A Fővárosi Törvényszék K.700752/2018/16. számú határozata. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. § (3) bek., 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 4. §, 44. §, (1) bek., 55/A. §, 55/B. §, 64/B. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 1. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 302. §]

Fővárosi Törvényszék mint elsőfokú bíróság

105.K.700.752/2018/16.

A Fővárosi Törvényszék az Ormai és Társai CMS Cameron McKenna Nabarro Olswang LLP Ügyvédi Iroda (cím2., ügyintéző: felperesi képviselő 1 ügyvéd és felperesi képviselő 2 ügyvéd) által képviselt Kft1. (felperes címe.) felperesnek a Jogi_képviselő2 kamarai jogtanácsos által képviselt alperes (1054 Helység1/2, Alkotmány utca 5.) alperes ellen az alperes által 2018. július 23-án hozott VJ/68-228/2016. számú közigazgatási hatósági végzés megtámadása iránt indított egyszerűsített közigazgatási perében - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Törvényszék az alperes VJ/68-228/2016. számú végzését megsemmisíti és az alperest új eljárásra kötelezi.

A kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az alperes a 2018. július 23-án hozott VJ/68-228/2016. számú végzésével helybenhagyta a VJ/68-202/2016. számú vizsgálói végzést. Az elsőfokú végzésben a vizsgáló a felperes nyilatkozata alapján úgy döntött, hogy a versenyfelügyeleti eljárás során benyújtott 2018. március 22-én kelt VJ/68-129/2016. számon iktatott beadvány egyes részeit üzleti titokként kezeli, míg más részek vonatkozásában, mivel azok üzleti titok jellege nem volt megállapítható, a védett adatként kezelést megszüntette. Végzése indokolásában kifejtette, hogy az az adat, hogy a múltban lezajlott valamely reklámkampány egyes elemei mely típusú kommunikációs eszközökön milyen időintervallumban jelentek meg, nem minősül üzleti titoknak, mivel ezek közismertek és mind a fogyasztók, mind az érintett gazdasági tevékenységet végző személyek - így a médiafigyelést folytató versenytársak - számára könnyen hozzáférhetőek. A végzés szerint nem képezhet üzleti titkot a nyilvánossághoz, illetve a fogyasztókhoz tömegesen eljuttatott kommunikációk léte és tényleges tartalma, az azokban található üzenetek, képi megoldások sem, mivel azok eleve azzal a céllal készültek, hogy a nyilvánossághoz eljussanak. Rámutatott arra, hogy az önmagukban üzleti titkot nem képező adatoknak egy táblázatban való együttes feltüntetése nem éri el azt a feldolgozottsági szintet, amely a védett adatként történő kezelésüket indokolná, együttesen sem jelentenek egy olyan speciális bontást vagy gyűjteményes jelleget és értéket, amely veszélyeztetné vagy sértené az eljárás alá vont piaci, pénzügyi vagy gazdasági érdekét. Egy hatósági felhívásra készített adat-összeállítás nem képviselhet üzleti titokként védendő értéket, mivel az összeállítás módja és tartalma nem kapcsolódik közvetlenül a felperes gazdasági tevékenységéhez, hiányzik az üzleti titkot, mint vagyoni értékű jogot azzá tevő üzleti, gazdasági motiváció, a piaci indíttatású innováció. Megjegyezte, hogy a korábbi következetes gyakorlatát követte a végzése meghozatalakor.

