A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21537/2015/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet 2. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.537/2015/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a Rab és Társa Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Rab Mária ügyvéd által képviselt I - III. rendű felpereseknek, a Balla, Kiss és Társa Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Balla Árpád Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen, kártérítés iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2015. november 10. napján meghozott, 18.P/P.III.25.073/2013/44. számú ítélete ellen, az I. rendű felperes részéről Pf.4 és 6., az alperes részéről 45. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezéssel érintett rendelkezéseit részben megváltoztatja és az alperes által az államnak fizetendő le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték összegét 188.100 (száznyolcvannyolcezer-egyszáz) forintra leszállítja, az állam által viselt 2.238.536 (kétmillió-kétszázharmincnyolcezer-ötszázharminchat) forintot 2.243.117 (kétmillió-kétszáznegyvenháromezer-száztizenhét) forintra felemeli, amelyből 1.159.217 (egymillió-százötvenkilencezer-kétszáztizenhét) forint az állam által előlegezett költség és 1.083.900 (egymillió-nyolcvanháromezer-kilencszáz) forint a le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű felperesnek 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint, a III. rendű felperesnek 95.250 (kilencvenötezer-kétszázötven) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi az I. rendű felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 381.000 (háromszáznyolcvanegyezer) forint másodfokú perköltséget.

A feljegyzett 649.900 (hatszáznegyvenkilencezer-kilencszáz) forint fellebbezési illetéket az alperes köteles megfizetni az államnak külön felhívásra.

A le nem rótt 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I. rendű felperes 2004. április 20-án ...ország területén a ... forgalmi rendszámú gépjármű utasaként közlekedési balesetben sérült. A gépjárműre alperesnél kötöttek kötelező gépjármű felelősségbiztosítást. Az I. rendű felperes a baleset során a III-VII. nyakcsigolya törését és a gerincvelő sérülését szenvedte el, ennek következtében 100%-os, I. csoportú rokkanttá vált. A II-III. rendű felperesek az I. rendű felperes szülei.

A felperesek a balesetből eredő vagyoni és nem vagyoni káruk megtérítése iránt indítottak pert az alperessel szemben.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest mindhárom felperes javára marasztalta. A Fővárosi Ítélőtábla azonban a 2007. június 22-én meghozott 6.Pf.20.291/2007/3. számú végzésével az elsőfokú ítéletet a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.

Végzésében kifejtette: a biztosító helytállása a biztosítási szerződésen alapul. Kötelezettsége szempontjából közvetlenül nem annak van jelentősége, hogy biztosítottja a károsulttal szemben milyen jogszabályok alapján felel, a károkozó felelősségét megalapozó jogszabályok csak a biztosított és a károsult jogviszonyában irányadók. Utalt arra, hogy az Nmj. tvr. 25. § k) pontja értelmében a biztosítási jogviszonyra annak az államnak a joga irányadó, amelyben a szerződés megkötésének időpontjában a biztosító vagy a telephelye van. Az alperes felelősségére ezért a magyar jog szabályai alkalmazandók. A perbeli baleset idején hatályos 171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. számú melléklet 2. § (2) bekezdése értelmében a biztosított által külföldön okozott kár esetén a biztosító helytállási kötelezettsége a káresemény helye szerinti ország gépjármű felelősségbiztosítási jogszabályai szerint áll fenn. A jogszabály alapján pedig a biztosító a biztosítottja által külföldön okozott károkért - függetlenül a károsult állampolgárságától - annak az államnak a felelősségbiztosítási szabályai szerint köteles helytállni, ahol a káresemény bekövetkezett. Előírta ezért az elsőfokú bíróságnak, hogy vizsgálja, a külföldi jog szabályai szerint az alperes milyen összeghatárig köteles megtéríteni a felperesek kárát, és ehhez képest kötelezettségének eddig milyen mértékben tett eleget.

