BH 2008.6.144 A szerződés hatályossá nyilvánítása nem eredményezhet olyan helyzetet, mint amilyen a szerződés érvényessé nyilvánítása esetén keletkezne - A hatályossá nyilvánítás alkalmazásával a bíróság nem kényszerítheti ki az érvénytelen szerződés teljesítését [Ptk. 237. §, 238. §].

A felperesek az 1994. július 11. napján létrejött szerződéssel eladták a II. r. alperesnek, mint állagvevőnek és a III. r. alperesnek, mint haszonélvezet vevőnek a perbeli ingatlan 1/4 illetőségét, mely a felépítményben a természetben teljesen leválasztott 36 m2 területű borozónak és a 40 m2 alapterületű udvarrésznek felelt meg.

Az egymástól különváltan élő felperesek egy ingatlanközvetítő kft.-n keresztül ismerkedtek meg a IV. r. alperessel, akivel abban állapodtak meg, hogy a perbeli ingatlanban lévő 3/4 tulajdoni illetőségüket 250 000 forint fejében fedezetül adják a IV. r. alperes által az I. r. alperestől felveendő kölcsön visszafizetésének biztosításához.

A megállapodásnak megfelelően a felperesek 1995. december 5-én közjegyzői okiratba foglalt adásvételi szerződést kötöttek az I. r. alperessel. A szerződés szerint az I. r. alperes 3 000 000 forint vételárért megvette a felperesek 3/8-3/8 tulajdoni illetőségét, aki a szerződés aláírásakor 2 000 000 forintot átadott, további 1 000 000 forint megfizetésére pedig 1996. március 6. napjáig vállalt kötelezettséget. A szerződés szerint az I. r. alperes a vételár teljes kiegyenlítését követően jogosult az ingatlan birtokába lépni.

A felperesek állítása szerint az adásvételi szerződés színlelt volt, mely az I. és IV. r. alperesek között létrejött kölcsönszerződést leplezte. Az I. r. alperes a IV. r. alperesnek 1 500 000 forint kölcsönt nyújtott, melyből a felperesek 250 000 forintot kaptak.

A szerződéskötéssel egyidejűleg a IV. r. alperes a közjegyző előtt úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a felpereseknek el kell hagyniuk az ingatlant, akkor őket befogadja a tulajdonában álló ingatlanba.

A közjegyző előtt megjelent a II. r. alperes is, mint az ingatlan társtulajdonosa és lemondott elővásárlási jogáról.

A IV. r. alperes az I. r. alperestől felvett kölcsönt nem fizette vissza, ezért a felpereseknek egy tehergépkocsit és kamiont adott el, amelyek azonban már nem voltak a tulajdonában. Nem volt a IV. r. alperes tulajdona az az ingatlan sem, amely vonatkozásában a befogadó nyilatkozatot megtette.

Az 1996. március 6. napján kelt átvételi elismervény szerint a felperesek az 1 000 000 forint hátralékos vételárat átvették és hozzájárultak ahhoz, hogy az I. r. alperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. Az I. r. alperes 1996. április 26-án kérte tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését, melyet az ingatlan-nyilvántartás széljegyzett.

Az I. r. alperes az 1996. május 28-án létrejött adásvételi szerződéssel a perbeli ingatlan 6/8 illetőségét 3 000 000 forint vételárért eladta a II. r. alperesnek és a III. r. alperesnek, mint a haszonélvezeti jog vevőjének. A szerződés megkötésekor a II-III. r. alperesek 500 000 forint előleget adtak át, a fennmaradó 2 500 000 forintot az ingatlan kiürítésével egyidejűleg, legkésőbb 1996. augusztus 31-éig voltak kötelesek megfizetni. A szerződés 3. pontja szerint a szerződő felek tudomással bírtak arról, hogy az ingatlanban jelenleg is a felperesek, az ingatlan korábbi tulajdonosai laknak. Tudomásuk volt arról is, hogy 1996. március 6-áig lettek volna kötelesek az ingatlant az I. r. alperes birtokába bocsátani, ám ez a szerződéskötésig nem történt meg. Az I. r. alperes vállalta, hogy a vevőt legkésőbb 1996. augusztus 31-éig a kiürített ingatlan birtokába bocsátja.

