A Kaposvári Törvényszék Bf.415/2016/13. számú határozata önbíráskodás bűntette tárgyában. Bírók: Horváth Diána, Mucsi Gyöngyi, Völgyi Dezső

Kapcsolódó határozatok:

Fonyódi Járásbíróság B.78/2015/48., *Kaposvári Törvényszék Bf.415/2016/13.*, Kúria Bfv.1508/2017/6.

***********

Kaposvári Törvényszék

1.Bf.415/2016/13/II.

A Kaposvári Törvényszék mint másodfokú büntetőbíróság Kaposváron, 2016. november 30. napján megtartott nyilvános ülésen, valamint 2017. március 22. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

Az önbíráskodás bűntette és más bűncselekmények miatt H. I. ellen indított büntetőügyben a Fonyódi Járásbíróság 17.B.78/2015/48/1. számú ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy

a vádlott 1 rb. sikkasztás bűntettének (Btk. 372. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b./ pont bc./ alpont, (4) bekezdés b./ pont) minősített cselekményét sikkasztás bűntettének (Btk. 372. § (1) és (2) bekezdés b./ pont b./ alpont, (3) bekezdés b./ pont), míg

az 1 rb folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettének (Btk. 367. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b./ pont) minősített cselekményét folytatólagosan elkövetett önbíráskodás bűntettének (Btk. 368. § (1) bekezdés) minősíti.

F. J. által képviselt P-C Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. (L-i, ) magánfél részére megítélt 8.460,- (nyolcezer-négyszázhatvan) Ft tőke megfizetését mellőzi.

A vádlott H. A. magánfél részére 350.000,- (háromszázötvenezer)Ft tőkét köteles megfizetni, továbbá a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Somogy Megyei Igazgatóság Illatékkiszabó Osztályának külön felhívására 21.000,- (huszonegyezer) Ft eljárási illetéket.

Kötelezi vádlottat további, a másodfokú eljárás során felmerült 6.350,- (hatezer-háromszázötven) Ft bűnügyi költség megfizetésére az állam javára.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

I n d o k o l á s

A járásbíróság H. I. vádlott büntetőjogi felelősségét folytatólagosan elkövetett lopás vétségében [a 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (továbbiakban Btk.) 370. § (1) és (2) bekezdés b./ pont bc./ alpont], sikkasztás bűntettében (Btk. 372. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b./ pont bc./ alpont, (4) bekezdés b./ pont), folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében (Btk. 367. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b./ pont) állapította meg. Ezért a vádlottat halmazati büntetésül 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, valamint a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztés tartamába történő beszámításáról. A magánfelek által előterjesztett polgárjogi igényt érdemben elbírálta, rendelkezett az ahhoz kapcsolódó eljárási illeték fizetési kötelezettségről. Döntött a lefoglalt bűnjelekről. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költségek viselésére.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, míg a vádlott és védője a II. és III. tényállási pontok vonatkozásában felmentésért, egyebekben enyhítésért fellebbezett.

A Somogy Megyei Főügyészség Bf.1192/2015/7-I. számú átiratában, valamint a nyilvános fellebbezési tárgyaláson jelen lévő ügyész is a fellebbezést fenntartva, a II. tényállási pontban foglalt cselekmény Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b./ pontjának bc./ alpontja és a (4) bekezdés b./ pontja szerinti csalás bűntettének, míg a III. tényállás pontban foglalt cselekmény Btk. 368. § (1) bekezdésébe ütköző folytatólagosan elkövetett önbíráskodás bűntettének minősítését indítványozta.

A fellebbezési tárgyaláson jelen lévő vádlott és védője elsődlegesen az elsőfokú ítélet megalapozatlanság okából történő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a II. és III. tényállási pontok vonatkozásában a vádlott felmentését és a büntetés enyhítését kérték.

A bejelentett perorvoslatok a II. és III. tényállási pontban szereplő cselekmények jogi minősítésének megváltoztatására irányulóan részben megalapozottak, egyebekben megalapozatlanok.

