BH 1997.8.414 A tudományos eredményekkel kellően alá nem támasztott "környezetbarát" jelző alkalmazásának feltételei hirdetésekben [1990. évi LXXXVI. tv. 11. § (1) bek. és (2) bek. a) p., 34. § (1) bek., 49. § (1) és (3) bek., Áe. 26. § (1) és (4) bek.].

A II. r. alperes állampolgári jogon az I. r. alperes versenyhivataltól annak a vizsgálatát kérte, hogy az országos napilapokban 1994. szeptember 29-e és október 7-e között, valamint óriás hirdető plakátokon megjelent reklám szövegében a I-I. Kft. által gyártott kombiblokk csomagolóanyag környezetbarát jelzője félrevezeti-e a fogyasztókat. A Gazdasági Versenyhivatal által folytatott vizsgálat megállapította, hogy az alkalmazott környezetbarát jelző nem állított valótlant, és ezzel nem tévesztette meg a fogyasztókat. A vizsgálat alá vont kft. vállalta, hogy a jövőben kerülni fogja a hirdetés szövegeiben a környezetbarát jelzőt, a tartalom jogi szabályozatlansága miatt. A vizsgálati jelentést követően a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa határozatában megállapította, hogy az eljárás alá vont vállalkozó - a jelen per felperese - termékének környezetre gyakorolt hatása vonatkozásában reklámjaiban a fogyasztók megtévesztésére alkalmas állítást tett, ezért vele szemben 100 000 Ft bírságot szabott ki, és kötelezte az eljárási díj megfizetésére. A Gazdasági Versenyhivatal határozatában megállapította, hogy Magyarországon nincs olyan külön jogszabály, amely általános jelleggel meghatározná a környezetbarát jelző tartalmát. A versenytanács álláspontja szerint a felperes vállalkozó a környezetvédelemre érzékeny fogyasztói réteget megcélozva folytatta tevékenységét, és emelte ki a termék megnevezését a környezetbarát jelző kíséretében.

A versenytanács a jelen ügyben nem kívánta eldönteni a tudományos vitát, ugyanakkor megállapította, hogy az eljárás alá vont vállalkozónak nem állt rendelkezésére kellő tudományos alap ahhoz, hogy a termékének pozitív jellegét kiemelő környezetbarát jelzőt használhasson. Ezzel a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 11. §-a (2) bekezdésének a) pontjába ütköző magatartást tanúsított.

A felperes keresetet nyújtott be a versenyhivatal határozata ellen a Fővárosi Bírósághoz. A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában elfogadta a versenytanács versenyjogsértéssel kapcsolatos álláspontját. Egyetértett azzal az állásponttal, hogy mivel a felek egyező előadása szerint bonyolult, körültekintő vizsgálat szükséges annak eldöntéséhez: melyik termék környezetbarát, illetve környezetbarátabb a többinél, és ez a tudományos vita még nem zárult le, megállapítható, hogy a felperes a Vtv. 11. §-a (2) bekezdésének a) pontjába ütköző, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsítva a versenyjogsértést megvalósította akkor, amikor termékét környezetbarát jelzővel ruházta fel. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása kifejti, hogy a Vtv. 13. §-a a fogyasztók megtévesztésének tilalmára vonatkozó rendelkezések között kimondja, hogy a használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e. Az elsőfokú bíróság ítélete leszögezi, hogy a környezetbarát kifejezés tartalmát sem a mindennapi életben, sem a szakmában elfogadott egyértelmű és általános jelentéstartalommal nem lehet meghatározni. A Vtv. 11. §-a (2) bekezdésének a) pontja a példálózó felsorolásban külön megtévesztésre alkalmas esetként említi az áru környezetre gyakorolt hatására vonatkozó állításokat. Jelenleg, amikor a környezettudatos magatartás széleskörű elterjesztésének folyamata zajlik, nem tisztázott tartalmú tájékoztatás a fogyasztók félrevezetését eredményezheti.

A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, és kérte az ítélet megváltoztatását, keresetével megegyezően az I. r. alperes határozatának megváltoztatását és a II. r. alperes kérelmének elutasítását. A fellebbezésben kifejtett álláspont szerint abból a tényből, hogy a környezetbarát fogalom egzakt definíciója nem létezik, még nem következik, hogy ezen jelző használata valótlan tényállítást vagy valós tény megtévesztésre alkalmas módon történő állítását jelenti, és így automatikusan megvalósítja a Vtv. 11. §-ának (2) bekezdésében írt magatartást. Az I. r. alperes vizsgálatokat folytatott, és összehasonlító módszerrel megállapította, hogy a szóban lévő csomagolóanyag más csomagolóanyagokhoz képest kedvezőbb hatású a környezetre, ennek ellenére marasztalta e1 a felperest. A közigazgatási eljárás általános szabályai szerint a jogsértést a közigazgatási szervnek vagy annak kell bizonyítania, aki ezt állítja. A törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a fogyasztók megtévesztésének gyanúja esetén vélelmezni kell az adott cselekménnyel kapcsolatos vétkességet, holott a versenyhivatal döntése ezen a vélelmen alapszik.

A fellebbezés alapos.

A Vtv. 11. §-ának (1) bekezdése szerint tilos a fogyasztókat az áru kelendőségének fokozása érdekében megtéveszteni. A fent idézett törvényhely (2) bekezdés a) pontja szerint a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen az áru lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítani, vagy áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas vagy hiányos tájékoztatást adni. E törvényi tényállás alapján az eljáró közigazgatási szervnek, illetőleg a bíróságnak azt kell megállapítania, hogy az eljárás alá vont vállalkozó a valóságnak meg nem felelő tényeket állított, illetőleg valós tényekről megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adott. A tények vizsgálata e tényállás megállapítása során nem kerülhető el. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az I. r. alperes nem állapíthatja meg valótlan tények állítását, illetőleg valós tények megtévesztésre alkalmas közlését csupán annak alapján, hogy egy konkrét szakkérdésben eltérő szakmai álláspontok léteznek, és még nem alakult ki egységes szakmai álláspont. A Vtv. 11. §-ának (1) bekezdésében foglalt tilalom megszegését, a jogsértést akkor lehet megállapítani, ha bizonyítható, hogy a felperes által reklámozott áru nem felel meg a reklámban állított tényeknek, azaz jelen esetben a felperes által reklámozott áru nem környezetbarát. Az I. r. alperes - a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező - határozatában azonban leszögezi, hogy a Gazdasági Versenyhivatalnak nem feladata annak megállapítása, hogy ténylegesen mely termék környezetbarát, vagy kíméli inkább a környezetet a technológiai fejlettség adott szintjén, olyan körülmények között, amikor az összetett szakkérdésben végleges tudományos álláspont még nem alakult ki. Ha a végleges tudományos álláspont hiányában a versenytanács nem tud állást foglalni abban a kérdésben, hogy az eljárás alá vont vállalkozó terméke környezetbarát-e vagy sem, nem állapíthatja meg a fogyasztó megtévesztését a környezetbarát jelző használata miatt. Pusztán az a tény, hogy az egymásnak ellentmondó szakvélemények közül a felperes azokat fogadta el, amelyek a felperes által alkalmazott csomagolóanyag és technológia környezetbarát voltát bizonyítják, nem jelenti azt, hogy a felperes megtévesztette a fogyasztókat. A fogyasztók megtévesztése csak abban az esetben állapítható meg, ha bizonyítható, hogy a környezetbarát jelzőt alaptalanul, a valós tényekkel ellentétben használta az eljárás alá vont felperes.