A Kúria Kfv.35872/2014/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Mudráné dr. Láng Erzsébet

A határozat elvi tartalma:

A jogerős ítéletben megtestesülő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése is megalapozhatja. Annak a körülménynek az értékelése is a nemzeti bíróság feladatát képezi, hogy az adólevonási jogot mennyiben korlátozza a számlakibocsátó személyi és tárgyi feltételeinek hiánya. Ha a kérdésre adandó válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból akkor előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatását nem kell kérni.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.872/2014/5.szám

A Kúria a dr. Juhász Gábor István ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Cserpák Ibolya jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. szeptember 16-án kelt 1.K.27.057/2014/6. sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 9. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.057/2014/6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 171.700 (százhetvenegyezer-hétszáz) forint kereseti és 286.200 (kétszáznyolcvanhatezer-kétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes 2014. május és június hónapban számlákat fogadott be a B. Kft-től (továbbiakban Kft.) alumínium fémlemezek felületének előkészítéséről, megmunkálásáról, illetve telekhatároló kerítéselemek felújításáról. A számlákba foglalt általános forgalmi adót bevallásában levonásba helyezte. Az alperes a számlákon feltüntetett gazdasági tevékenység teljesítését nem találta megállapíthatónak, ezt a számlakibocsátó Kft-nél lefolytatott ellenőrzés megállapításaira alapozta. A Kft. bevallást nem vagy nullás adattartalommal nyújtotta be és az ügyletek lezárását követő alig 3 hónap elteltével a társaságnál tulajdonos- és székhelyváltozás történt. Az új képviselő elérhetetlennek bizonyult, a székhelyként bejelentett cím pedig nem létezett, ezért a társasággal szemben kényszertörlési, majd felszámolási eljárás indult. Ugyan a Kft. a vizsgált időszakban 4 személy foglalkoztatását bejelentette, azonban az elérhető 3 fő tagadta a fémmegmunkálással kapcsolatos feladatok elvégzését, kizárólag fatermelési munkákat ismertek el. A társaság akkori képviselője, B. I. a vitatott számlák kibocsátását és a munka végzését elismerte. Nyilatkozata szerint a teljesítést csak részben végezte a Kft., alvállalkozóként igénybe vette M. Zs. meg nem nevezett társaságát. A vizsgálat az ügyvezető és az alkalmazottak nyilatkozatai közötti ellentmondást feloldani nem tudta, és a fémmegmunkálás helyszíne tekintetében sem találta megalapozottnak az ügyvezető nyilatkozatát. Ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gazdasági tevékenység nem a számlákban szerepelő személyek között jött létre. Erre figyelemmel tilalmazta a felperesnél az általános forgalmi adólevonás jogát, és a felperes terhére 2.861.958 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 2.770.910 Ft adóhiánynak minősült, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel.

Az első fokú bíróság az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Szerinte az áfalevonás megtagadásának alapjául felhozott alperesi érvelés nem objektív tényekkel alátámasztott. A számlakibocsátónál fennálló hiányosságok a felperes terhére nem értékelhetők. Az, hogy a számlakibocsátó társaság iratanyagának hiányában a gazdasági esemény nem ellenőrizhető, a számlakibocsátó a munkavégzéshez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel nem rendelkezett, továbbá meg nem nevezett alvállalkozót vett igénybe a teljesítésre, nem a felperes érdekkörében felmerült mulasztás. Hangsúlyozta, hogy a felperes és a számlakibocsátó társaság ügyvezetője a teljesítésről egyhangúan nyilatkoztak, e tekintetben előadásuk között ellentmondás nem lelhető fel. Az, pedig hogy a felperes az elvégzett munkát csak az ellenőrzés hatására számlázta tovább, nem bír érdemi jelentőséggel. Ugyancsak nem volt jelentősége annak, hogy a felperes nem rendelkezett információval arról, hogy a fémlemezek megmunkálása hogyan és hol történt. Az sem vehető figyelembe, hogy a számlakibocsátó és M. Zs. cégei nem nyújtottak be bevallásokat, illetőleg a számlakibocsátó M. Zs. cégéről közelebbi információval nem rendelkezett. Álláspontja szerint az alperes nem tett eleget az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 97. § (4) bekezdésében meghatározott tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének. Nem bizonyított, hogy a szolgáltatások nem számlában szereplő felek között ment végbe, így nem jogszerű az adóhatóságnak az áfalevonási jog megtagadásával kapcsolatos döntése. Ezáltal a felperes tárgyévi költségének 5.491.920 Ft-tal történő csökkentése sem, és a jogosulatlan költségelszámolás okán feltárt vállalkozói kivéttel kapcsolatos álláspont sem.