3496/2023. (XII. 1.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.20.852/2022/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (dr. Sepsi Tibor ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján a Kúria Pfv.V.20.852/2022/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és a panasz az alábbiak szerint foglalható össze.
[3] 2.1. Az ajánlatkérő Önkormányzat (az előzményi ügy alperese) közbeszerzési eljárás keretében informatikai eszközök, s ezek között interaktív projektorok beszerzésére tett közzé ajánlattételi felhívást. Az ajánlattételi felhívás az interaktív projektorok típusának megjelölése nélkül a beszerzendő eszközökre vonatkozóan összesen 24 különböző tulajdonságot, 7 tartozékot (útmutató, interaktív tollak teflon heggyel, ujjérintéses elem, tolltartó tálca, távvezérlő elemekkel, USB kábelek, falitartó) és egy garanciális követelményt tartalmazott. A bíráló bizottság az indítványozó (az előzményi ügy felperese) ajánlatát fogadta el, s ennek eredményeként a felek vállalkozással vegyes adásvételi szerződést kötöttek. A szerződés rögzítette, hogy a közbeszerzési dokumentumokban szereplő feltételek a szerződés részét képezik, annak elválaszthatatlan melléklete az eljárást megindító felhívás, ajánlattételi dokumentáció és mellékletei, valamint a felek kommunikációjának tartalma. A szerződésben az indítványozó akként nyilatkozott, hogy az általa átadásra kerülő eszközök megfelelnek az ajánlattételi felhívás mellékletét képező dokumentációnak és a benyújtott ajánlatnak.
[4] Az indítványozó teljesítése típusjelzés és darabszám szerint megtörtént, az eszközöket az alperes szállítólevéllel átvette, utóbb azonban kiderült, hogy az átadott projektorok interaktív funkcióval nem bírnak, továbbá az indítványozó nem adott át egyes, a szerződésben tartozékként megjelölt elemeket (interaktív tollak teflon tollheggyel, ujjérintéses elemek, tolltartó tálcák). Erre figyelemmel az előzményi ügy alperese a teljesítést igazoló bizonylat kiállítását megtagadta, az interaktivitás hiánya miatt az indítványozó hibás teljesítését állította, felhívta őt a hiba kijavítására. Az indítványozó vitatta, hogy hibásan teljesített volna, állította, hogy a szerződés mellékletében megjelölt típusú projektor leszállításra került. A felek között peren kívüli megállapodás nem jött létre, a projektor interaktívvá tételéhez szükséges kiegészítő modul beszerzésének költségeit egyik fél sem kívánta viselni.
[5] Az indítványozó ezt követően keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a szerződés szerinti vételár 27 039 570 Ft és késedelmi kamatai, behajtási költségátalány és késedelmi kamatai, valamint az ügyvédi munkadíjat is magába foglaló perköltség megfizetésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte, s egyben viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben kérte, hogy a bíróság kötelezze az indítványozót a szerződésben megjelölt és le nem szállított tartozékok (interaktív tollak teflon tollheggyel, ujjérintéses elemek, tolltartó tálcák) biztosítására, illetve az ezekkel kapcsolatos oktatás elvégzésére, továbbá 4 258 200 Ft késedelmi kötbér és ezen összeg után járó késedelmi kamat megfizetésére.
[6] Az első fokon eljáró Tatabányai Járásbíróság az indítványozó keresetét elutasította, az alperes viszontkeresetének helyt adott, az abban foglaltak szerint marasztalta az indítványozót, s kötelezte a szolgáltatott eszközökkel kapcsolatos oktatás elvégzésére. Az elsőfokú döntés arra a következtetésre jutott, hogy az alperes teljesítése nem volt szerződésszerű, a nem interaktív projektoroknak eleve nem lehettek interaktív tartozékai, így azok a szállítólevélen átvett tételekbe nem tartozhattak bele.
[7] Az indítványozó teljesítésével összefüggésben az elsőfokú döntés arra is kitért, hogy a típusjelzés és az interaktivitás követelménye a szerződésben nyilvánvalóan és hibásan, azonban mindkét fél által elfogadott módon nem volt összhangban. Megjegyezte továbbá, hogy a közbeszerzési eljárás és a szerződés megkötése során a felek abban a hiszemben voltak, hogy az ajánlatban rögzített, majd jóváhagyott projektortípus interaktív, azonban tévedésre hivatkozással egyik fél sem támadta meg a szerződést, így azt a bíróság érvényesnek tekintette.
[8] A másodfokon eljáró Tatabányai Törvényszék az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. Az alperes viszontkeresetét elutasította, akit egyben az indítványozó keresetével egyezően marasztalt. A másodfokú döntés szerint az indítványozó bizonyította, hogy az alperes a szerződéskötéskor ismerte vagy fel kellett volna ismernie - a két eltérő típusjelzésből adódóan - azt, hogy a projektorok nem interaktívak, ezért az indítványozó - aki a másodfokú eljárásban fényképfelvétellel igazolta, hogy a perben követelt interaktív tálcát leszállította - hibás teljesítése nem állapítható meg. A tanúk vallomása alapján és arra tekintettel, hogy az alperes a szállítólevelet aláírta a másodfokú bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy a hiányolt tartozékokat az indítványozó ne szolgáltatta volna, ezért a viszontkeresetet elutasította.
