BH 2002.11.433 Az ingatlanhasználati jogot alapító szerződés érvényességének nem feltétele ugyan a megállapodás írásba foglalása, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez szükséges írásbeli nyilatkozatot azonban a bírói ítélet csak abban az esetben pótolhatja, ha bizonyított, hogy a felek a használati jog kikötésében és annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzésében is megállapodtak [Ptk. 99. §, 112. §, 158. § (1) bek., 165. §, 1993. évi LXXVIII. tv. 2. mell. 13. pont].

A felperesek a perbeli ingatlan tulajdonosai. A felperesek gyermekének házastársa, az alperes 1974-ben költözött a perbeli ingatlanba, amelynek bővítése után az alperes a férjével és két gyermekével együtt két szobát, egy konyhát és egy fürdőszobát használt. A peres felek közötti viszony megromlása miatt a felperesek 1998. február 16-án szólították fel az alperest - aki a férjével már nem élt közös háztartásban - az ingatlan elhagyására.

A felperesek a lakás kiürítésére irányuló keresetüket arra alapították, hogy a családi kapcsolaton alapuló szívességi lakáshasználatot az alperestől megvonták.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, és viszontkeresetet terjesztett elő az általa használt ingatlanrészre fennálló használati jogának megállapítása és annak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt.

A jogerős ítéletben a bíróság a felperesek keresetének helyt adott, az alperes viszontkeresetét pedig elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes és a felperesek között szívességi lakáshasználat jött létre, amelyet a tulajdonosok bármikor és indokolás nélkül felmondhatnak, miként ez 1998. február 16-án meg is történt. A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lt.) 2. számú mellékletének 13. pontja értelmében az alperes jogcím nélküli lakáshasználó, mert lakáshasználati jogát a felperesek megvonták; ezért a lakás kiürítésére köteles. Az a körülmény pedig, hogy a használati jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére 24 év alatt sem került sor, arra utal a jogerős ítélet szerint, hogy a Ptk. 165. §-a által szabályozott használati jogot alapító megállapodás a felek között még ráutaló magatartással sem jött létre, ennélfogva a viszontkereset alaptalan.

Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a keresetet elutasító, valamint a viszontkeresetnek helyt adó ítélet meghozatalára irányult. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 158. §-ának téves értelmezésén alapul. Az alperes azzal érvelt, hogy a használati jog alapításához írásbeli szerződés nem szükséges, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló írásbeli nyilatkozatot pedig a bíróság az ítéletével pótolhatja.

A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték, és arra hivatkoztak, hogy a használati jog keletkezésére vonatkozó megállapodás a felek között nem jött létre, a jognyilatkozat pótlására pedig nincs jogi lehetőség.