A Kecskeméti Törvényszék P.22564/2010/32. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 234. §] Bíró: Zolnayné dr. Gémes Andrea

Kapcsolódó határozatok:

Hajdúböszörményi Járásbíróság P.20522/2010/37., *Kecskeméti Törvényszék P.22564/2010/32.*, Debreceni Törvényszék Pf.20786/2012/4., Szegedi Ítélőtábla Pf.20786/2012/5. (ÍH 2014.151, ÍH 2014.152), Kúria Pfv.20149/2013/4.

***********

Kecskeméti Törvényszék

KECSKEMÉT

2.P.22.564/2010/32. szám

A Kecskeméti Törvényszék Dr. Dobrovitz Magdolna ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe.) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperesnek,-

Dr. Csapó Imre ügyvéd (alperesi jogi képviselő címe.) által képviselt I.rendű alperes neve alperes címe szám alatti lakos (tartókodása helye: x állam) alperes ellen,-

tulajdonjog megállapítása iránti perében meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A 2.P.22564/2010/4. sorszámú perfeljegyzést elrendelő végzését hatályon kívül helyezi.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15. nap alatt 630.000 (Hatszázharmincezer forint perköltséget, és az államnak az adóhatóság felhívására 360.000 (Háromszázhatvanezer) forint illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt a Szegedi Ítélőtáblához címzett, de a Kecskeméti Törvényszéken írásban, 3 példányban előterjesztett fellebbezésnek van helye.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmükben a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását kérhetik. A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, ha csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, ha csak az ítélet indokolása ellen irányul. Ezekben az esetekben a fellebbező fél a fellebbezésében tárgyalás tartását kérheti.

INDOKOLÁS:

A bíróság a felperes keresetlevele, személyes meghallgatása, a felek írásbeli előkészítő iratai, a csatolt tulajdoni lap, házassági anyakönyvi kivonat, földhivatali iratok, pénzintézeti átutalási igazolások, a tanúként meghallgatott tanú, tanú 01 és a tanú 02 vallomása, a T helység Városi Bíróság 9.P.20735/1996. számú peres iratai, a felperes által csatolt N-i bírósági feljegyzés magyar nyelvű fordítása és a per egyéb adatai alapján a következő tényállást állapította meg:

A felperes szakápoló végzettséggel rendelkezik, Y Államban 3 házasságot kötött, melyek válással szűntek meg. Házasságaiból 2 gyermeke született, akik már nagykorúak. A felperes 1998-tól az x államba települt, N-i helység vállalt munkát, betegápolásból és alkalmi munkából élt. A nagykorú gyermekei számára rendszeresen küldött anyagi támogatást, hogy az itthoni megélhetésüket segítse, valamint saját tatabányai ingatlanát fenntartsa, továbbá megtakarításainak befektetése végett.

A felperes 2000-ben ismerkedett meg az alperessel, aki ugyancsak jövedelemszerzés végett költözött N-be. Az alperes itthoni vállalkozása tönkrement, házastársától elvált. Külföldön lakások felújításából volt jövedelme, melynek egy részét pénzkezelés és befektetés céljából itthon élő és befektetési tanácsadó foglalkozású sógorának, tanúnak utalt át. A felek a megismerkedésük után 2000-2002-ben a felperes bentlakásos munkahelyén laktak, ahol egyiküknek sem kellett fizetniük az ellátásért. Ezt követően 2 évig albérletben éltek, a bérleti szerződést az alperes kötötte, majd 2005. februárjától az alperes egy egész szintet bérelt egy ingatlanban, melynek költségeit az alperes vállalkozásának adójából rendeztek, mivel az alperes vállalkozása, irodája erre a címre volt bejelentve, (felperes személyes meghallgatása 16. számú jegyzőkönyv).

