BH 1992.7.472 I. A kereset-kiterjesztés közlésének elmulasztása eljárásjogi szabálysértés [Pp. 139. §, 146. §, 252. § (2) bek.].

II. A visszatérés szándéka nélküli távozás esetén a lakáshasználati jog ellenértéke csak akkor igényelhető, ha a volt házastársi lakás tanácsi bérlakás [Csjt. 31/D. §].

III. A lakáshasználati jog ellenértékének megállapításánál irányadó szempontok [Csjt. 31/C. § (2) és (3) bek.].

A peres felek 1983. augusztus 26-án kötöttek házasságot, amelyből 1984. május 5-én Krisztina nevű gyermekük született. Az együttélést a felperes szüleinél, szívességi lakáshasználóként kezdték meg.

Az ingatlan-nyilvántartásról készült hiteles kivonat hiányában rendelkezésre álló adatok szerint az alperesnek a házasságkötést megelőzően szerzett különvagyonát képezte az a telekingatlan, melynek házilagos kivitelezésű beépítése 1980-ban kezdődött meg. A lakóépület részbeni használatbavételére 1985-ben került sor, amikor a házasfelek a földszinti részben egy lakószobát, konyhát, étkezőt, fürdőszobát és előteret vettek használatba; ennek az épületrésznek a készültségi foka 1990. október 22-én, a szakértői vélemény elkészítésének időpontjában 80-90%-os volt, hasznos alapterülete pedig 55 m2. A tetőtéri rész 50-60%-os készültségi foka folytán a lakhatásra alkalmatlannak minősült. A felek utolsó közös lakását a lakóingatlan földszinti része képezte.

A házasság kezdettől fogva kiegyensúlyozatlan volt, a felperes előadása szerint az alperes italozó magatartása és rendszertelen munkavégzése miatt. A felek az életközösséget 1988 augusztusában szakították meg.

A felperes keresetében a házasság felbontását, a kiskorú gyermek nála történő elhelyezését és tartásdíjat kért azzal, hogy a korábbi időre esedékes tartásdíjakat az édesanyja havi 2000 forint átutalásával rendezte. A felperes keresetét az 1990. február 14-i tárgyaláson kiterjesztette, és úgy nyilatkozott, hogy a lakás használatával fel kíván hagyni, így a lakás kizárólagos használatának az alperes részére való biztosítása mellett 500 000 forint lakáshasználati jog ellenértékét követelte, utalva arra, hogy az ingatlan jelenlegi készültségi fokának eléréséhez a közös vagyonból is ráfordítások történtek.

Az alperes a tárgyalásokon szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, és ellenkérelmet vagy viszontkeresetet írásban sem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság az ügyben tartott első tárgyaláson a felperes édesanyját és munkatársát tanúként hallgatta ki a házasság megromlásának okaira nézve, majd igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt rendelt ki a házas ingatlan beköltözhető és lakott forgalmi értékének a megállapítására. Az ingatlanforgalmi szakértő véleményében csupán az ingatlan beköltözhető forgalmi értékét vizsgálta, ezen belül azonban kimunkálta az egyes épületrészek (földszinti lakrész, tetőtéri helyiségek, gépkocsi tároló és telekingatlan) külön-külön részletezett forgalmi értékét, és ezek figyelembevételével a teljes ingatlan készültségi fokának megfelelő beköltözhető értékét 1 200 600 forintban javasolta figyelembe venni.

A bíróság a szakvélemény beérkezése után az ügyben újabb tárgyalást tűzött ki, melyre az alperest megidézte, az idézéshez azonban a felperes kereset-kiterjesztését tartalmazó jegyzőkönyv-másolatot nem mellékelte. A fenti előzmények után ítéletet hozott, melyben a felek házasságát felbontotta, Krisztinát a felperesnél helyezte el, az alperest az utolsó, 1988. évi kereseti kimutatásnak az adatait figyelembe véve kötelezte 1991. április 1. napjától havi 2000 forint határozott összegű tartásdíj megfizetésére, és rendezte a kapcsolattartást. A volt közös lakás kizárólagos használatára az alperest jogosította fel azzal, hogy a felperes elköltözésétől számított 60 napon belül az alperes fizessen meg 400 000 forint lakáshasználati jog ellenértékét, továbbá az alperest marasztalta a felperes költségeinek a megfizetésében. A lakáshasználattal kapcsolatos döntését azzal indokolta, hogy a felperes a lakáshasználatra nem tartott igényt, a lakáshasználati jog ellenértékének a kiszámításakor pedig az ingatlan 1 200 600 forintos beköltözhető értékéből kiindulva azt állapította meg, hogy a lakott érték általában a beköltözhető érték fele, a lakáshasználati jog ellenértéke pedig tulajdonban álló lakásnál a beköltözhető és lakott forgalmi érték különbözete, illetve annak legalább 1/3 része.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, a gyermek nála való elhelyezése, a tartásdíj megfizetése alóli mentesítése, valamint a lakáshasználati jog ellenértékében való marasztalás mellőzése érdekében. A felperes ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.

A megyei bíróság ítéletével az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, és az alperes által fizetendő lakáshasználati jog ellenértékét 320 000 forintra mérsékelte azzal az indokolással, hogy annak kiszámításánál az ingatlant terhelő OTP- és vállalatikölcsön-tartozást a teljes forgalmi értékből le kell vonni, és az elszámolás alapján ezt követően a tiszta forgalmi érték képezheti. Ezután a felperesi oldalon jelentkező családvédelmi érdeket mérlegelve a beköltözhető és lakott, nettó forgalmi érték különbözetének 2/3 részét állapította meg a lakáshasználati jog ellenértékeként.

Mindkét fokú bíróságnak a lakás használatára, valamint a lakáshasználati jog ellenértékére vonatkozó döntése ellen emelt törvényességi óvás alapos.

I. A felperes eredeti kereseti kérelme a házasság felbontására, a gyermek elhelyezésére és tartásdíj megítélésére irányult, és ezt a kereseti kérelmet az alperesnek szabályszerűen kézbesítették. A tárgyaláson azonban - melyen az alperes nem vett részt - a felperes keresetét a volt közös lakás használatának módjára nézve és lakáshasználati jog ellenértékének megfizetése iránt is kiterjesztette. Ez a tárgyi kereset-kiterjesztés a korábbihoz képest lényegesen új kereseti kérelmet is tartalmazott, melyet az elsőfokú bíróság anélkül bírált el, hogy a keresetmódosítást a tárgyalási jegyzőkönyv kézbesítése útján az alperessel közölte volna.