Dr. Vida Mária: A gépjárművek adásvétele

Bevezető

Az elmúlt év végén megjelent egy jogszabály, amely érdekesen befolyásolhatja, alakíthatja a jövőben a gépjárművek tulajdonjogát, üzembentartói jogát megszerző személyek adatainak - beleértve a tulajdonjoguk és/vagy üzembentartói joguk - nyilvántartásba vételét. Ez a jogszabály A közúti közlekedési nyilvántartásba bejegyzett jármű tulajdonjogának, illetve üzembentartó személyének változását igazoló teljes bizonyító erejű magánokiratnak a közlekedési igazgatási eljárásban történő felhasználhatóságához szükséges kötelező tartalmi elemekről szóló 304/2009. (XII. 22.) Korm. rendelet (továbbiakban: Kormányrendelet). A szemfülesebbek már ezt megelőzően láthatták, hogy ebben a kérdésben "valami készül", amikor a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 33. §-át egy újabb, (6) bekezdéssel egészítette ki a 2009. évi CIX. tv. Eszerint - 2010. január 1-jétől - a nyilvántartásba bejegyzett jármű eladójának és a jármű új tulajdonosának a tulajdonjog, illetve az üzembentartó személyének változás bejelentését teljes bizonyító erejű magánokirattal kell teljesíteni, amelynek - a közlekedési igazgatási eljárásban való felhasználhatóságához szükséges - kötelező tartalmi elemeit kormányrendelet állapítja meg.

A jogkövető állampolgárok, egyéb személyek számára eddig is kézenfekvő volt, hogy ha vettek egy autót, (vagy megszerezték annak üzembentartói jogát) akkor arról írtak egy adásvételi (üzembentartói jogot keletkezetető) szerződést az eladóval, melyből többek között kitűnt a felek személyén túl, hogy mi volt pontosan az adásvétel tárgya, valamint az, hogy mely időponttól lett az autónak új tulajdonosa vagy új üzembentartója. Elméletileg a polgári jogi szabályok eddig nem követelték meg a gépjárművek tulajdonjogának megszerzéséhez az írásbeliséget, magyarul azt, hogy arról írásos szerződést kössenek a felek. Ennek nem mond ellent az sem, hogy a szerződő felek jól felfogott érdeke eddig is az volt, hogy írásba foglalt szerződéssel cseréljenek gazdát a gépjárművek. Főszabályként jellemzően mégis a felek által kötött szerződés papírra vetett formája szolgált alapul a gépjárművek tulajdonjogának, üzembentartói jogának országos nyilvántartásba vételéhez. (Elméletileg nem volt az sem kizárt, hogy tanúkkal igazolják, hogy eladták/megszerezték a gépjárművet, vagy valamilyen hatóság, egyéb szerv határozata is kimondhatta/ja ezt, de jellemzően erre a felek megállapodásáról megírt írásbeli szerződés szolgált régen is.) Az is ismert tény, hogy számtalan jogviszony (gépjárműadói, közlekedési igazgatási stb.) az országos nyilvántartásba bejegyzett gépjármű tulajdonoshoz, üzembentartóhoz kötötte, köti a jogviszony alanyát. Ezért is fontos, hogy a tényleges helyzetet tükrözze a gépjárműnyilvántartás.

2010. január 1-jétől tehát törvény mondja ki, hogy a gépjárművek tulajdonjoga, üzembentartási joga átruházásának érvényességéhez írásbeli szerződést kell kötniük a feleknek. Ez azt jelenti, hogy a szóban kötött megállapodás - még akkor sem, ha a vételár és a gépjármű "gazdát cserélt" - nem elegendő ahhoz, hogy valaki "megszabaduljon" a gépjárműve tulajdonjogától, s értelemszerűen az sem, hogy az új tulajdonos azt "megszerezze" és átírathassa a saját nevére. A jövőben írásbeli szerződés nélkül nem fogja az okmányiroda átvezetni, bejegyezni az új tulajdonos adatait és törölni a régit a központi nyilvántartásban. Ennek súlyos következményei lehetnek, mint ahogy arra később rámutatok. Az új rendelkezés részletes szabályait igyekszem ismertetni az alábbiakban.

