A Fővárosi Törvényszék P.23195/2014/12. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 67. §, 78. §, 164. §, 233. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 1987. évi XI. törvény (Jat.) 1. §, 1990. évi LXXXVII. törvény (Ártörvény) 7. §, 10. §] Bíró: Szücs Katalin

Fővárosi Törvényszék

...P. .../2014/12. szám

A Fővárosi Törvényszék a ügyvezető neve ügyvezető (felperes címe. szám) által képviselt felperes neve (felperes címe. szám) felperesnek - a jogtanácsos neve jogtanácsos (alperes címe szám) által képviselt alperes neve (alperes címe szám) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg az alperesnek 803.000,- (Nyolcszázháromezer) forint perköltséget.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy - erre irányuló külön felhívásra - fizessen meg a Magyar Államnak 1.500.000,- (Egymillió-ötszázezer) forint feljegyzett eljárási illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 (tizenöt) napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a Fővárosi Ítélőtáblának címezve a Fővárosi Törvényszéken lehet 3 (három) egyező példányban előterjeszteni.

Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték, vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, vagy csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel, vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, illetve ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul - és a felek tárgyalás tartását nem kérték - a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el.

I N D O K O L Á S

A bíróság a felperes keresete, a felek nyilatkozatai, és a rendelkezésre álló iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes 2009. november hó 1-től 2013. július hó 31. napjáig működtette a települési működési területű fuvarozó cég neve fuvarszervező irodát.

A felperes 2011. október hó 17. napján a személytaxi szolgáltatás díjának legmagasabb hatósági árként való megállapításáról és annak alkalmazási feltételeiről szóló 31/1998. (VII.16.) Fővárosi Közgyűlési rendeletben szereplő személytaxi díjainak emelésére vonatkozó kérelmet nyújtott be az alpereshez.

Az alperes 2012. március hó 5. napján kelt, a felperesnek az általa benyújtott kérelemhez képest 144 nappal később megküldött levelével az annak mellékletét képező központ neve Központ levelében foglaltak tudomásul vételét kérte. A központ neve Központ levelében azt az álláspontját fejti ki, miszerint a napirenden lévő egyéb jogszabályok módosítását követően készek a taxis viteldíjak, árrendszer módosításával kapcsolatos szakmai közreműködésre, addig is javasolta a személytaxi tarifák emelését kezdeményezők türelmét kérni.

Az alperes a felperes kérelmében foglalt tarifaemelést meghaladó mértékű új személytaxi viteldíjakat a személytaxival végzett személyszállítási szolgáltatás és a személytaxiszolgáltatást közvetítő és szervező szolgálat működtetésének feltételeiről, a taxiállomások létesítésének és igénybevételének rendjéről és a személytaxiszolgáltatás hatósági áráról szóló 31/2013. (IV. 18.) Főv. Kgy. rendelettel vezette be.

A felperes keresettel fordult a bírósághoz, és kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 30.000.000,- forint elmaradt vagyoni előny, és ezen összeg után középarányos kezdő időponttól, 2012. október hó 1. napjától a kifizetés napjáig a Ptk. 301. § (1) bekezdés szerinti késedelmi kamatainak megfizetésére. Keresetét elsődlegesen a Ptk. 339. § (1) bekezdésére és a Ptk. 355. § (4) bekezdésére, másodlagosan a Ptk. 349. § (1) bekezdésére és a Ptk. 355. § (4) bekezdésére alapította.

A felperes hivatkozott továbbá a 2004 évi CLX. tv. 4. § (1) bekezdésére is. Hivatkozott a felperes arra is, hogy az alperes nem tartotta be az ügyintézési határidőt, mely kárfelelősség alapjául szolgálhat. Utalt a BH1997/225. számú eseti döntésre.

A felperes az alperes jogellenes magatartását elsődlegesen abban jelölte meg, hogy az alperes nem tett eleget az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. tv. 10. § (3) bekezdésében foglaltaknak, ugyanis a kérelem kézhezvételétől számított harminc napon belül nem tette közzé az ármegállapítást, de a kérelem elutasításáról sem értesítette a felperest, sőt napirendre sem vette az ügyet. A kérelmével semmilyen formában nem foglalkozott az alperes, ebből következően nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Az alperes jogellenes magatartását másodlagosan abban jelölte meg, hogy nem adott helyt a felperes áremelési kérelmének, nem alkotott olyan tartalmú rendeletet, amely megfelelő mértékű nyereséget tartalmazó ár alkalmazását tett volna lehetővé a felperessel szerződésben álló taxisok számára.

Utalt arra is, hogy a kérelem elutasításával is jogsértést követett volna el az alperes a kérelmet előkészítő háttérszámítások alapján.

A felperes utalt arra, hogy a felperes kérelmének beadásával kifejezetten létrehozta a polgári jogviszonyt a felperes és az alperes közt. Előadta, hogy 2004. május 1-jétől, Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásától kezdődően a jogalkotással okozott kárért jogellenes kizárni a jogalkotó felelősségét. Az uniós jogszabályok és jogalkalmazás, így a jogalkotással okozott kár megtérítésének EU-s fogalomköre és bírói gyakorlata is szervesen beépül a tagállamok, így Magyarország jogrendszerébe.

Utalt arra, hogy az Európai Unió Bírósága több esetben döntött jogalkotással okozott kár megtérítésének kötelezettségéről állammal szemben. E körben hivatkozott egy 2002-es alkotmánybírói különvéleményre, miszerint "Az Európai Unió Bíróságának Frankovich-ítélete óta kialakított joggyakorlat alapján -lásd továbbá a Brasserie du pecheur, Factortame, Brittish Telecommunications és egyéb releváns ügyeket - az EU csatlakozás kapcsán szembesülnie kell a jogalkotónak az állami immunitás csökkenésével és a jogalkotással okozott károk megtérítésének kötelezettségével."

Az alperes jogellenesen nem döntött a tarifák emeléséről, így jogellenesen akadályozta a felperest a magasabb bevétel és nyereség elérésében. Az alperes hallgatása lehetetlenné tette a felperes üzletpolitikai tervezését. A kérelem alperes részéről történő elutasítása is alapvető gazdasági információt hordoz, mivel a felperes ebben az esetben tudta volna, hogy bizonyosan nem lehet a taxi személyszállítás tarifáját emelni, ezért kénytelen egyéb üzleti megoldásokat alkalmazni, egyéb üzletpolitikai döntést hozni.

Hivatkozott arra, hogy az alperes hallgatásával közel két évig súlyosan jogsértő helyzetet tartott fenn, mellyel a települési taxi piac minden szereplőjének kárt okozott. A felperes tarifaemelés hiányában a vele szerződéses viszonyban álló taxi személyszállítást végző vállalkozókkal szemben a gazdaságilag indokolt fuvarszervezői díjemelést sem tudta végrehajtani, mivel ez arányosan igazodik a mindenkor alkalmazott tarifákhoz. A felperesnek a tervezett fuvarszervezői díjemelés elmaradása súlyos gazdasági hátrányt, kárt okozott.