A Szekszárdi Törvényszék Mf.20071/2011/4. számú határozata munkaviszony megszüntetése tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §, 100. §] Bírók: Ács Zoltán, Hegedűsné dr. Uhrin Andrea, Imre Zita

Kapcsolódó határozatok:

Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.113/2011/9., *Szekszárdi Törvényszék Mf.20071/2011/4.*, Kúria Mfv.10308/2012/5. (BH 2013.7.194)

***********

Szekszárdi Törvényszék

10.Mf.20.071/2011/4. szám

A Szekszárdi Törvényszék a Gudicsné Dr. Bukli Anna ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (címe . szám alatti lakos) felperesnek, - a Dr. Sipos Márta ügyvéd (cím) által képviselt alperes neve (alperes címe szám alatti székhelyű) alperes ellen munkaviszony megszüntetése tárgyú munkaügyi perében a Szekszárdi Munkaügyi Bíróság 3.M.113/2011/9. szám alatti ítélete ellen a felperes 10. sorszámú fellebbezése alapján meghozta a következő

Í T É L E T :

A törvényszék a munkaügyi bíróság ítéletét h e l y b e n h a g y j a azzal, hogy mellőzi az alperes javára szóló áfa fizetési kötelezettséget.

A felperes köteles megfizetni az alperesnek 15 nap alatt 50.000,- azaz (Ötvenezer) forint fellebbezési perköltséget.

A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az alperes asztalos szakoktatója volt, a felperes saját asztalosműhelyében tanulókat foglalkoztatott oktatási időben és azon kívül is. 2011. januárjában az iskolaidő után ott dolgozó egyik tanuló megsérült, az esetet a felperes másnap jelentette munkáltatójánál. A későbbiekben az alperes igazgatója arról értesült, hogy a felperes oktatási időben is foglalkoztat gyerekeket a műhelyében, ennek tisztázására 2011. február 24.-én az igazgatóhelyettessel együtt elment a felperes műhelyéhez iskolaidőben, ahol P. B. tanulót találták. A tanuló ezt követő meghallgatásán elmondta, hogy több alkalommal iskolaidő alatt is dolgozott a felperes műhelyében, szülei úgy tudták, hogy iskolában tartózkodik, a felperes azt mondta, hogy ha menni akar hozzá dolgozni, szerezzen igazolást. A tanuló elmondása szerint munkájáért nem kapott fizetséget, tanulni ment a műhelybe. Ugyanezen a napon az alperes meghallgatta V. T. tanulót is, aki szintén úgy nyilatkozott, hogy dolgozott a felperes műhelyében iskolaidőben is és tudott arról, hogy más tanulók is dolgoztak ott hasonlóan. A felperes üzemi tanácstag volt, ezért az igazgató megkísérelte beszerezni az üzemi tanács véleményét, mert felmerült a felperes munkaviszonyának megszüntetése. Az üzemi tanács egyik tagja 2010.-ben nyugdíjba ment, a póttagok összeférhetetlensége miatt az üzemi tanácsnak attól kezdődően két tagja volt, a felperesen kívüli másik tag írásban nyilvánított véleményt 2011. február 25.-én a tervezett munkáltatói intézkedéssel egyetértően. 2011. március 1-jén sor került az üzemi tanács visszahívására, március 3.-án pedig meghallgatta az alperes a felperest, aki meghallgatása során elismerte, hogy tanulóidőben tanulókat foglalkoztatott műhelyében. Ugyanezen a napon az alperes rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette, intézkedését a felperes által elismert körülményre alapította.

A felperes keresetében a munkáltatói intézkedést támadta, annak jogellenessége megállapítását, eredeti munkakörbe visszahelyezését kérte. Álláspontja szerint a felmondás indokai nem olyan súlyúak, melyek a rendkívüli felmondást megalapozzák, eljárásjogilag is jogszabálysértő az intézkedés, mert az igazgató már január elején tudomást szerzett a rendkívüli felmondásban írtakról, így a 15 napos szubjektív határidőt elmulasztotta, és nem szerezte be az üzemi tanács véleményét. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítása volt.

A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 106.000,- forint + ÁFA perköltséget.

Elsőként a felperes eljárási kifogásait vizsgálta. A szubjektív határidő körében megállapította, hogy a tanulóidőben való foglalkoztatás munkáltatói tudomásra jutása nem azonos azzal az időponttal, amikor az igazgató H. J. balesetéről tudomást szerzett. Ezután az igazgató arról, hogy a felperes diákokat tanulóidőben is foglalkoztat, szóbeszéd útján értesült, e körülményről február 24.-én győződött meg azzal, hogy a felperes műhelyében tanulóidőben találtak egy tanulót, aznap megtörtént két tanuló meghallgatása, majd a felperes meghallgatása és 2011. március 3.-án az alperes meghozta határozatát. Az alperes így nem mulasztotta el a rendkívüli felmondás gyakorlására nyitva álló 15 napos határidőt.

Az üzemi tanács kiesett tagjának helyére összeférhetetlenség miatt póttag nem volt állítható, a K. Z. üzemi tanácstag által tett nyilatkozat nem felel meg a tanács nevében tett nyilatkozatnak. E hiányosság kiküszöbölésére azonban nem volt mód, mert időközben az üzemi tanácsot visszahívták és amikor a munkáltató a vizsgálatot lezárta, már nem létezett üzemi tanács, a felperes sem volt üzemi tanácstag, így munkajogi védelem sem illette meg.

A munkaügyi bíróság vizsgálta a közoktatásról szóló törvény irányadó rendelkezéseit. A törvény 41. § /5/ bekezdése értelmében az iskola felelősségét külön kell választani abból a szempontból, hogy a gyerekekkel tanítási időben és azon kívül mi történik. A felperes terhére rótt azon tényt, hogy iskolaidőben tanulókat foglalkoztatott műhelyében, valósnak fogadta el. Ennek megállapításához alapul szolgált P. B. és V. T. tanúk vallomása, mely tanúvallomások nem voltak ellentmondástól mentesek, mint ahogy a felperesnek e körülményről tett előadása sem, azonban tanúvallomásokból és a felperes munkáltatói meghallgatásán tett nyilatkozatából a tanulóidőben történt foglalkoztatás kétségkívül megállapítható.