A Szegedi Ítélőtábla Pf.20292/2019/5. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 177. §, 253. §, (3) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. §, a) pont, 2:51. §, (1) bek. a) pont, 2:52. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Szeghő Katalin

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.292/2019/5. szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Szabics Imre ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos (tartózkodási helye: (címe)) I. rendű, dr. Szabics Imre ügyvéd által képviselt II.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos II. rendű felpereseknek - a dr. Kriveczky György ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása és sérelemdíj megfizetése iránt indított perében - amelybe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Jakab Tamás ügyvéd által képviselt Alperesi beavatkozó (címe) beavatkozott - a Szegedi Törvényszék 2019. április 4. napján kelt 1.P.20.165/2017/57. sorszámú ítélete ellen az alperes által 58. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 25 000 (huszonötezer) forint másodfokú eljárási költséget.

A feljegyzett 400 000 (négyszázezer) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az I. rendű felperes 2015-ben teherbe esett, terhességét megelőzően inzulinnal kezelt cukorbeteg volt és magas vérnyomás betegségben is szenvedett. Terhessége alatt rendszeres terhesgondozásban részesült, orvosai a szülés várható időpontját 2015. november 8-ra becsülték. Cukorbetegsége miatt legkésőbb terhessége 36. hetétől kórházi megfigyelésre lett volna szüksége, a szülésnek neonatológiai intenzív osztállyal rendelkező intézetben kellett volna megtörténnie. Ehhez képest csak 2015. november 10-én került kórházi felvételre, amikor burokrepedés miatt 07:53-kor a (város neve)-i kórházba szállították, ahol 15 óra 45 perckor a szülést vácuum-extractióval fejezték be, majd 15 óra 55 perckor megszületett a felperesek gyermeke. Az újszülöttnél - a szülés során bekövetkezett oxigénhiányos agykárosodás miatt - súlyos légzési és keringési elégtelenség, nyelési nehézség alakult ki, ezért a ... Gyermekgyógyászati Klinika PIC részlegén, majd a rehabilitációs részlegén kezelték. A gyomorszondán keresztül táplált csecsemőnél 2016. március 21-én felsőlégúti infekció lépett fel, emiatt kórházba került, majd hazabocsátását követően március 25-én elhunyt. Halálának közvetlen oka a felsőlégúti infekció volt, amely a születése során elszenvedett idegrendszeri károsodás következtében alakult ki. A szülés korábbi befejezése esetén nagy valószínűséggel egészségesen született volna.

A felperesek gyermekük elvesztése következtében pszichés károsodást szenvedtek el. Érzelmileg, hangulatilag labilissá váltak, szorongás, hangulatzavar, alvászavar alakult ki náluk, stressztűrő képességük csökkent. Szociális kapcsolataik - a legközvetlenebb családi és baráti kapcsolatok kivételével - beszűkültek. Az elhúzódó gyászreakció mellett mindkettőjüknél poszttraumás stressz-zavar lépett fel. Pszichés károsodásuk a gyermek születését követően súlyos volt, jelenleg az I. rendű felperes esetében közepes fokú, míg a II. rendű felperesnél továbbra is súlyos mértékű. Az idő elteltével a közepes-súlyos fokú pszichés károsodásban lassú javulás várható, de gyermekük elvesztésének lelki traumáját valószínűsíthetően egy életen keresztül magukban fogják hordozni.

A felpereseknek 2017. február 7. napján (gyermek neve) nevű egészséges gyermekük született.

