlottat, mielőtt nekiütközött a bal lábszára külső részének, amely következtében a vádlott elesett. Ezt követően, B.A. ijedtsége miatt a bal oldali forgalmi sávba kormányozta a gépkocsiját, ahol anélkül haladt másfél másodpercig, kb. 62,5 métert a frontális ütközésig, hogy bármilyen elhárító manővert (például visszakormányzást) végrehajtott volna.

A vádlott a KRESZ előírásai szerint a forgalmi sáv jobb részén haladt, viszont a fényvisszaverő mellény (ruházat) viselésének elmulasztásával valóban megsértette a KRESZ 21. § (12) bekezdésé-ben foglalt szabályt. Kétséget kizáróan az is megállapítható, hogy B.A. nem használta a kötelezően előírt biztonsági övet, ezzel megszegte a KRESZ 48. § (4) bekezdésében foglaltakat, és ténylegesen ez vezetett azokhoz a sérüléseihez, amelyek a halálát okozták.

A vádlott tudata nem foghatta át, hogy mulasztása következményeként az őt elsodró gépkocsi áttér a menetirány szerinti bal oldali sávba, és ott elhárítási manőver nélkül frontálisan összeütközik egy szabályosan közlekedő gépkocsival, amelynek következtében - a biztonsági öv becsatolásának elmulasztása és a vezetőoldali légzsák hiánya miatt - a sofőr olyan súlyos sérüléseket szenved, hogy a kórházba szállítást követően meghal. A balesethez vezető okfolyamatot valóban a vádlott indította el, de őt a bekövetkezett halálos eredmény tekintetében gondatlanság sem terheli.

Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az igazságügyi orvosszakértő tárgyaláson tett nyilatkozatát, miszerint ha B.A. használta volna a biztonsági övét, akkor vélelmezhetően nyolc napon túli sérülése keletkezik, az nem határozható meg, hogy maradandó fogyatékossága bekövetkezett volna vagy sem. Egyébként a balesetet elszenvedő két gépkocsi össztömegét és sérüléseit figyelembe véve, az állapítható meg, hogy a biztonsági öv használata és a légzsák működése esetén B.A. hasonló sérüléseket szenvedett volna el, mint a BMW márkájú gépkocsit vezető H.J.. Utóbbi gépkocsi utasának, M.Á.-nak a sérülései azért keletkeztek, mert az ütközést megelőzően a kezeivel és a lábaival kitámasztott.