BH 1999.3.118 A "kitagadást" tartalmazó végrendelet támadása [Ptk. 662-664. §-ok].

A jogerős ítélet megállapította, hogy az 1992. november 15-én elhunyt V. A. örökhagyó által 1985. október 7-én készített írásbeli magánvégrendeletének V. L. és leszármazói öröklésből való kitagadására vonatkozó rendelkezése érvénytelen, és a felperesek az örökhagyó után kötelesrészre jogosultak. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az eljárt bíróságok az örökhagyó örökbe fogadott fiának: a hagyatéki eljárás időtartama alatt elhunyt V. L.-nek két gyermeke által előterjesztett és az örökhagyó élettársa, az alperes javára szóló végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmét nem találták megalapozottnak. A végrendeletből ugyanis keltének helye és ideje egyértelműen kitűnik. A végrendelet V. L.-nek és leszármazóinak kitagadására vonatkozó része azonban érvénytelen. Az örökhagyó V. L. kitagadásának okaként az jelölte meg, hogy megértést, szeretetet nem tanúsít irányában, arra kívánja rávenni, hogy a megélhetését képező szikvízüzemet értékesítse, illetőleg letagadni igyekszik annak a 200.000 forintnak a kifizetését, amit az anyai örökségből adott át neki. A felsorolt magatartások azonban a Ptk. 663. §-ában meghatározott kitagadási okok egyikét sem valósítják meg, más okból viszont a kötelesrészre jogosult kitagadására nincs lehetőség.

A felperesek személyét illetően pedig a végrendelet kitagadási okot sem jelöl meg, s minthogy a kitagadás csak akkor érvényes, ha a végrendeletben az örökhagyó a Ptk. 663. §-ában meghatározott valamelyik kitagadási okot kifejezetten megjelöli, a felperesek kitagadása ez okból érvénytelen. A kitagadás érvénytelenségének jogkövetkezménye pedig az, hogy az érvénytelenül kitagadott kötelesrészre válik jogosulttá. Az eljárt bíróságok nem találták elfogadhatónak azt a felperesi hivatkozást, hogy az örökhagyó a kitagadás okát utóbb megbocsátotta, így a végrendelet hatálytalan, és a felperesek törvényes örökrészre jogosultak. Ezzel kapcsolatban a másodfokú ítélet kifejti, hogy a Ptk. 664. §-a nem alkalmazható: ha ugyanis a kitagadás oka a végrendeletben nincs megjelölve (vagyis a kitagadás érvénytelen), az utólagos megbocsátásra sem lehet eredményesen hivatkozni. De a felperesek tévesen értelmezik a Ptk. 664. §-ának (2) bekezdését is: "az utólagos megbocsátás hatálytalanságot eredményező következménye az, mintha kitagadás nem történt volna, ezért végintézkedés esetében kötelesrészt igényelhet az örökös". Végül az eljárt bíróságok alaptalannak találták azt az alperesi tényállítást is, hogy az örökhagyó a felperesek kötelesrészét még életében kielégítette, ezért kötelesrészre nem jogosultak. Az örökhagyó és örökbe fogadott fia között ugyanis az anyai hagyaték kiadása iránt volt peres eljárás folyamatban, és a periratokban arra nincs adat, hogy az örökhagyó az anyai hagyatékon túlmenően olyan további vagyont is átadott volna, amellyel a kötelesrész iránti igény kielégítettnek lenne tekinthető.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és az ítélet megváltoztatásával a felperesek keresetének teljes elutasítását kérte. A döntést azért sérelmezte, mert a perben becsatolt közjegyzői okirat szerint az örökhagyó még életében az I. r. felperest ajándékban részesítette, amelyért tartási szolgáltatásokat várt, ezt azonban az I. r. felperes nem teljesítette. Hivatkozott arra is, hogy a felperesek jogelődje a hagyatéki tárgyaláson a végrendeletet érvényesnek ismerte el, és ezzel elismerte a kitagadás érvényességét is, különös figyelemmel arra, hogy az örökhagyó nemcsak az anyai részt adta ki számára, hanem azt meghaladó vagyoni értékben is részesítette. Mindezekre figyelemmel a felperesek kötelesrészre nem tarthatnak igényt. Végül az alperes sérelmezte a másodfokú ítéletnek azt a rendelkezését is, amely szerint mindegyik fél viseli a saját költségét, míg a fellebbezési illeték megfizetésére egyedül az alperest kötelezte.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye; a Pp. 275, §-ának (2) bekezdése pedig a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát. A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a perbe vitt igények tekintetében meghozott jogerős ítélet jogszabályt sértett-e vagy sem. Olyan igény tekintetében, amelyet a perben nem érvényesítettek, a jogszabálysértés megállapítása fogalmilag kizárt: a bíróság döntése ugyanis a Pp. 215. §-a értelmében nem terjedhet túl a kereseti kérelmen és az ellenkérelmen.

Az adott esetben a felperesek kereseti kérelme elsődlegesen a végrendelet, másodlagosan a kitagadás érvénytelenségének és kötelesrészre valójogosultságuknak a megállapítására irányult; utóbb előterjesztett további kereseti kérelmükben pedig azt kérték megállapítani, hogy az örökhagyó a kitagadás okát megbocsátotta, ezáltal a végrendelet hatálytalanná vált, és törvényes öröklésre jogosultak. A kötelesrész kiadása iránt azonban kereseti kérelmet nem terjesztettek elő, ezért az eljárt bíróságok nem foglalkozhattak azzal a kérdéssel, hogy a felperesek, illetőleg jogelődjük részesült-e előadományban, és ehhez képest mi a kötelesrész alapja, az előadományokkal a felperesek kötelesrésze kielégítést nyert-e, illetőleg milyen mértékű kötelesrészre tarthatnak igényt.