A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott ítéletet az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról (továbbiakban Be.) 348. § (1) bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

A felülbírálat során az volt megállapítható, hogy a járásbíróság az eljárási szabályok betartása mellett járt el. Az ügyben releváns bizonyítást lefolytatta, a tényállást jórészt helyesen állapította meg.

A másodfokú bíróság az ítéleti tényállást a Be. 352. § (1) bekezdés a./ pontjának alkalmazásával a részbizonyítás, valamint a rendelkezésre álló iratok tartalma alapján az alábbiakkal egészíti ki, illetve helyesbíti:

A vádlott a cselekményével a P-C Nonprofit Kft. sértettnek okozott 8.460,- Ft kárt megtérítette (I. tényállási pont, elsőfokú ítélet 3. oldal 4. bekezdés).

H. I. vádlott H. A. sértettől átvett 350.000,- Ft értékű 8 db székből 1 nagy méretű asztalból, 1 tálaló szekrényből és 1 tv állványból álló bútorgarnitúrát ismeretlen célra fordította, azt jogtalanul eltulajdonította, míg H. A. sértettől átvett 50.000,- Ft értékű KTM típusú motorkerékpár, valamint a 200.000,- Ft készpénz sorsa a 2014. július 22. napján megkötött adásvételi szerződéstől, annak felbontása időpontjáig, 2014. augusztus 4. napjáig, illetőleg azt követően is ismeretlen, azokkal az adásvételi szerződés megszűnésekor, 2014. augusztus 4. napján a vádlott a sértett felé nem számolt el.

A vádlott így cselekményével 350.000,- Ft kárt okozott H. A. sértettnek, mely nem térült meg (II. tényállási pont, elsőfokú ítélet 5. oldal 1. és 2. bekezdése).

H. I. vádlott az általa jogosnak vélt vételár megfizetése érdekében fenyegette meg Gy. T. sértettet, aki a fenyegetések hatására mindösszesen 305.000,- Ft-ot adott át a vádlottnak (III. tényállási pont, elsőfokú ítélet 6. oldal 1. bekezdés). Ugyanezen tényállási pont vonatkozásában pedig mellőzi annak a megállapítását, hogy H. I. vádlott a szerződés megkötését követően azt követelte a sértettől, hogy havi 50.000,- Ft összegű, részletekben további 600.000,- Ft-ot fizessen meg részére. Mindennek Gy. T. sértett nem tett eleget, ezért H. I. vádlott 2015. január 14. napján telefonon azzal fenyegette meg a sértettet, hogy kinyírja, nyomorulttá teszi. A fenyegetések hatására Gy. T. sértett látszólag beleegyezett a további pénzösszegek teljesítésébe. Mellőzi továbbá annak megállapítását is, hogy azáltal, hogy Gy. T. sértettnek az ingatlanra vonatkozó tulajdonjoga 2015. január 15. napján az ingatlan nyilvántartásba bejegyzésre került, az okozott vagyoni hátrány megtérült (6. oldal 2. bekezdés 4. mondatától, illetőleg 3. bekezdés).

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Be. 352. § (2) bekezdése értelmében a fentiek szerint kiegészített, illetőleg helyesbített tényállás alapján bírálta felül.

Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett, a tényállás alapjául szolgáló bizonyítékokat megjelölte, azokat okszerűen értékelve állapította meg a tényállást.

A másodfokú bíróság a védelem által csatolt okirati bizonyítékra figyelemmel a Be. 353. § (1) és (2) bekezdése, valamint a Be. 363. § (1) és (2) bekezdés b./ pontja alapján részbizonyítást rendelt el és az ügyben tárgyalást tartott. A részbizonyítás keretében ismertetésre került a másodfokú bírósághoz 2016. december 2. napján érkezett 2433940 sorszámú nyugta, mely igazolja, hogy a vádlott 2016. december 1. napján kártérítés címén 8.460,- Ft-ot fizetett meg a P-C Nonprofit Kft. részére.