BH 2001.11.522 Az egyik közszereplőnek a másik közszereplő tevékenységét elmarasztaló véleménynyilvánítása, értékítélete önmagában nem alapoz meg személyiségvédelmet [Ptk. 75. § (1) bek., 76. §, 78. § (1) bek., 84. § (1) bek. a)-e) pont.].

A felperes 1992-től kezdődően Z. Város Fizikai Dolgozói Független Szakszervezetének tisztségviselője és 1995-től a helyi önkormányzat képviselő-testületének tagja.

Az I. r. alperes Z. város polgármestereként az 1994. évi országgyűlési választásokon egyéni választókerületében képviselőjelöltként indult. Választási kampánya megszervezésével, a kampányfőnöki teendők ellátásával a II. r. alperest bízta meg, akinek - többek között - feladata volt az is, hogy a kampányhoz szükséges szórólapokat, röpiratokat elkészítse, azokat kinyomtassa és terjessze.

A felperes a 8. számú választókörzet választási bizottságához választási kifogást nyújtott be az I. r. alperes ajánlási szelvényeinek gyűjtési körülményei miatt. A választási bizottság a felperes kifogását elutasította. Erről a Megyei Hírlap K. című újság 1994. április 19-i számában tudósított "Elutasították B. J. kifogását" újságcikkében.

A II. r. alperes a választási kampány során "a H. jelenség - gondolatok a választási kampányról -" címmel röpiratot készített, amelyet ő szövegezett, és amelyet a helyi nyomdában sokszorosítottak. A röpirat első részében az I. r. alperes polgármesteri tevékenységét értékelte, annak megállapításával, hogy Z. egyszerű polgárai az I. r. alperes munkáját elismerik, és kedvelik. Ezt követően a röpirat az I. r. alperes politikai ellenfeleinek tevékenységét elemzi. Eszerint az I. r. alperes ellenfelei mindent megtesznek eltávolítására és lejáratására. Tartalmazza a röpirat, hogy "most fejébe vette, hogy ő országgyűlési képviselő lesz, meg polgármester. Azóta elszabadult a pokol." Politikai ellenfelei szerint "ő az ellenség! Mert H. veszélyes! Neki nem lehet dirigálni. őt nem lehet irányítani, nem zsarolható, nem megvásárolható. Ez tarthatatlan! Fogy az idő, egyre több a rémült pillantás, egyre gyakoribb a kérdés: mit tegyünk? És itt vannak a vitézek, vonul a cirkusz, jönnek az endrey-k, a mónus áronok, a bangák, a bénik. Kisdob, nagydob, póniló. Harsognak, ítélkeznek: nem keresztény + opportunista + diktátor, + Tel-Aviv ügynöke. Fegyvercsempész + gyermekét eldobó leányanya = H. az első számú közellenség (nekik). Persze tudjuk, ezek a zsoldosok csak szánalmas figurái annak a politikai játszmának, amelynek célja a hatalom megtartása, megkaparintása, vagy éppen visszaszerzése. Bábok ők a pártok kezében!". A röpirat a záró részében felsorolja azokat a beruházásokat, amelyek az I. r. alperes polgármestersége idején valósultak meg, majd összefoglalva az I. r. alperes tevékenységének pozitívumait, arra biztatja a választópolgárokat, hogy szavazzanak az I. r. alperesre, mert ez a közösségnek csak jó lehet.

A G. című napilap az 1994. szeptember 17-i számában "Kik a város zsoldosai?" címmel cikket közölt, amely a fenti röpirattal és annak utóéletével foglalkozva arról tájékoztatta az olvasókat, hogy a röpiratban szereplő személyek közül M. Á., B. J. és B. J. felperes magukra ismertek, és becsületsértés miatt eljárást kezdeményeztek az I. r. alperes ellen. Az újságcikk tartalmazza, hogy a II. r. alperes elismerte, hogy a röpiratnak ő volt az eszmei szerzője és felelős kiadója, majd arról ad tájékoztatást, hogy "T. J. lapunk érdeklődésére elmondta, hogy H. ... a röpirat ellen nem emelt kifogást, őt folyamatosan támadták a kampány ideje alatt, főképpen az említett urak, akik oly módon akarják megvalósítani politikai ambícióikat, hogy mindenkinek nekimennek".

