BH 1998.2.79 Kártérítési felelősség a hitelígérvény visszavonása miatt [Ptk. 339. § (1) bek., 28/1991. (II. 21.) Korm. r. 8. § (1) bek.].

Az alperes, mint az ÁVÜ privatizációs megbízottja nyilvános egyfordulós pályázatot hirdetett meg a Szentendrei Betonárugyár 87,16%-nyi részvénycsomagjának az értékesítésére. A kiírás szerint a vételár privatizációs költségen felüli része készpénzzel, kárpótlási jeggyel, valamint E-hitel igénybevételével is fizethető volt. A pályázathoz mellékelni kellett a megajánlott vételár erejéig hitelígérvényt vagy banki fedezetigazolást.

A felperesek - akik közül az V. r. felperes devizakülföldi - ún. befektetői csoportként együttesen nyújtottak be pályázatot az alpereshez. Az I-IV. r. felperesek E-hitel-kérelemmel fordultak az alpereshez. A kérelem szerint a felperesek az E-hitelhez szükséges önrészként szolgáló kárpótlási jegyek megvásárlásához letétbe helyeznek 19 db 1.000.000 forint névértékű WVM I kötvényt, amelyeket a pályázat megnyerése esetén előre rögzített fix áron egy brókercég megvásárolna, és ez az összeg nyújtana fedezetet a szükséges kárpótlási jegyek megvásárlásához. 1993. november 26-án K. Gy., az alperes alkalmazottja tájékoztatta az I. r. felperest, hogy a kárpótlási jegyek vásárlásához szükséges fedezetigazolásként elfogadja a felkínált kötvények zárolásáról szóló letéti igazolást, valamint a kötvények megvásárlására szóló opciós szerződést. Mindezek alapján az alperes 1993. november 29-én egzisztenciahitel ígérvényt adott ki az I-IV. r. felperesek számára. Az igérvény 16820 db 10.000 forint névértékű Szentendrei Betonárugyár Rt. részvény megvásárlásához 153.425.000 forint egzisztenciahitel nyújtására tett ígéretet. Az ígérvény szerint a hitelszerződés megkötésének feltétele, hogy a pályázók a jogszabályban előírt saját pénzforrásnak megfelelő kárpótlási jegy letétbe helyezéséről szóló igazolást az alpereshez benyújtsák. A felperesek 1993. december 1-jén pályázatukat benyújtották, mellékelve ahhoz a kapott hitelígérvényt.

Az alperes 1993. december 23-án kelt levelében tájékoztatta az I. r. felperest, hogy mivel a felperesek nem tettek eleget azon kötelezettségüknek, hogy az előírt saját pénzforrásnak megfelelő kárpótlási jegy letétbe helyezéséről szóló igazolást az alpereshez benyújtsák, a hitelígérvényt érvénytelennek tekinti. A levelet az I. r. felperes 1994. január 4-én kapta meg.

A bírálóbizottság 1994. január 6-án ült össze. A beérkezett két pályázat közül a felperesek ajánlata volt a kedvezőbb, azt azonban mégis érvénytelennek nyilvánította, mert a hitelígérvény érvénytelenné nyilvánítása folytán a felperesek pályázata már nem felelt meg a kiírás szerinti alaki kellékek mindegyikének. Ezért a bírálóbizottság úgy határozott, hogy a vételár tekintetében a további tárgyalásokat a másik pályázóval, a C-25 Vagyonkezelő Kft-vel kell folytatni.

A felperesek keresetükben a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján 264.715.000 forint összegű kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Álláspontjuk szerint az alperes által kiállított hitelígérvény mindenben megfelelt a vonatkozó jogszabályoknak, ha azonban mégis jogszabálysértéssel került volna kiállításra, akkor a pályázati kiírás szerint hiánypótlásra kellett volna hogy sor kerüljön. Mivel az eredendően jobb pályázatuk a hitelígérvény visszavonása folytán vált érvénytelenné, az alperes kártérítési felelősséggel tartozik.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az egzisztenciahitelről szóló 28/1991. (II. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 8. §-ának (1) bekezdése szerint az igénylőnek már a hitelkérelem előterjesztésekor igazolnia kell a saját pénzforrással való rendelkezést. Mivel a saját pénzforrásnak készpénzben vagy kárpótlási jegy formájában már a hitelkérelem benyújtásakor rendelkezésre kell állnia, a felperesek kérelme a jogszabály előírásainak nem felelt meg, és a részükre kiadott E-hitel-igérvény így jogszabályba ütközött.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az 1993. november 29-én az alperes által az I-IV. r. felperesek számára kiadott egzisztenciahitel-ígérvény 1993. december 23-án kelt érvénytelenné nyilvánításából eredő károkért a felperesekkel szemben az alperes a felelős. Az ítéleti indokolás szerint az R. 8. §-ának (1) bekezdésében írt saját pénzforrás nem kizárólag készpénzt, illetve kárpótlási jegyet jelent, hanem minden olyan más pénzhelyettesítő eszközt is, amely szükség esetén készpénzzé tehető. A felperesek tehát a saját pénzforrás rendelkezésre állását megfelelően igazolták a kötvények zárolásáról szóló letéti igazolással. A hiteligérvény szerint a kárpótlási jegyek letétbe helyezéséről szóló igazolás csak a hitelszerződés megkötésének lett volna a feltétele. Az alperes az 1993. december 23-i nyilatkozatában tehát alaptalanul tekintette a hitelígérvényt érvénytelennek a kárpótlási jegyek letétbe helyezéséről szóló igazolás elmaradása miatt. A pályázati kiírás szerint egyébként is kötelező lett volna a hiánypótlási eljárás lefolytatása. Ha az alperes jogellenesen nem nyilvánítja érvénytelenné a hitelígérvényt, akkor a pályázatot a felperesek nyerték volna meg eredendően kedvezőbb ajánlatuk folytán. Azzal, hogy az alperes nem fogadta el a felperesek pályázatát, nemcsak az I-IV. r. felpereseknek, hanem az V. r. felperesnek is kárt okozott.