A felperes keresetet nyújtott be a VJ/68-228/2016. számú végzés bírósági felülvizsgálata iránt. A keresetében elsődlegesen az alperesi végzés - és az annak alapjául szolgáló VJ/68-202/2016. számú alperesi irat - megváltoztatását, és ezáltal az abban megjelölt adatok üzleti titoknak minősítését, valamint zártan kezelésük elrendelését, másodlagosan hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését, harmadlagosan hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Perköltséget igényelt, költségjegyzéket nem csatolt. Hivatkozva a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:47. § (1) bekezdésére és a Ptk. Kommentárra, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 4. § (1) bekezdésére, az 55/A. §-ára, valamint a Szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló TRIPS-Egyezmény 39. cikkének 2. pontjára előadta, hogy az alperes nem értékelte az üzleti titok egyes kritériumait, és nem volt tekintettel az adatszolgáltatás összeállítása során keletkezett adatok gyűjteményes jellegére. Álláspontja szerint az adatok valójában összefoglaló táblázatok oszlopai, illetve egyes kommunikációs eszközök összeállításai, amelyek ezáltal gyűjteményes adatnak minősülnek. Azzal érvelt, hogy az adatszolgáltatás összeállítása során keletkezett adatok nem voltak könnyen hozzáférhetőek, mivel az számára is jelentős idő- és munkaerő-ráfordítással járt, hiszen múltbeli, már nem nyilvános, az összes kommunikációs eszközt érintő gyűjtést kellett lefolytatnia. Szerinte harmadik felek számára ez sokkal nagyobb nehézséget okozott volna, sőt egyenesen lehetetlen lett volna tekintettel arra, hogy azok olyan üzleti információkat is tartalmaznak, amelyek közte és fogyasztói közötti közvetlen és nem nyilvános kommunikációk voltak. Utalt arra, hogy az adatszolgáltatás összeállítása során keletkezett adatok nyilvánosságra kerülése veszélyezteti a jogos pénzügyi, gazdasági, piaci érdekeit, mivel a marketingstratégiája kialakítása jelentős ráfordításokat igényelt, ezek az adatok ebben a formában sehol nem érhetőek el, ezek a speciális tudásán alapuló marketingstratégiája részei, egy sajátos kommunikációs üzleti modellt épített fel, amelyet külön védelem illet meg. Hangsúlyozta, hogy mindent megtett ezen adatok üzleti titokként való megőrzése érdekében. Álláspontja szerint nem azonosítható olyan közérdek, amely indokolhatná a zártan kezelés iránti jogának a korlátozását. Hivatkozott arra, hogy sem a Ptk., sem a TRIPS-Egyezmény nem követel meg semmilyen feldolgozottsági szintet az üzleti titoknak minősülő összegyűjtött adatok tekintetében. Kifogásolta, hogy az alperes nem vette figyelembe a jelen ügy speciális jellemzőit, így különösen azt, hogy a tőle kért összeállítás a rendkívül versenyző biztosítási piacon milyen többletértékkel bír, utalva arra, hogy a Ptk. nem tartalmaz semmilyen követelményt arra nézve, hogy az üzleti titok jogosultjának milyen indíttatásból kell az üzleti titoknak minősülő gyűjteményes adatokat összeállítania. Szerinte az adatok szorosan a gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó kommunikációra vonatkozó összeállítások, amelyek függetlenül az összeállítás motivációjától, önmagukban üzleti és gazdasági értékkel bírnak. Hivatkozva a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (2) és (3) bekezdéseire, a 6. § (1) bekezdésére és az Alaptörvény XXIV. cikkére kiemelte, hogy az eljárás során teljeskörűen együttműködött az alperesi hatósággal, szerinte elsődlegesen neki van joga eldönteni, hogy mely információ jelent üzleti, gazdasági és pénzügyi értéket számára. Kifogásolta, hogy az alperes szűken értelmezi az üzleti titok fogalmát.

Az alperes védiratában a felperes keresetének az elutasítását kérte annak megalapozatlansága miatt. Perköltséget igényelt, költségjegyzéket csatolt. Álláspontja szerint a felperes a keresetében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a szóban forgó adatok nehezen hozzáférhetőek, mivel azok már korábban megjelentek és megismerhetőek voltak a nyilvánosság számára. Irrelevánsnak tartotta azon felperesi érvelést miszerint számára jelentős ráfordítással járt az adatszolgáltatás tekintettel arra, hogy a Tpvt. 64/B. § (1) bekezdése szerint az eljárás alá vont vállalkozás kötelezettsége az adatszolgáltatás. Kiemelte, hogy a felperes részéről nem került sor bizonyításra azzal kapcsolatban, hogy az adat-összeállítás a kommunikációs eszközeinek speciális tulajdonságára és a speciális tudásán alapuló marketingstratégiájára vonatkoznak, valamint a tekintetben sem, hogy az adatok nyilvánosságra kerülése milyen pénzügyi, gazdasági és piaci hátrányt okozna felperesnek. Hangsúlyozta, hogy a nyilvánosságra kerülés nem is értelmezhető jelen esetben, mivel az adatok eredendően könnyen hozzáférhetőek. Hivatkozva a kialakult bírói gyakorlatra kifejtette, hogy nem állapítható meg az adat-összeállítás gyűjteményes jellege, mivel nem a felperes határozta meg az adatok összeállításának szempontjait, nem az autonóm piaci működés keretében, illetve érdekében, vagy piaci magatartással kapcsolatos döntés előkészítésének vagy értékelésének üzleti, stratégiai céljával készült. A kifejezetten a hatóság felhívására szolgáltatott adat-összeállítás nem jött volna létre az eljárás alá vont közvetlen piaci tevékenységének következtében. Irrelevánsnak tartotta a felperes alapelvi hivatkozásait, mivel jelen ügyben speciális jogszabályi rendelkezésként a Tpvt. 55/A. § (4) bekezdése alkalmazandó, amely alapján az üzleti titokként való kezelés elbírálásában az az adatszolgáltatót terheli annak a kötelezettsége, hogy megjelölje annak az indokait, így különösen, azt a védendő magánérdeket, amely az adat jogosulatlan személy általi megismerése esetén sérülne. Hangsúlyozta, hogy a jelen ügyben alkalmazott jogértelmezése megfelel az eddigi, a bíróságok által is megerősített gyakorlatának és a jogszerűségi követelményeknek.