A felperesek keresetükben a testi épséghez és egészséghez, valamint a teljes családban éléshez fűződő személyiségi jogaik megsértésének a megállapítását kérték, és az alperes kötelezését személyenként 5 000 000 forint összegű sérelemdíj és járulékai megfizetésére. Keresetük indokai szerint az alperes orvosai nem az elvárható gondossággal vezették le az I. r. alperesnél a szülést, nem észlelték időben a magzat állapotát, emiatt elmaradt a profilaktus császármetszés, amely mulasztás az újszülöttnél súlyos központi idegrendszeri károsodást, nyelési lehetetlenséget, illetve a légúti váladék felköhögésének nehezítettségét eredményezte. Előadták, ez utóbbira vezethető vissza a gyermeknél több ízben kialakult tüdőgyulladással járó alsó- és felsőlégúti hurut, ez döntő szerepet játszott a tüdő vírusfertőzésében, ami a csecsemő halálához vezetett. Állították, az alperes nem kellően gondos eljárása miatt sérült a teljes családban éléshez, valamint a testi épséghez és az egészséghez fűződő joguk. Hangsúlyozták, a gyermekük megszületését követő időszakban az újszülött állapota miatt állandó szorongásban éltek, aggódtak életéért, tehetetlenül szemlélték az események alakulását, a gyermek hazabocsátását követően pedig még nehezebbé vált az életük, hiszen nekik kellett gondoskodniuk a beteg csecsemő ellátásáról, gondozásáról, akit csak szondán keresztül lehetett táplálni, s mivel sírni sem tudott, még több odafigyelést igényelt. Az I. rendű felperes hozzátette, a szülés óta kimerült, alvási problémái vannak, hangulata szélsőségesen ingadozik, így gyakran minden átmenet nélkül sírva fakad, visszahúzódó. A II. rendű felperest előadása szerint fokozott stressz, aggódás, állandó készenlét jellemzi, állandóan feszült, hangulata ingadozik, fáradt, dekoncentrált, s mindez a munkavégzésében is akadályozza.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elismerte, hogy a szülés levezetése során nem az elvárható gondossággal járt el, ugyanakkor vitatta, hogy felróható magatartása és az újszülött halála között okozati összefüggés állna fenn. Kiemelte, a felperesek teljes családban éléshez fűződő joga nem sérült, hiszen a per megindítása óta gyermekük született.

A beavatkozó ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Szintén vitatta, hogy az alperes terhére róható magatartás és az újszülött halála között ok-okozati kapcsolat állna fenn. Állította, az alperes felróható magatartása kizárólag az újszülött életben maradási esélyeit csökkentette, mivel az oxigénhiányos állapot időtartama rövidíthető lett volna abban az esetben, ha a császármetszés elvégzésére korábban kerül sor.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes az I. rendű felperes 2015. november 10-i szüléslevezetése során nem a szakmai szabályok és az elvárható gondosság szerint járt el, ezzel megsértette a felperesek testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek személyenként 5 000 000 forintot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában - utalva az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) rendelkezései szerint a felek között létrejött kezelési szerződés jellegére - a perben kirendelt orvos-szakértői vélemény alapján arra a következtetésre jutott, az I. rendű felperesnek, mint inzulinnal kezelt cukorbeteg kismamának legkésőbb a terhessége 36. hetétől kórházi megfigyelésre lett volna szüksége, a szülés vezetésének újszülött, neonatológiai intenzív osztállyal rendelkező intézetben kellett volna megtörténnie. Utalt arra, a szakértő a CTG-regisztrátum hiányában - amelyet az alperes nem bocsátott rendelkezésre - nem tudta határozottan megítélni, hogy a szüléslevezetés kapcsán történt-e szakmai szabályszegés, így az sem volt bizonyítható, hogy valójában nem volt-e szükség a szülés korábbi, esetlegesen császármetszéssel történő befejezésére. Kiemelte, mivel a bizonyítási kötelezettség a felróhatóság alóli kimentés körében az alperest terhelte, a bizonyítatlanság a terhére értékelendő. Rámutatott, a terhesgondozás alatt az UH- és egyéb vizsgálat során nem merült fel annak gyanúja, hogy a magzat ne lenne egészséges, s ennek, valamint a kórlefolyás elemzése alapján - figyelemmel a terhesgondozás alatti vizsgálatokra és a szülés után észlelt nagyfokú agyi károsodásra - arra a következtetésre jutott, hogy az újszülött halála és a szülés körüli ellátás hiányossága miatti magzati oxigénhiányos állapot között fennáll az okozati összefüggés. Megállapította, az a tény, hogy elmaradt az I. rendű felperes szakmai szabályok szerint javasolt szoros kórházi megfigyelése a terhesség utolsó hetében, az újszülött életben maradási esélyét csökkentette, a szülés korábbi befejezése esetén pedig az újszülött nagy valószínűséggel egészségesen született volna. Érvelése szerint a gyermek egészséges világrajöttének esélyét az is csökkentette, hogy a szülés alatti oxigénzavart és annak súlyosságát az alperes nem ismerte fel kellő időben, s ez vezetett arra, hogy az újszülött olyan idegrendszeri károsodásokat szenvedett, amelyek a táplálkozását és a légzését is súlyosan érintették, s végül a halálát okozták.