[9] A másodfokú ítélet indokolása rámutatott továbbá arra, hogy a hiányzó tartozékok maradéktalan leszállítása sem küszöböli ki azt a tényt, hogy a szerződésben megjelölt típusszámú projektorok nem interaktívak, hiszen az alperes viszontkeresete az interaktivitáshoz szükséges modul biztosítására vonatkozó kérelmet nem tartalmazott.
[10] A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelme nyomán a jogerős ítéletet 2023. március 16. napján kelt, Pfv.V.20.852/2022/5. számú döntésével hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A kúriai ítélet szerint, mivel az alperes viszontkeresete az interaktivitás hiánya körében kérelmet nem tartalmazott, nem volt jelentősége annak, hogy a hibát a szerződéskötéskor ismerte-e. Az indítványozó teljesítése nemcsak az interaktivitás miatt, hanem a mellékletben szereplő tartozékok biztosításának hiánya és az interaktív projektor működésével kapcsolatos oktatás elmaradása okán is hibás volt.
[11] A Kúria szerint a másodfokú bíróság jogszabályellenesen vette figyelembe az indítványozó által a fellebbezési eljárásban előterjesztett fényképet, mivel annak késedelmes rendelkezésre bocsátása kapcsán az önhibán kívüliség nem került igazolásra, a másodfokú bíróság a fényképfelvétel alapján megalapozatlanul és iratellenesen következtetett az indítványozó szerződésszerű teljesítésére.
[12] A Kúria érvelése szerint az indítványozó a projektor interaktív működésétől függetlenül vállalta a tartozékok szállítását, ennek elmaradásával önmagában szerződésszegést követett el, továbbá azért is, mert interaktív projektorok hiányában a vállalt oktatást sem végezte, és nem is végezhette el.
[13] 2.2. Az indítványozó az Alaptörvény M) cikke, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét állítva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt a Kúria ítéletével szemben.
[14] Az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdése által védett vállalkozás szabadságának elengedhetetlen feltételeként értelmezendő szerződési szabadság sérelmét az indítványozó elsősorban abban látja, hogy a kúriai ítélet nyomán olyan tartalommal vált kikényszeríthetővé a szerződés, amely - a projektor típusa és interaktivitás követelménye miatti ellentét okán - objektíve nem teljesíthető. Olvasatában a Kúria ítélete ezáltal lehetetlen kötelezettséget ró a szerződéses jogviszonyban álló azon félre, aki a szerződés műszaki tartalmát - a szerződéskötést megelőző közbeszerzési eljárásra tekintettel - nem volt jogosult meghatározni.
[15] A szerződési szabadság sérelmét az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jog és részjogosítványát képező tulajdonosi rendelkezési szabadsággal összefüggésben állítja az indítványozó. A kúriai döntés azért ellentétes a tulajdonhoz való joggal, a tulajdonosi rendelkezési szabadsággal és a szerződéskötési szabadsággal, mert az ítélet a szerződési ajánlattól és a közbeszerzési eljárás során részletesen rögzített műszaki specializációtól eltérő, az indítványozó által nem vállalt - véleménye szerint a közbeszerzési eljárás dokumentációjában és a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződéses jogviszony egyetlen okiratában sem szereplő - szolgáltatások teljesítésére kötelezte, míg a szerződésszerű teljesítésért járó vételár iránti igényét elutasította. Olvasatában a felhívott Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét eredményezi az is, hogy a Kúria ítélete nem oldotta fel a műszaki specifikációban ki nem fejtett interaktivitási elvárásból és egy nem interaktív projektortípus meghatározásából fakadó ellentétet a szerződés értelmezésével. Az ellentmondás véleménye szerint oda vezet, hogy a jogerős ítélet lehetetlenre kötelezi, ugyanis teljesítése sem a szerződésben megjelölt típusú, sem pedig az attól eltérő interaktív eszköz szolgáltatásával sem szerződésszerű.
[16] Álláspontja szerint a jogerőssé vált elsőfokú ítélet azért is sérti az Alaptörvény M) cikkét és az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, mert a bíróságok elmulasztották értékelni az alperes szerződéskötést megelőző magatartását (indítványozó ajánlatának elfogadása, projektortípus szerződésben való megjelölése), és a speciális közbeszerzési ajánlatkérői minőségével kapcsolatos alkotmányossági szempontokat.
