554/B/1996. AB határozat

önkormányzati rendelet alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros Terézváros Önkormányzata képviselő-testületének az építményadóról szóló 35/1995. (XII. 15.) számú rendelete 4. § (1) bekezdés a) pontjának második fordulata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

1. A főváros terézvárosi (VI. kerületi) önkormányzati képviselő-testülete - a 35/1995. (XII. 15.) sz. rendeletével (a továbbiakban: Ör.) - 1996. január 1-jei hatállyal építményadót vezetett be. Az Ör. 4. §-a az adómentességeket sorolja fel. Az (1) bekezdés a) pontja szerint "Mentes az adó alól a) valamennyi lakás céljára szolgáló ingatlan, kivéve, ha gazdasági tevékenység vagy egyéb jövedelemszerző tevékenység céljára használják, illetve bérbe adják".

2. Az indítványozó az Ör. 4. § (1) bekezdés a) pontjából a kivételt megállapító második fordulatot törvény- és alkotmánysértőnek tartja. Úgy véli, hogy az Ör. kifogásolt szövegrésze ellentétes a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 7. § a) pontjának és 11. § (3) bekezdésének előírásaival, valamint az Alkotmány 9. § (2) bekezdésének, 70/A. §-ának és 70/I. §-ának rendelkezéseivel. Állítását a következő érvekkel támasztja alá:

Az építményadó vagyoni típusú adó. Az önkormányzat azonban az építményadó-fizetési kötelezettséget - a kifogásolt szövegben - "nem a vagyonhoz, hanem a gazdasági vagy egyéb jövedelemszerző tevékenységhez kapcsolta, hiszen az adófizetési kötelezettséget azon építményekre (lakásokra) korlátozta, amelyekben jövedelemszerző tevékenységet folytatnak, vagy amelyet bérbe adnak." A jövedelemszerzésre irányuló tevékenység után viszont a Htv. IV. fejezete szerint nem vagyoni, hanem helyi iparűzési adót kell fizetni. Az Ör. kifogásolt rendelkezése folytán ezért azok a vállalkozók, akik a tulajdonukat képező építményekben végzik iparűzési tevékenységüket "kétféle adót fizetnek a helyi önkormányzatnak." Ez pedig ellentétes a Htv. 7. §-ával, melynek a) pontja az önkormányzat "adómegállapítási jogát korlátozza oly módon, hogy az adóalanyt egy meghatározott adótárgy esetében csak egyféle adó fizetésére kötelezheti."

Az Ör. kifogásolt szövegrésze - érvel tovább az indítványozó - "a törvénnyel ellentétesen különbséget tesz az építmények (lakások) között, abból a szempontból, hogy azokat milyen célra használják, illetve hasznosítják, ezen túlmenően az építmények (lakások) "rendeltetésellenes" használatát az építményadóval "bünteti" is, holott a helyi adókról szóló törvény 11. §-ának (3) bekezdése a kérdéssel kapcsolatban egyértelmű."

A kétféle helyi adó kirovásával és a saját tulajdonukat képező építményekben, illetve az egyéb ingatlanokban vállalkozási tevékenységet folytatók közötti "egyenlőtlen adózási helyzet" teremtésével az Ör. - az indítványozó felfogása szerint -"részben korlátozza a vállalkozás jogát" is, sértve ezáltal az Alkotmánynak a vállalkozás jogáról és a gazdasági verseny szabadságáról szóló 9. § (2) bekezdését. A kétféle helyi adóteher és a vállalkozók közötti különbségtétel egyben az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésével is ellentétes, mert hátrányos megkülönböztetést tesz az iparűzést végzők körében. Az indítványozó szerint a "helyi adók vonatkozásában a közterhekhez való hozzájárulás a vállalkozási tevékenységet folytatók részéről megvalósul azzal, hogy tevékenységükhöz kapcsolódóan helyi iparűzési adó megfizetésére kötelesek. Ugyanez a körülmény megvalósulna a vagyoni típusú adókkal kapcsolatban is, ha az építmények tulajdonosai a tulajdonukat képező építmény (vagyon) után egységesen fizetnének az önkormányzatok részére helyi adót." Következésképpen az Ör. kifogásolt szövege az Alkotmánynak a közterhekhez a jövedelmi és a vagyoni viszonyoknak megfelelő hozzájárulást előíró 70/I. §-ával is ütközik.