Az I. r. felperes 1996. május 9-én ismeretlen tettes ellen feljelentést tett. Ebben azt adta elő, hogy az 1 000 000 forint átvételét tanúsító elismervényt sem ő, sem a II. r. felperes nem írták alá. 1996. május 18-án a felperesek N. Gy., valamint az I. és a IV. r. alperesek ellen magánokirat-hamisítás és csalás bűncselekményének alapos gyanúja miatt tettek feljelentést.

Az I. r. alperes 1996. július 29-én a felpereseket az ingatlanból elköltöztette. Ezen a napon a II. r. alperes az I. r. alperesnek 1 140 000 forintot, augusztus 13-án 100 000 forintot, majd augusztus 29-én a még hátralékos vételárat is megfizette. A II-III. r. alperesek 1996. augusztus 31-én az ingatlan birtokába léptek.

A felperesek keresetükben a köztük és az I. r. alperes, valamint az I. és a II-III. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződések érvénytelenségének a megállapítását kérték. A bíróság részítéletével megállapította, hogy mindkét adásvételi szerződés érvénytelen. A szerződéskötések előtt fennállott helyzet visszaállítása tekintetében az elsőfokú bíróság - keresetet elutasító - ítéletét hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A felperesek keresetükben az eredeti állapot helyreállítását oly módon kérték, hogy 250 000 forint és kamatának az I. r. alperes részére történt visszafizetése következtében az ingatlan kerüljön vissza a tulajdonukba. Kérték a II-III. r. alperesek kötelezését az ingatlan kiürítésére és 1996. szeptember 1-jétől a szakértői véleménybe foglaltak szerinti használati díj megfizetésére.

Az I. r. alperes az ügyben érdemi nyilatkozatot nem tett.

A II-III. r. alperesek a kereset elutasítását kérték. Az eredeti állapot helyreállítása körében a Ptk. 238. § (2) bekezdésének alkalmazásával az érvénytelen szerződéseket hatályossá kérték nyilvánítani. Annak megállapítását kérték, hogy az 1996-ban teljesített 3 000 000 forint fejében a felperesek tulajdoni hányada az I-II. r. alperesek tulajdonába került a közös tulajdon megszüntetése folytán. Az ingatlan azóta történt áremelkedése kártérítés jogcímén a II-III. r. alpereseket illeti meg. Álláspontjuk szerint a felperesek a 3 000 000 forintot az I. és a IV. r. alperestől kérhetik, mert közöttük van elszámolási viszony.

A II-III. r. alperesek álláspontja szerint a felperesek megtévesztették őket, mert az elővásárlási jogról történt lemondás és a feljelentés tartalma alapján jóhiszeműen abban a tudatban voltak, hogy a felperesek az ingatlant az I. r. alperesnek eladták.

Az ismeretlen helyen tartózkodó IV. r. alperes ügygondnoka a kereset elutasítását kérte.

A büntetőbíróság jogerős ítéletében az I. és IV. r. alpereseket különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében bűnösnek találta és őket börtönbüntetésre ítélte. A felperesekkel szemben közokirat-hamisítás bűntette miatt indult büntetőeljárást megszüntette, és mindkét vádlottat megrovásban részesítette.

Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte a II-III. r. alpereseket, hogy a felpereseknek 231 958 forintot fizessenek meg. Megkereste a földhivatalt, hogy a perbeli ingatlan 3/4 tulajdoni illetőségére az eredeti állapot helyreállítása jogcímén a felperesek tulajdonát jegyezze be. Az I. r. alperest arra kötelezte, hogy a II-III. r. alpereseknek 1 000 000 forintot és annak 1996. augusztus 31-étől járó kamatait fizessék meg. A IV. r. alperest az elszámolás tűrésére kötelezte. A II-III. r. alpereseket pedig kötelezte arra, hogy az ingatlant harminc napon belül bocsássák a felperesek birtokába, 2006. április 1-jétől pedig a felperesek javára 55 333 forint használati díjat fizessenek meg.