[17] Az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog több részelemének egyenkénti és összességében való megsértését is állította az indítványozó. A hatékony bírói jogvédelem követelményének sérelmét abban látja, hogy a kúriai ítélet anélkül döntött a kereseti kérelemről, hogy elbírálta volna azt, a véleménye szerint nélkülözhetetlen előkérdést, hogy mi minősül szerződésszerű teljesítésnek. A kúriai ítélet bizonyíték mérlegelését és indokolását olyan kirívóan egyoldalúnak és iratellenesnek tartja, hogy az egyúttal az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére vezet. Álláspontja szerint a Kúria úgy tért el a jogerős ítélettől, hogy a másodfokú bíróság által a viszontkereset elutasítása körében elbírált öt bizonyítékból négyet egyáltalán nem értékelt, egyet - a fényképfelvételt - pedig jogsértő utólagos bizonyítéknak minősített.
[18] Az indítványozó szerint a sérelmezett döntés a jogvita jelentőségét meghaladó következményekkel jár. Ennek alátámasztására 2023. szeptember 12. napján kelt és az Alkotmánybírósághoz 2023. szeptember 14. napján érkezett indítvány-kiegészítésében előadta, hogy az alperes kihasználja a mozgásterét, amely abból adódik, hogy a jogerős bírósági döntés nem határozta meg, mi minősül szerződésszerű teljesítésnek. Az alperes a - Törvényszék korábbi ítéletének végrehajtásával kapcsolatos korábban nem közölt kamatkövetelésének nemteljesítésére hivatkozással - a kúriai ítéletben foglalt fizetési és oktatási kötelezettség teljesítését követően sem igazolta a szerződésszerű teljesítést. Az indítvány-kiegészítésében sérelmezte továbbá, hogy az alperes bejelentése nyomán a Közbeszerzési Hatóság a súlyos szerződésszegés tényét a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény 63. § (1) bekezdés c) pontja alapján - további vizsgálat nélkül - közzétette az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerben. Az indítványozó álláspontja szerint a bejelentés üzleti tevékenységére, szerződéses kapcsolataira gyakorolt következményei beláthatatlanok, mivel a közzététel ténye alapot teremt arra, hogy ezután ajánlatát bármely ajánlatkérő kizárja a közbeszerzési eljárásból.
[19] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(2) bekezdései alapján elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek.
[20] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó panaszát határidőben terjesztette elő, mivel a Kúria ítéletét 2023. április 4. napján vette kézhez az eljáró jogi képviselő, az alkotmányjogi panaszt pedig 2023. június 2. napján nyújtotta be.
[21] Az indítványozó jogi képviselője szabályszerű meghatalmazást csatolt. Az indítványozó jogosult és érintett is, mert a bírósági eljárásban fél volt, saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. A panasz a befogadás jogorvoslatok kimerítésével kapcsolatos feltételének is megfelel, mivel a Kúria ítéletével szemben a jogorvoslat kizárt.
[22] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alaptörvény M) cikke, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának minősülő tartalmat hordoznak, így azokra alkotmányjogi panasz alapítható. Az Alaptörvény M) cikkével összefüggésben az Alkotmánybíróság utal arra, hogy az Alaptörvény e rendelkezéséből levezethető szerződési szabadság nem alapvető jog, azonban önálló alkotmányos jogként élvezi az Alaptörvény védelmét és olyan, Alaptörvényben biztosított jognak minősül, amelynek sérelmére az Abtv. szerinti alkotmányjogi panasz alapítható (33/2015. (XII. 3.) AB határozat, Indokolás [26]-[27]).
[23] 3.2. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdése értelmében csak a határozott kérelmet tartalmazó alkotmányjogi panasz fogadható be, ezért az Alkotmánybíróság megvizsgálta e feltétel teljesülését is.
[24] Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit és az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, illetve a sérelmezett bírói döntést, indokolja annak Alaptörvénybe ütközését, és kifejezetten kéri a megsemmisítését.
[25] 4. Az Abtv. 29. §-a alapján az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz akkor fogadható be, ha a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét támasztja alá vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[26] Az indítványozó szerint az Alaptörvény M) cikkéből levezethető szerződési szabadság, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jog és a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog és részjogosítványainak sérelme egyaránt onnan ered, hogy a Kúria ítélete nem oldotta fel a szerződés értelmezésével a projektor típusa és az interaktivitás követelménye közötti ellentétet, és nem határozta meg mi minősül szerződésszerű teljesítésnek, ezzel általa nem vállalt és lehetetlen szolgáltatás teljesítésére kötelezte.
[27] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszában kizárólag törvényességi kérdéseket vetett fel, az alapügyben eljárt bíróságok jogértelmezésének és jogalkalmazásának kritikáját fogalmazta meg. Tévesnek tartja az ügyében hozott kúriai döntést és az ennek folytán jogerőssé vált elsőfokú ítéletet, s valójában egy számára kedvező tartalmú új döntés meghozatalát kívánja elérni. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint azonban "[ö]nmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására" (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]).
[28] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja fogalmazza meg, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntés Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]).
[29] 5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány nem tartalmaz olyan indokot, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét alátámasztaná, ezért azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakra is visszautasította.
Budapest, 2023. november 14.
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Réka s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1309/2023.