BH 2002.9.374 A jogszerű felmondást sem méltányosságból, sem olyan körülményekre tekintettel nem lehet hatálytalanítani, amelyek a munkaügyi jogvita keretein kívül esnek. A felmondási ok vizsgálata nem jogosítja fel a bíróságot arra, hogy a munkáltató vezetésének körébe tartozó olyan kérdések eldöntésébe is beavatkozzon, amelyek nem tartoznak a munkaügyi jogvita körébe [Mt. 89. § (3) bek.].

A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes 1996. május 20-ától állt az alperes alkalmazásában mint vezérigazgató-helyettes. 1998. január 1-jei hatállyal módosították a felperes munkaszerződését, eszerint vezérigazgatói tanácsadóként foglalkoztatják. Ebben a munkakörben fő feladata a vezérigazgató által meghatározott, az egész bankot átfogó projektek irányítása, felelős a munkakörével járó szokásos és a vezérigazgató által megállapított eseti feladatok végrehajtásáért.

Az alperes 1998. november 12-én, 1998. december 12-ére felmondta a felperes munkaviszonyát. A felmondás indokolása szerint a Bank igazgatóságának döntése alapján a bank szervezete megváltozik, és a munkaköre megszüntetésre kerül.

A felperesnek a felmondás jogellenességének megállapítására, valamint az elmaradt munkabér, végkielégítés és nem vagyoni kártérítés megfizetése iránti keresetét a munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította, és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság a felek egyező nyilatkozata alapján megállapította, hogy a felperes feladata volt egy külföldi pénzintézet alapítása, illetve annak előkészítése. E projekt megvalósítása érdekében megbízási szerződést is kötöttek a felperessel, amelynek alapján az R B E Rt. vezérigazgatójaként járt el. Az igazgatóság az 1998. november 11-ei ülésén meghallgatta a bank szervezeti felépítésének lehetséges főbb irányairól szóló vezérigazgatói tájékoztatót, majd a határozatával felhatalmazta a vezérigazgatót arra, hogy "a Bankbiztonsági Iroda, a külföldi képviselet és vezérigazgatói tanácsadók Kabinetirodába történő beolvadásával a közvetlenül hozzá tartozó területeken átszervezést hajtson végre".

Tényként állapította meg a bíróság, hogy a felperes számára kiadott felmondás időpontjában még két vezérigazgatói tanácsadót foglalkoztattak, akik a nemzetközi bankkapcsolatokkal összefüggő általános tanácsadói feladatokat látták el. 1998. december 3-ától V. Gy.-t, 1999. január 16-ától B. Cs.-t és 1998. november 24-étől Dr. K. J.-t is vezérigazgatói tanácsadói munkakörre alkalmazta az alperes, azonban a nevezettek ilyen foglalkoztatása csupán átmeneti jellegű volt, minthogy ténylegesen más beosztásban állapodtak meg, amit csak igazgatósági határozatok után tölthettek be. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy V. Gy. 1999. január 15-étől az alperes vezérigazgató-helyettese, B. Cs. néhány hét után az M K Rt. vezérigazgatója lett, Dr. K. J.-t pedig egy másik banktól átvenni szándékozott sajtóportfólió kezelésével bízták meg, a nevezett munkaviszonya azonban a projekt meghiúsulása folytán rövidesen megszűnt.

