BH+ 2012.7.303 A vitatott hitelezői igény elbírálása során a felszámoló az adós nevében jogosult a hitelező követelésével szemben beszámítási és egyéb kifogással védekezni. Az adós gazdasági ellehetetlenülése nem jelenti az adós-hitelező viszonyában a teljesítés lehetetlenné válását [Ptk. 312. §, 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 46. § (6) bek.].

A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:

Az adós felszámolását a megyei bíróság a 2008. július 9-én érkezett kérelem alapján 2008. október 29-én indította meg, felszámolóként a Cs. Kft.-t jelölte ki.

A G. Zrt. 362 280 000 forint összegű követelését is érvényesítő M. Zrt. (a továbbiakban: Bank vagy hitelező) a felszámolóhoz 2008. november 25-én érkezett kérelmében 2 122 938 069 forint tőke, 57 855 218 forint lejárt ügyleti kamat, 27 337 921 forint késedelmi kamat, 15 941 forint számlavezetési díj és 100 000 forint nyilvántartásba vételi díj követelésének a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés b) pontja szerinti nyilvántartásba vételét kérte, utalva a Cstv. 49/D. §-ában foglaltakra. Követelése a közte és az adós között létrejött, közjegyzői okiratokba foglalt hitelszerződésekből keletkezett, mely követelést az adós vagyonára alapított ingó- és vagyont terhelő keretbiztosítéki jelzálogjoggal, valamint az adós tulajdonosai másik cégeinek vagyonára alapított jelzálogjogokkal, illetve a magánszemélyek vagyonára alapított zálogjogokkal és kezességvállalási szerződésekkel biztosították. A szerződéseket a Bank 2008. október 1-jén közjegyzői okiratba foglaltan felmondta, így azok egy összegben esedékessé váltak.

A felszámoló 2009. március 27-én kelt levelében értesítette a hitelezőt, hogy bejelentett igényét nem fogadja el, ezért azt nem veszi nyilvántartásba. Arra hivatkozva utasította el a hitelezői igényt, hogy a követelés felmerülése kizárólag a Bank saját felróható magatartásának a következménye.

A felszámoló 2009. július 20-án a Cstv. 46. § (6) bekezdésére hivatkozva a vitatott hitelezői igény elbírálását kérte a bíróságtól. Előadta, hogy az adós a Bankkal 2007-től kezdődően együttműködést alakított ki, melynek célja az adós tevékenységének finanszírozása révén a társaság fizetőképességének helyreállítása volt. A hitelfolyósítás feltételeként a Bank bankbiztost delegált a társasághoz a gazdálkodás fokozott ellenőrzése érdekében.

A hitelező és bankbiztosa az adós társaság ügyvezetőinek teljes jogkörét elvonta, jogellenesen átvette az adós ügyvezetését, gazdasági irányítását, amellyel az adósnak veszteséget okozott, a napi termelési folyamatokban azonban a bankbiztos nem vett részt, aminek következtében késedelmes, és a cég gazdasági érdekével ellentétes döntések születtek. Előadta továbbá, hogy a termelési folyamat elindításához szükséges pénzeszközt a Bank késedelmesen bocsátotta a társaság rendelkezésére, ami szintén jelentős veszteségeket idézett elő. Álláspontja szerint, amennyiben a Bank és az általa kirendelt bankbiztos megfelelő körültekintéssel járt volna el, a hitelezői igények a felszámolási eljárás megindítása nélkül kielégítést nyerhettek volna. Hivatkozott arra, hogy a hitelező a megbízottjának - a bankbiztosnak - a magatartásáért felel a Ptk. 315. §-a és 350. § (1) bekezdése alapján.

A hitelező jogsértő magatartásai révén az adós oldaláról a hitelező felé fennállott kötelezettség teljesítése lehetetlenült, ezért lehetetlenült a Ptk. 523. § (1) bekezdés szerinti visszafizetési kötelezettség is, figyelemmel a Ptk. 312. § (3) bekezdésére. Ennek alapján az adós a tartozás megfizetésétől szabadult, ezzel a hitelező követelése megszűnt.

Az adóst képviselő felszámoló álláspontja szerint a hitelezőnek felróható okból beállott eredmény nem hagyható figyelmen kívül a hitelezői igény nyilvántartásba vétele tekintetében. A többi hitelező érdeke sérülne súlyosan, ha a felszámoló olyan követelést ismerne el, amelynek hitelezője maga idézte elő az adós gazdasági lehetetlenülését.

