A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22027/2009/7. számú határozata szerződés hatálytalanságának megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 203. §] Bírók: Kollár Márta, Puskás Péter, Tamáné dr. Nagy Erzsébet

Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.VI.22.027/2009/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Fekete Tünde ügyvéd által képviselt felperesnek a személyesen eljárt I.r. és a dr. Lehoczky Ágnes ügyvéd által képviselt II.r. alperesek ellen szerződés hatálytalanságának a megállapítása iránt a Városi Bíróságnál 6.P.22.792/2007. szám alatt megindított és a Megyei Bíróság 3.Pf.20.434/2009/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a II.r. alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a II.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20 000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint felhívásra az állam részére 99 000 (kilencvenkilencezer) forint le nem rótt felülvizsgálati illetéket.

I n d o k o l á s :

A felperes és az I.r. alperes házastársi életközösségük alatt közösen lakást vásároltak, amelyhez 1 000 000 forintot a II.r. alperes és házastársa - az I.r. alperes édesanyja - biztosított. Az I.r. alperes a megállapodásuk értelmében ezen összeg erejéig lemondott az édesanyja utáni törvényes örökrészéről és kijelentette, hogy öröklése esetén abba betudja az 1 000 000 forintot. A lakás eladását követően az I.r. alperes 200 000 forintot visszafizetett a II.r. alperesnek és házastársának.

A felperes tekintettel arra, hogy válásukat követően az I.r. alperes nem tett eleget a két közös kiskorú gyermekük utáni gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének, végrehajtást indított az I.r. alperessel szemben.

Édesanyja halálát követően a hagyatéki eljárás során az I.r. alperes a 2007. június 29-én kelt okirat szerint a megörökölt p.-i ingatlan 1/2 részét - 3 500 000 forint értékben - a II.r. alperesnek ajándékozta. Nyilatkozata szerint erre azért került sor, mert az 1995. február 22-én átadott 1 000 000 forint is az akkor vásárolt lakás fele árát jelentette. A II.r. alperes az ajándékot a 2007. július 3-án kelt írásbeli nyilatkozatával elfogadta, az eljárt közjegyző pedig az erről szóló egyezségüket 2007. augusztus 22-én jóváhagyta. Az ingatlant a II.r. alperes - már a per tartalma alatt - 2008. július 3. napján 8 500 000 forintért eladta. Az I.r. alperesnek végrehajtás alá vonható vagyona, jövedelme nincs, gyermektartásdíj hátraléka a felperes felé 4 100 762 forint.

A felperes módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperesek között létrejött és a közjegyző által jóváhagyott egyezség vele szemben hatálytalan, vagy ha erre nincs mód, másodlagosan kérte annak megállapítását, hogy az alperesek közt 2007. június 29-én és július 3-án kelt okiratok alapján ajándékozási szerződés jött létre, ami a felperessel szemben hatálytalan. Kérte továbbá a II.r. alperes kötelezését 3 500 000 forint megfizetésére.

Az I.-II.r. alperesek a kereset elutasítását kérték. A II.r. alperes hivatkozott arra, hogy az I.r. alperessel osztályos egyezséget kötöttek tekintettel arra, hogy a lakásvásárlásra 1995-ben a betudás szándékával adott 1 000 000 forint az örökhagyó halálakor már 5 300 000 forintot jelentett, a visszakapott 200 000 forintot pedig az I.r. alperes eltartására fordították, valamint a házastársát 25 éven keresztül gondoznia kellett. A felperessel szemben fennálló tartozásról nem volt tudomása.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperesek között az ingatlan tulajdoni illetőségének ajándékozása tárgyában létrejött egyezség 800 000 forint értéket meghaladó részében a felperes irányában hatálytalan és kötelezte a II.r. alperest a felperes részére 2 700 000 forint megfizetésére, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az 1995. február 22-i megállapodás szerint az I.r. alperesnek 1 000 000 forint tekintetében állt fenn az örökhagyó halálakor elszámolási kötelezettsége, ezt meghaladóan ilyen jellegű kötelezettséget az alperesek nem tudtak bizonyítani.

A 2007. június 29-én kelt teljes bizonyítóerejű magánokiratból megállapíthatóan az alperesek közötti ajándékozás indoka a felperes és az I.r. alperes lakásvásárlásához biztosított 1 000 000 forint volt, az alperesek pedig nem bizonyították, hogy megállapodásukban ezen kívül más ok is szerepet játszott volna. A felperes sem bizonyította azonban, hogy az 1995-ös megállapodás alapján átvett összegből - az I.r. alperes által előadott - 200 000 forinton felül további összeget visszafizettek volna.

Az alperesek hozzátartozók és a közöttük létrejött jogügylet ajándékozás volt, de az I.r. alperesnek az 1995-ben létrejött megállapodás alapján szerződéses kötelezettsége is állt fenn a II.r. alperes felé. Erre tekintettel nem lehetséges a teljes jogügyletet ajándékozásnak tekinteni, ezért az csak a vissza nem fizetett 800 000 forintot meghaladó részében tekinthető ingyenesnek. Az alperesek közjegyző által jóváhagyott egyezsége szerződésnek minősül, annak megkötésekor a felperes I.r. alperessel szembeni követelése már fennállt, de behajthatatlan volt és mivel az I.r. alperes azóta sem rendelkezik végrehajtás alá vonható vagyonnal, valóban elvonták ekkor a felperes kielégítési alapját. A II.r. alperes a jóhiszeműségét nem tudta bizonyítani, a megállapodás pedig a 800 000 forintot meghaladó részében ingyenes volt, ezért a szerződés a Ptk. 203. § -ának (2) bekezdése alapján a felperessel szemben ezt meghaladó részében hatálytalan.

A II.r. alperes részére a keresetlevél 2008. január 7-én kézbesítésre került és a 2008. február 18-i tárgyaláson meg is jelent, nem hivatkozhat ezért arra, hogy az ingatlan elidegenítésekor a felperes követeléséről, illetve a perről nem tudott, ennek következtében az ingatlantól neki felróható módon esett el. A felperes követelése tehát vele szemben - a Ptk. 203. §-ának (3) bekezdése szerint - 2 700 000 forint erejéig megalapozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a II.r. alperes terjesztett elő fellebbezést, a másodfokon eljárt bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az ajándékozás tárgyában létrejött egyezség a felperes irányában 1 850 000 forint értéket meghaladó részében hatálytalan, és a II.r. alperes fizetési kötelezettségét 1 650 000 forintra leszállította.