A végleges keresetük szerint az I. rendű felperes 5.595.550 forint egyösszegű vagyoni kártérítés és késedelmi kamat, havi 906.500 forint költség-, és 153.027 forint jövedelempótló járadék és az alperes teljesítéseinek elszámolását követően fennmaradt 15.705.521 forint nem vagyoni kártérítés és 2004. április 20-tól késedelmi kamat megfizetését kérte. A II. és III. rendű felperesek személyenként 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és 2004. április 20-tól késedelmi kamat, a II. rendű felperes havi 37.946 forint pszichiátriai többletköltség, és középarányos késedelmi kamat megfizetésére tartottak igényt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a külföldi jog alapján személyenként 700 millió régi külföldi (...) balesetenként összesen 3,5 milliárd ... megtérítésére köteles. A baleset után, illetve a bíróság ideiglenes intézkedése, valamint a korábbi ítéletének járadékkal kapcsolatos rendelkezése alapján ezt az összeget már kimerítette, mert az I. rendű felperes részére 31.965.589 forintot, a II. rendű felperes részére 1.376.656 forintot kifizetett.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest az I. rendű felperes javára 60.000 forint, a II. rendű felperes javára 3.373.344 forint, a III. rendű felperes javára 4.750.000 forint, és ezen összegek után 2004. április 20. napjától késedelmi kamat megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Az I. rendű felperest az alperes javára 1.048.100 forint, az alperest a II. rendű felperes javára 101.851 forint, a III. rendű felperes javára pedig 327.060 forint perköltség fizetésére kötelezte. Kötelezte továbbá az alperest, hogy az állam külön felhívására 484.665 forint feljegyzett kereseti illetéket, továbbá a Gazdasági Hivatala felhívására 39.717 forint előlegezett költséget fizessen meg. Megállapította, hogy 2.238.536 forintot az állam visel.

Ítéletének indokolása szerint az 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmj. tvr.) 25. § k) pontja értelmében a bíróságnak elsődlegesen a magyar jog szabályait kellett alkalmaznia. A baleset idején hatályos Korm. rendelet 1. számú mellékletének 2. § (2) bekezdése szerint ugyanakkor a biztosított által külföldön okozott kár esetén a biztosító helytállási kötelezettsége a káresemény helye szerinti ország gépjármű felelősségbiztosítási jogszabályai szerint áll fenn. Utalt arra, hogy ...ország hivatalos hatóságai által adott tájékoztatás szerint a perbeli jogviszonyra a 2003. december 3-án kelt 3113. számú rendelet (a továbbiakban: a külföldi rendelet) szabályai voltak irányadók. A rendelet 10. cikk (1) bekezdése, továbbá 35. cikk (1)-(2) bekezdése értelmében az alperesnek a dologi károk vonatkozásában 1 millió ...-tól 2 milliárd ...-ig kellett teljesítenie kártérítést, az elszenvedett károkhoz mérten arányosan azon feltétel teljesülése mellett, hogy a kár az 1 millió ...-t meghaladja. A személyi sérüléssel járó, illetve nem vagyoni károk esetében balesetenként 3,5 milliárd ... volt fizetendő valamennyi károsult részére összesen úgy, hogy egy károsult részére 700 millió ...-nál nem volt több fizethető. A 35. cikk (1)-(2) bekezdése értelmében a rendelet szerint fizetendő kártérítés felső határa tartalmazza a polgári per költségeit is. Az Nmj. tvr. 7. § (1) bekezdése szerint azonban mellőzni kell a külföldi jog alkalmazását, amennyiben az a magyar közrendbe ütközik. Utalt arra, hogy az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése, a Bszi. 2 § (1) bekezdése és a Pp. 1. §-a szerint a polgári per menetét szabályozó jogszabály közjogi norma, és mint ilyen, a magyar bíróság eljárásának menetére kizárólagosan alkalmazandó. A magyar bíróságok más államok eljárási szabályait a hazai közrend megsértése nélkül nem alkalmazhatják. Ebből következően figyelmen kívül kellett hagynia azt a külföldi jogi normát, amely a Pp. perköltséggel kapcsolatos VI. fejezetétől ellentétes rendelkezést tartalmazott. Ugyanakkor a külföldi jogszabályt a mellőzött rész nélkül is alkalmazni lehetett a per elbírálása során.