A felek külföldi együttélésük ideje alatt közösen bútort, szőnyegeket, élelmiszert vásároltak együtt. Emellett azonban megtakarításaikat külön kezelték, melyet magyarországi rokonaiknak utaltak át. A felperes nagykorú gyermekeinek havi megélhetését és fiának ingatlanvásárlását segítette, emellett nagy értékű életbiztosításokba fektette hazaküldött megtakarításait, amelyeket szóbeli utasításainak megfelelően nagykorú lánya, tanú 02 és tanú teljesítettek a konkrét megbízásnak megfelelően. A felperes befektetési céllal tanúnak igazolhatóan 2005. április 4-én 2.200 $-t, 2005. június 7-én 8.000 $-t, 2005. július 6-án 4.500 $-t, 2005. július 20-án 9.000 $-t, 2006. február 27-én 9.300 $-t, 2007. október 20-án 22.500 $-t küldi banki átutalással, amelyet a megbízott a felperes akkori utasításainak megfelelően részben biztosításokban helyezett el és részben a felperes lányának továbbított.

Az alperes megtakarításait is sógora, tanú kezelte. Az alperes 2004. november 1-én 10.500 $-t, 2005. február 14-én 1.800 $-t, 2005. október 7-én 10.000 $-t, 2005. november 7-én 3.700 $-t, 2005. december 7-én 10.000 $-t, 2006. január 7-én 10.000 $-t utalt át a megbízott számlájára.

A feleknek közös bankszámlájuk nem volt, egymás bankszámlájához hozzáféréssel, meghatalmazással nem rendelkeztek, megtakarításaikat külön kezelték, a megtakarításhoz való befektetéshez, vagy kivéthez, visszavásárláshoz egymás hozzájárulását nem kérték ki, és a visszavásárolt összegekkel is szabadon rendelkeztek, elszámolási igényük egymással szemben nem volt.

Abban a háztömbben, ahol az alperes testvére lakott, 2005. év végén egy emeleti lakás megvásárlásának a lehetősége merült fel, melyről az alperes rokonai értesítették az alperest. Az alperes a lakás megvásárlása mellett döntött és annak megvásárlásával megbízta testvérét, tanú 01-et, akinek konzuli hitelesítéssel ellátott 2005. december 7-én kelt meghatalmazást küldött, mely a B város X kerület G utca 9. VI. em. I. szám alatti 62 négyzetméteres lakás 12.000.000 forintért való megvásárlására szólt az alperes nevére.

Az alperes utasítása alapján a megtakarításait kezelő tanú a vételárat akként rendezte, hogy az alperes által 2005. február 14. - 2006. január 19-e között átutalt összesen 35.500 dollárt, valamint az alperes "M" Értékpapírban elhelyezett és 2006. január 25-án 6.427.169 forintért visszaváltott pénzéből, valamint apai örökségének a befektetéséből meglevő további 2.000.000 forintjából fizette ki a vételárat, továbbá a lakás felújításának és átíratásának költségeit.

A 2006. január 13. napján kelt adásvételi szerződés szerint X.Y. eladó számára az alperes képviseletében eljáró tanú 01 vevő a 12.000.000 forintos vételárból foglaló címén 2.000.000 forintot átvett, további 10.000.000 forintot legkésőbb 2006. április 30-ig banki átutalással vállalt megfizetni.

A felperes és családja az ingatlant nem tekintette meg, annak felújításához nem járult hozzá, az ingatlanban később sem járt, azt az alperes bérbeadás útján hasznosította, melyből elszámolást ugyancsak nem követelt a felperes.

A felek a lakás alperes általi megszerzését követően 2006. május 3-án N-i helység házasságot kötöttek. A házassági életközösségük ideje alatt az elkülönült számlavezetésük nem változott, megtakarításaikat külön kezelték, ahhoz egymás hozzájárulását nem kérték ki, befektetéseikkel szabadon rendelkeztek, elszámolási kötelezettséget nem támasztottak egymással szemben. A házasságuk nem bizonyult hosszú életűnek, 2008. decemberében az életközösség megszakadt, az alperes agresszivitása miatt a felperestől való távoltartás hatálya 2011-ben járt le.