A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a külföldi projekt ugyancsak meghiúsult, és mivel a felperes munkaköre elsősorban a külföldi bankalapítás előkészítéséhez kapcsolódott, a projekt meghiúsulása közvetlen kihatással volt a felperes munkakörére. A körülményeket mérlegelve arra a következtetésre jutott, hogy a felmondás indokolása megfelelt a valóságnak, és az a munkaviszony megszüntetésének okszerű alapjául szolgált. Tényként állapította meg, hogy ugyanazon feladatokkal az alperes nem bízott meg más személyt. A felmondásban hivatkozott szervezeti átalakításoknak a felperes munkakörére közvetlen kihatása nem volt, ezért azokat az elsőfokú bíróság nem vizsgálta. Minthogy az igazgatóság egyértelmű felhatalmazást adott a vezérigazgatónak a vezérigazgatói tanácsadók foglalkoztatásával kapcsolatban, ennek alapján a vezérigazgató jogszerűen dönthetett a felperes által betöltött munkakör megszüntetéséről és ezzel együtt a felperes munkaviszonyának felmondásáról. Tévesnek tartotta azt a felperesi érvelést, hogy a munkáltatói intézkedés érvényességéhez egy másik banki vezető aláírására is szükség lett volna, minthogy a munkaszerződés szerint a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperes vonatkozásában a vezérigazgató volt.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, a felperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét felemelte, és kötelezte a felperest a másodfokú perköltség megfizetésére is. A másodfokú bíróság szerint a munkaügyi bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helytállóan állapította meg, és helytálló az e tényállásra alapított érdemi döntése is. Az alperes csatlakozó fellebbezése folytán a perértékre is tekintettel felemelte az elsőfokú eljárásban az alperes képviseletével felmerült perköltség összegét.

A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes a keresetének megfelelő ítéleti döntést kért, annak megállapítását, hogy az alperes rendes felmondása jogellenes, ezért kérte annak hatályon kívül helyezését. Nem kérte az eredeti munkakörébe való visszahelyezését, ezért igényt tartott az Mt. 100. §-ának (1), (2) és (4) bekezdéseiben meghatározott juttatások megfizetésére, továbbá 10 000 000 forint nem vagyoni kár megtérítésére, valamint kérte az alperesnek a felmerült perköltségek viselésére kötelezését. Arra hivatkozott, hogy a felmondás egyedüli és kizárólagos indoka az átszervezés volt, ennek keretében azonban a munkaköre nem szűnt meg. Az igazgatósági határozatot nem léptették hatályba, minthogy az SzMSz*-t nem módosították, e nélkül érvénytelen az igazgatóság határozata. A munkaköri feladatai nem szűntek meg, annál kevésbé, mert nem csupán a külföldi bankalapítás volt a munkaköri feladata, hanem általános kérdésekben és általános banki tevékenység területén is feladatokat látott el. A külföldi bankalapítás előkészítését az igazgatóság csak 1999. első negyedévében állította le, azt vele a felmondást megelőzően, illetve a felmondás idejében soha senki nem közölte, az nem is történt meg. Megítélése szerint a felmondását követően még három vezérigazgatói tanácsadót vett fel az alperes, ugyanakkor a peres eljárás során az okiratokkal szemben nem bizonyították, hogy nevezettek ténylegesen nem ilyen tevékenységet láttak el. Végül a felülvizsgálati kérelemben arra is hivatkozott a felperes, hogy a korábbi vezérigazgatói utasítás szerint a felmondásához kettős aláírásra lett volna szükség, ezt a belső banki előírást az alperes nem tartotta be, tehát alaki okokból is érvénytelen a vele közölt felmondás.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint iratellenes a felülvizsgálati kérelemnek a felmondási okkal kapcsolatos okfejtése, minthogy az nem kizárólag az átszervezés volt, hanem kifejezetten a felperes munkakörének megszüntetése. Az igazgatóság a vezérigazgatót kifejezetten felhatalmazta a vezérigazgatói tanácsadók létszámának csökkentésére, aki tanúkénti meghallgatása során vallotta, hogy e jogkörében eljárva szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Rámutatott arra, hogy a vezérigazgatói tanácsadó munkaköri elnevezéssel felvett munkavállalók tényleges feladata a felperes munkaköri feladataitól alapvetően eltért. Minthogy az alperes vezérigazgatója egy személyben volt jogosult a felperessel szemben a munkáltatói jogot gyakorolni, a szervezeten belüli joggyakorlás módjára vonatkozó felülvizsgálati kérelem is megalapozatlan.