Bejelentette, hogy a Bank jogsértő magatartására tekintettel kártérítés iránti keresetet nyújtott be a bírósághoz az M. Zrt, a C. Kft. és az R. Zrt. ellen.

A Bank a hitelezői igény nyilvántartásba vételét kérte. Kiemelte, az adós korábbi gazdálkodása folytán került abba a helyzetbe, hogy hitel felvételére kényszerült, a hitelszerződéseket pedig a társaság vezetői befolyástól mentes akaratukból írták alá. Közölte, hogy álláspontja szerint a kártérítési per nincs összefüggésben a jelen eljárással.

Az elsőfokú bírósági eljárásban - a vitatott hitelezői igény elbírálásával kapcsolatos bizonyítási eljárást megelőzően - a 2009. november 17-én tartott meghallgatáson a felek érdemi nyilatkozatot nem tettek, bizonyítási indítványt egyik fél sem terjesztett elő. A felszámoló előadta, hogy a vitatott hitelezői igény valamennyi iratát a bírósághoz megküldte, ezért a hitelezői igénybejelentés megalapozottsága a rendelkezésre álló iratok alapján érdemben elbírálható.

A hitelezőnek a meghallgatáson az eljárás elhúzódása miatt benyújtott kifogása (Pp. 114/A. §) alapján eljárt ítélőtábla végzésében kötelezte az elsőfokú bíróságot az ügy továbbviteléhez szükséges intézkedés megtételére, azaz arra, hogy - miután a feleket a Pp. 3. § (3) bekezdésének megfelelő tájékoztatással ellátta - a vitatott hitelezői igény tárgyában döntését haladéktalanul hozza meg.

Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság végzésének kézbesítését követően további meghallgatást nem tartott, kötelezte a felszámolót a hitelező teljes bejelentett igényének a nyilvántartásba vételére. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló a követelés összegét, és a hitelező által igényelt besorolását nem, csak annak jogalapját vitatta. Álláspontja szerint az adós gazdasági lehetetlenülése, mely miatt nem állt rendelkezésre olyan pénzeszköz, amellyel a hitelező felé fennálló visszafizetési kötelezettségének eleget tehetett volna, nem eredményezi a hitelszerződések lehetetlenülését. Az adós gazdasági ellehetetlenülését a Cstv. szabályozza olyan módon, hogy a hitelezők az adóssal szembeni követelésüket a felszámolási eljárásban érvényesíthetik igényüknek a felszámoló részére történő bejelentésével.

Az adós nevében a felszámoló által előterjesztett fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezéssel támadott rendelkezését helybenhagyta. A felszámoló eljárási kifogására tekintettel először azt vizsgálta meg, hogy az elsőfokú bíróság eljárása megfelelt-e az eljárási szabályoknak.

Határozatának indokolásában kifejtette, a Cstv. a felszámoló feladatává teszi, hogy a hitelezői igényeket besorolja és ennek során nyilatkozhat a bejelentett hitelezői igényről akként, hogy annak nyilvántartásba vételét vagy kielégítését egy polgári jogi rendelkezés kizárja. Ennek alapján a hitelezői igényt érdemben vizsgálva állapította meg, hogy a felszámoló nyilvántartásba vételt megtagadó intézkedése jogszerűtlen. A jelen ügyben vizsgált szolgáltatás tárgyát (pénz) tekintve nem vált lehetetlenné a szerződés teljesítése. A Ptk.-ban szabályozott szerződéskötési szabadságból következően a felek között létrejöhetnek olyan jogviszonyok, amelyek esetén beállhat a pénztartozás teljesítésének lehetetlenülése. A felek azonban a jelen ügy tárgyát képező hitelszerződésekben nem határozták meg, hogy lejáratkor miből kell visszafizetni a kölcsönt. Nem vitás, hogy az adós és a hitelező közötti megállapodások megkötésére az adós hosszú távú reorganizációját célzó üzleti tervek figyelembe vételével került sor. Ugyanakkor a hitelező semmilyen formában nem vállalt garanciát arra, az adóst olyan helyzetbe hozza, hogy a kölcsönt maradéktalanul vissza tudja fizetni, illetve, hogy az üzleti terv sikerének esetleges elmaradása esetére átvállalja az adóstól a visszafizetési kötelezettség kockázatát. Emiatt az adós a kölcsön visszafizetésének lehetetlenülésére alappal nem hivatkozhat.