2010. január 1-jétől hatályos szabályok (írásbeli szerződést kell kötni, kötelező tartalmi elemekkel)

Mint arra már utaltam, az egyik legfontosabb változás ezen a téren, hogy a jövőben a nyilvántartásba bejegyzett jármű eladójának és a jármű új tulajdonosának, illetve az üzembentartójának változása bejelentését teljes bizonyító erejű magánokirattal kell teljesíteni, amelynek - a közlekedési igazgatási eljárásban való felhasználhatóságához szükséges - kötelező tartalmi elemeit kormányrendelet állapítja meg.

A fenti szabályokat tartalmazó törvény és Kormányrendelet 2010. január 1-jétől hatályos, illetve a Kormányrendeletnek egy fontos részét fél éves türelmi idővel, csak 2010. július 1-jétől kell kötelezően alkalmazni.

Teljes bizonyító erejű magánokirat

Mindenek előtt azt kell egyértelműen tisztázni, hogy mi tekinthető teljes bizonyító erejű magánokiratnak. Az ellenkező bizonyításáig az ilyen típusú magánokirat azt bizonyítja, hogy a kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára nézve kötelezőnek elismerte. Ahhoz, hogy teljes bizonyító erejűnek lehessen tekinteni egy magánokiratot, az alábbiak közül valamelyiknek fenn kell állnia:

- a szerződést a felek saját kezűleg kell, hogy írják, és saját kezűleg kell, hogy azt aláírják,

- ha azt nem saját kezűleg írták, a szerződő felek aláírásuk valódiságát két tanú kell, hogy igazolja. Ez kétféleképpen történhet: ha nem a felek írták a szerződést, akkor azt a feleknek a tanúk előtt kell aláírniuk, vagy pedig aláírásukat a tanúk előtt sajátkezű aláírásuknak kell elismerniük. (Fontos, hogy a szerződésen a tanúk lakóhelyét (címét) is feltüntessék.),

- a szerződő felek aláírását vagy kézjegyét a szerződésen a bíróság vagy közjegyző is hitelesítheti,

- amennyiben valamelyik szerződő fél gazdálkodó szervezet, a cégjegyzésre vonatkozó szabályok szerint írják alá,

- ha a szerződést ügyvéd vagy jogtanácsos készítette, azt szabályszerűen ellenjegyezte, ezzel bizonyítva, hogy a felek az okiratot előttük írták alá, vagy aláírásukat előttük saját kezű aláírásukként ismerték el,

- ha a felek elektronikus szerződést (okiratot) készítettek, akkor a szerződő feleknek azt minősített elektronikus aláírással kell ellátniuk.

Ha az okirat kiállítója olvasni nem tud, vagy nem érti azt a nyelvet, amelyen az okirat készült, az általa aláírt szerződésnek csak akkor van teljes bizonyító ereje, ha magából az okiratból kitűnik, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a kiállítónak megmagyarázta.

A tulajdonjog-változást eredményező szerződés tartalmi elemei

A jármű tulajdonjog-változását igazoló teljes bizonyító erejű magánokirat kötelező tartalmi elemei

A teljes bizonyító erejű magánokirat formai követelményeit a fentiekben részleteztem, de nem elég ezeket "megtanulni", betartani ahhoz, hogy a jármű tulajdonjoga, üzembentartási joga bejegyzést nyerjen a központi nyilvántartásba. Ahhoz még a szerződésnek a következő kötelező tartalmi elemekkel kell bírnia.

- a jogügylet ingyenes vagy visszterhes jellegének meghatározása; (Eszerint nem kötelező a tényleges vételár szerepeltetése, de arra utalni kell abban, hogy "ajándékozással" szerezte-e meg az új tulajdonos azt, vagy ellenszolgáltatásért cserébe. Ellenszolgáltatás nemcsak pénz lehet, hanem bármilyen más dolog.)

- a jogügylet tárgyát képező jármű azonosító (rendszám, alvázszám) és gyártmány (pl. Opel) adatai; (ezek az adatok a jármű forgalmi engedélyében megtalálhatóak, azokat abból kell kiírni, a gépjármű azonosíthatósága érdekében, hogy a tévedés, elírás lehetőségét elkerüljék a felek)