A felperes módosított keresetében 400 000 forint, valamint annak 1994. április 1. napjától járó késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes választási kampányában a II. r. alperes által írt "A H. jelenség" című röpiratban foglalt és reá vonatkoztatható valamennyi nyilatkozattal, illetve tényállítással, továbbá a G. című napilap 1994. szeptember 17-i számában megjelent "Kik a város zsoldosai?" című újságcikkben a II. r. alperesnek a röpirat kapcsán reá tett valótlan tartalmú tényállításaival és sértő kijelentéseivel jó hírnevét, becsületét, emberi méltóságát megsértették, ezért nem vagyoni kár megtérítésére kötelesek.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy a röpiratot nem ő szövegezte, annak tartalmát terjesztés előtt nem is ismerte, ezért annak tartalmáért felelőssége nem állapítható meg.

A II. r. alperes arra hivatkozott, hogy a választási kampányban kiadott röpirat politikai véleményt tartalmazott és nem tényállítást. A véleménynyilvánítás pedig a személyiségvédelemre nem adott alapot. A röpirat álláspontja szerinti egy jelenséget próbált megjeleníteni, abban a felperes személyére vonatkozó, azt sértő tényállítások nincsenek, tehát személyiségvédelme körében kártérítést a felperes alappal nem igényelhetett.

Az elsőfokú bíróság az 5. számú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt végzésében felhívta a felperest arra, hogy 8 nap alatt pontosítsa keresetét, egyértelműen jelölje meg, hogy mely tényállítások vonatkozásában kéri a jó hírneve megsértésének ítéleti megállapítását, illetve nyilatkozzon arról, hogy ítéleti szinten kéri-e a jogsértés megállapításának kimondását avagy sem, azaz pusztán csak jogalapként kíván hivatkozni a jogsértés megtörténtére.

Az elsőfokú bíróság felhívására a felperes 6. sorszám alatt tett bejelentést, amelyben úgy nyilatkozott, hogy "a keresetemben jelölt joghelyekre csupán jogalapra kívántam hivatkozni a jogsértés megtörténtére".

A felperes a becsületsértés miatt tett feljelentését az alperesekkel szemben a büntetőeljárás során visszavonta. Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte az I-II. r. alperest, hogy fizessenek meg 15 nap alatt a felperesnek egyetemlegesen 50 000 forintot, valamint ezen összeg után 1994. május 31. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatot. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a röpirat hatodik bekezdésében írt kitételek. tényállítások (és itt vannak a vitézek, vonul a cirkusz. Jönnek az m. á.-k, a b.-k, kis dob, nagy dob, póniló!), amelyek való tartalmát az eljárás során az alperesek bizonyítani nem tudták. E tényállítások a felperest ok nélküli, öncélú támadóként, azaz politikai ellenfélként tüntetik fel, holott ez utóbbi minősége a röpirat megjelenésének időpontjában hiányzott. A felperes által kifogásolt, a röpirat hetedik bekezdésében írtak az elsőfokú bíróság álláspontja szerint véleménynyilvánítást tartalmaznak, amelyből azonban a "szánalmas figurái" kitétel indokolatlanul túlzó, lekicsinylő, ezért a felperes becsületét sérti. A röpirat nyolcadik bekezdésében írt, a felperesre is vonatkoztatható tényállítás (bábok ők a pártok kezében!), alkalmas a felperes személyének téves, hátrányos társadalmi megítélésére, ezért a röpirat ezen része is sérti a felperes jó hírnévhez fűződő jogait. Ezen túlmenően a "Kik a város zsoldosai?" című újságcikkben megjelent nyilatkozat (főképpen "az említett urak, akik oly módon akarják megvalósítani politikai ambícióikat, hogy mindenkinek nekimennek") a felperesre vonatkoztatható téves, azaz valótlan tényállítás volt, amely a felperes jó hírnevét sérti. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a személyhez fűződő jogok megsértése önmagában megalapozza a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényét, ezért a jogellenes magatartást értékelve marasztalta az alpereseket.