3. Az indítvány megalapozatlan.

3.1. A Htv. 7. § a) pontja azt mondja ki, hogy az önkormányzat "az adóalanyt egy meghatározott adótárgy esetében (4. §) csak egyféle - az önkormányzat döntése szerinti - adó (5. §) fizetésére kötelezheti." A törvényi utalás szerinti 4. § különbséget tesz "az ingatlantulajdonra, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogra" [a) pont] és "az e törvényben meghatározott gazdasági tevékenység gyakorlására" [c) pont] vonatkozó adótárgyak között. Az 5. § "vagyoni típusú adók" [a) pont] - és a kommunális jellegű adók - mellett "helyi iparűzési adó" [c) pont] rendeleti bevezetésére jogosítja fel az önkormányzatot. E rendelkezésekből világosan kitűnik, hogy a Htv. 7. §-a az adótöbbszörözés tilalmát csak az azonos adótárgyakra vonatkoztatja. Az indítványozó által kifogásolt esetben az építményadó tárgya az építmény [Htv. 11. § (1) bekezdés], a helyi iparűzési adó tárgya pedig a vállalkozó e minőségben végzett nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége (Htv. 36. §). A saját lakásában vagy épületében iparűzési tevékenységet végző személy valóban kétfajta helyi adót fizet, de mindkét adótípusnak más a tárgya. Az indítványozó helytállóan idézi, de az adott viszonylatra tévesen alkalmazza a törvény "egy meghatározott adótárgy" fogalmi rendelkezését.

3.2. A Htv. 11. § (3) bekezdése azt tartalmazza, hogy az építményadóra vonatkozó kötelezettség "az építmény valamennyi helyiségére kiterjed, annak rendeltetésétől, illetőleg hasznosításától függetlenül." Az indítványozó a szabályozás tárgyától elvonatkoztatott, nyelvtanilag és logikailag megalapozatlan kiterjesztő jogszabályértelmezést képvisel. A Htv. 11. § (3) bekezdése ugyanis csak a helyiségek építésügyi rendeltetésére és hasznosítására utal, nem pedig arra, a hogy a különféle helyiségekben milyen tevékenységet lehet végezni. A vitatott szabály azt fejezi ki, hogy az építmény minden - huzamosabb emberi tartózkodásra részben és ideiglenesen sem szolgáló - helyisége, azaz valamennyi szobája és mellékhelyisége (főző, tisztálkodó-, közlekedő-, tárolóhelyisége, illemhelye) adóköteles; függetlenül attól, hogy - a példa szerint - annak konyha-e, fürdőszoba-e a rendeltetése, illetőleg hogy azt előszobaként, zárt verendaként, élés- vagy lomkamraként használják-e ténylegesen. A kiegészítő helyiségek (pl. a tüzelőtér, padlás, pince stb.) is csak azért nem adókötelesek, mert a törvény 13. § g) pontja szerint ezek a térségek adómentesek. A Htv. "Értelmező rendelkezések"-et tartalmazó 52. §-ának 5-10. pontjai ugyanezt a törvényi értelmezést támasztják alá.

3.3. Az Ör. ugyan az építményadó bevezetéséről rendelkezik, mégis "valamennyi lakás céljára szolgáló ingatlan"-t mentesít az adófizetési kötelezettség alól. E széles kört érintő mentesség megállapítására azonban az önkormányzat jogosult. A Htv. 6. § d) pontja ugyanis felhatalmazza a képviselő-testületet arra, hogy a törvény 13. §-ában kötelezően előírt építményadó-mentességeket "további mentességekkel" bővítse.

3.4. Ha a vállalkozó idegen tulajdonban lévő építményben végez iparűzési tevékenységet, ugyanolyan feltétel szerint fizet iparűzési adót, mintha az iparűzést saját házában bonyolítaná le. Az is figyelembe veendő tényező, hogy a vállalkozó a saját tulajdonú épület után ugyan építményadót fizet, viszont nem terheli őt bérleti díj. Téves tehát az az állítás, hogy a kétféle helyi adó "adózási szempontból egyenlőtlen helyzetet teremt", illetőleg "a vállalkozási tevékenységet folytatókat hátrányosan megkülönbözteti."

Az Ör. kifogásolt rendelkezése nem ellentétes sem az Alkotmánynak a gazdasági verseny szabadságát deklaráló 9. § (2) bekezdésével, sem a hátrányos megkülönböztetést tiltó 70/A. § (1)-(2) bekezdésével. Az Alkotmány 70/I. §-a szerint mindenki "köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni." Az iparűző a vállalkozása révén jövedelemre tesz szert, s ha egyben építmény tulajdonosa is, akkor vagyonnal is rendelkezik. A kétféle adótárgy alapján járó adófizetési kötelezettség nem sérti a közterhekhez való hozzájárulást szabályozó alkotmányi előírás teljesítését.

4. Az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az Ör. 4. § (1) bekezdésének második fordulata nem sérti sem a Htv. 7. §-a a) pontjának és 11. §-a (3) bekezdésének előírásait, s nem ellentétes az Alkotmány 9. § (2) bekezdésének, 70/A. §-ának és 70/I. §-ának a rendelkezéseivel sem, ezért az indítványt elutasította.

Budapest, 1996. október 15.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró