32004D0191[1]

A Tanács határozata (2004. február 23.) a harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről szóló 2001/40/EK irányelv alkalmazásából adódó pénzügyi aránytalanságok kiegyenlítését célzó kritériumok és gyakorlati szabályok megállapításáról

A Tanács határozata

(2004. február 23.)

a harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről szóló 2001/40/EK irányelv alkalmazásából adódó pénzügyi aránytalanságok kiegyenlítését célzó kritériumok és gyakorlati szabályok megállapításáról

(2004/191/EK)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 63. cikke (3) pontjára,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére,

mivel:

(1) Az Európai Tanács 1999. október 15-16-i tamperei ülésén megerősítette a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozására irányuló elhatározását. Ennek megfelelően a közös európai menekült- és migrációs politikának egyszerre kell törekednie a harmadik országok állampolgáraival való méltányos bánásmód, valamint a migrációs áramlatok hatékonyabb kezelésének biztosítására. Az Európai Tanács 2001. december 14-15-i laekeni, illetve 2002. június 21-22-i sevillai ülésén megerősítette e célokat. Különös hangsúlyt kapott az illegális bevándorlás elleni küzdelem szükségessége, beleértve az illegálisan tartózkodó személyek kitoloncolását elősegítő megfelelő intézkedések megtételét is.

(2) A 2001/40/EK irányelv [1] alkalmazása pénzügyi aránytalanságokhoz vezethet, amennyiben a kitoloncolásról hozott határozatok a végrehajtó tagállam erőfeszítései ellenére sem hajthatók végre a harmadik ország érintett állampolgárának vagy egy harmadik személynek a költségén. Ezért meg kell állapítani a tagállamok közötti kétoldalú kiegyenlítés megfelelő kritériumait és gyakorlati szabályait.

(3) E határozat szintén alapul szolgál a Schengeni Egyezmény 24. cikke rendelkezéseinek alkalmazásához szükséges kritériumok és gyakorlati szabályok meghatározásához.

(4) A tervezett intézkedés célját, nevezetesen a kitoloncolásról hozott határozatok kölcsönös elismerése esetében a harmadik országok állampolgárainak kitoloncolására vonatkozó, a tagállamok közötti együttműködéssel összefüggő pénzügyi terhek felosztását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az a tervezett intézkedés hatása miatt közösségi szinten jobban megvalósítható, így a Közösség a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az ugyanezen cikkben említett arányosság elvével összhangban e határozat nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(5) E határozat összhangban van a különösen az Európai Unió alapjogi chartájában kifejezésre juttatott alapvető jogokkal és elvekkel. E határozat célja különösen a kiutasítás és kitoloncolás esetén az emberi méltóság a charta 1., 18. és 19. cikke szerinti teljes körű tiszteletben tartásának a biztosítása.

(6) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez mellékelt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt e határozat elfogadásában, és a határozat vagy annak alkalmazása számára nem kötelező. Mivel e határozat az Európai Közösséget létrehozó szerződés harmadik része IV. címének rendelkezései szerinti schengeni vívmányokra épül, amennyiben azt a harmadik országok azon állampolgáraira kell alkalmazni, akik nem vagy már nem teljesítik a rövid távú tartózkodáshoz szükséges, a tagállamok területén a schengeni vívmányok rendelkezései alapján alkalmazandó feltételeket, Dánia - az említett jegyzőkönyv 5. cikkének megfelelően - a határozat Tanács általi elfogadásától számított hat hónapon belül dönt arról, hogy saját nemzeti jogába átülteti-e a határozatot.

(7) Izland és Norvégia tekintetében e határozat az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás [2] értelmében a schengeni vívmányok továbbfejlesztését képezi, amennyiben azt a harmadik országok azon állampolgáraira kell alkalmazni, akik nem vagy már nem teljesítik a rövid távú tartózkodáshoz szükséges, a tagállamok területén a schengeni vívmányok azon rendelkezései alapján alkalmazandó feltételeket, amelyek az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat [3] 1. cikkének C. pontjában említett területre vonatkoznak.

(8) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez mellékelt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban az Egyesült Királyság közölte, hogy részt kíván venni e határozat elfogadásában és alkalmazásában. Amennyiben e határozattal - a 2001/40/EK irányelv 7. cikkével összhangban - a Schengeni Egyezmény 24. cikke rendelkezéseinek végrehajtása is megvalósul, úgy ez az Egyesült Királyságot nem érinti.

(9) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez mellékelt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, és az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, Írország nem vesz részt e határozat elfogadásában, és a határozat vagy annak alkalmazása számára nem kötelező.

(10) E határozat a 2003. évi csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokra épülő vagy azokhoz egyéb módon kapcsolódó jogi aktusnak minősül,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

E határozat megállapítja a 2001/40/EK irányelv alkalmazásából adott esetben adódó pénzügyi aránytalanságok kiegyenlítését célzó megfelelő kritériumokat és gyakorlati szabályokat, amennyiben a kitoloncolás nem hajtható végre a harmadik ország érintett állampolgárának vagy állampolgárainak a költségén.

2. cikk

(1) A kibocsátó tagállam megtéríti a végrehajtó tagállamnak a 2001/40/EK irányelv alkalmazásából adott esetben adódó pénzügyi aránytalanságokat, amennyiben a kitoloncolás nem hajtható végre a harmadik ország érintett állampolgárának vagy állampolgárainak a költségén.

A végrehajtó tagállam továbbítja a kibocsátó tagállamnak a kitoloncolási intézkedések előrelátható költségeire vonatkozó általános információkat.

(2) A megtérítés a végrehajtó tagállam megkeresésére, a minimális tényleges költségek alapján és a következő elvek szerint történik:

a) Szállítási költségek: ide tartoznak a repülőjegyek tényleges költségei, a végrehajtás időpontjában az érintett járatra vonatkozó hivatalos IATA-tarifának megfelelő összeg erejéig. A gépjárművel, vonattal vagy hajóval szárazföldi, illetve tengeri úton történő szállítás tényleges költségei a végrehajtás időpontjában az érintett távolságra vonatkozó másodosztályú vonatjegy, illetve hajójegy ára alapján érvényesíthetők.

b) Eljárási költségek: ide tartoznak a vízumdíjak, valamint a kitoloncoláshoz szükséges útiokmányok (laissez-passer) kiállítási díjának tényleges költségei.

c) A kísérőszemélyek napi kiküldetési díja: ezt a hatályos nemzeti jogszabályokkal és/vagy gyakorlattal összhangban kell meghatározni.

d) A kísérőszemélyek tartózkodási költségei: ide tartoznak e személyek valamely harmadik ország tranzitzónájában való tartózkodásának, valamint a származási országban a feladatuk ellátásához feltétlenül szükséges rövid időtartamú tartózkodásuk tényleges költségei. A költségek megtérítésének vonatkozásában a kísérőszemélyek száma kitoloncolandó személyenként nem lehet több két főnél, kivéve, amennyiben a végrehajtó tagállam értékelése alapján és a kibocsátó tagállammal egyetértésben ennél több kísérőszemélyre van szükség.

e) A kitoloncolandó személy tartózkodási költségei: ide tartoznak a kitoloncolandó személy megfelelő szálláshelyen történő tartózkodásának tényleges költségei, a végrehajtó tagállam hatályos nemzeti jogszabályaival és/vagy gyakorlatával összhangban. Legfeljebb három hónap időtartamú tartózkodást kell megtéríteni. Amennyiben a kitoloncolandó személy tartózkodásának időtartama előreláthatólag meghaladja a három hónapot, úgy a végrehajtó és a kibocsátó tagállam megállapodnak a kiegészítő költségekről.

f) Az orvosi kezelés költségei: ide tartoznak a sürgősségi esetekben a kitoloncolandó személynek és a kísérőszemélyeknek nyújtott orvosi kezelés tényleges költségei, beleértve a kórházi tartózkodáshoz szükséges kiadásokat is.

Amennyiben szükséges, úgy a végrehajtó és a kibocsátó tagállam konzultálnak egymással és megállapodnak az e bekezdésben meghatározott költségeket túllépő, valamint az egyéb kiegészítő költségekről.

3. cikk

(1) A megtérítés iránti kérelmeket írásban kell benyújtani, és csatolni kell hozzájuk a megtéríthető költségekre vonatkozó alátámasztó dokumentumokat.

(2) Megtérítés csak az e határozat hatálybalépése után kibocsátott kitoloncolásról hozott határozatok tekintetében kérhető.

Nem kérhető megtérítés a kitoloncolásról hozott azon határozatok végrehajtása tekintetében, amelyek kibocsátása és végrehajtása között több mint négy év telt el.

(3) A végrehajtás után több mint egy évvel benyújtott megtérítés iránti kérelmek teljesítése megtagadható.

(4) A tagállamok mindegyike kijelöl egy nemzeti kapcsolattartót e határozat végrehajtására, és a vonatkozó adatokat továbbítja a többi tagállam számára.

A megkeresés iránti kérelmeket a végrehajtó tagállam nemzeti kapcsolattartója továbbítja a kibocsátó tagállam nemzeti kapcsolattartójának, mely utóbbi tájékoztatja a végrehajtó tagállam nemzeti kapcsolattartóját a kérelem beérkezéséről.

(5) A kibocsátó tagállam nemzeti kapcsolattartója három hónapon belül tájékoztatja a végrehajtó tagállam nemzeti kapcsolattartóját a kérelem elfogadásáról vagy elutasításáról. E tájékoztatás írásban történik és a kérelem elutasításakor indokolást is tartalmaz.

(6) A kifizetésekre azon időpontot követő három hónapon belül kerül sor, amikor azokat a kibocsátó tagállam nemzeti kapcsolattartója engedélyezte.

(7) A végrehajtó és a kibocsátó tagállam nemzeti kapcsolattartóját tájékoztatni kell a kifizetésekről, illetve a megtérítés megtagadásáról.

4. cikk

(1) E határozat, valamint a 2001/40/EK irányelv zavartalan végrehajtásának ellenőrzése érdekében a nemzeti kapcsolattartók mindegyike rendszeresen tájékoztatást nyújt különösen a következőkre vonatkozó információkról: a 2001/40/EK irányelv keretében megtett és e határozattal összhangban megtérített végrehajtási intézkedések száma, illetve a megtérítések megtagadásának száma a megfelelő indokolással együtt.

(2) Ezen információk emellett tartalmazhatnak az e határozatban előírt kritériumok és gyakorlati szabályok javítására irányuló ajánlásokat is.

5. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

6. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2004. február 23-án.

a Tanács részéről

az elnök

B. Cowen

[1] HL L 149., 2001.6.2., 34. o.

[2] HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

[3] HL L 176., 1999.7.10., 31. o.

--------------------------------------------------