A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21017/2008/5. számú határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 196. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 629. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Orosz Árpád, Szabó Julia

Pfv.I.21.017/2008/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Tömör Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Faragó Ügyvédi Iroda dr. ifj. Faragó Gyula ügyvéd által képviselt alperes ellen végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt a Kiskőrösi Városi Bíróságon 5.P.20.301/2007. számon folyamatban volt perében, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2008. február 20-án kelt 1.Pf.22.237/2007/4. számú részítélete ellen a felperes részéről P.20.185/2008/5. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1.Pf.22.237/2007/4. számú részítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 100.000 (Egyszázezer) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A 2004. május 13-án elhunyt ... örökhagyónak a felperes a törvényes öröklésre jogosult gyermeke, az alperes a túlélő házastársa.

Az örökhagyó a ...-en 1998. február 17-én kelt írásbeli magánvégrendeletében általános örökösévé az alperest nevezte. A végrendelet szerint a kötelesrészre jogosult igényét még életében kielégítette, mert 1970-ben ...-on a ...-nak útján volt öröklakás fele részét neki ajándékozta, 1975-ben egy Zaporozsec típusú személygépkocsit vett részére, 1990. július 17. napján helyette visszafizette az 1986. évben kapott 72.000 forint kölcsönből származó adósságát. A végrendeletet tanúként az okiratot szerkesztő ügyvéd és annak házastársa írta alá.

Az örökhagyó hagyatékát: ingatlana 1/2 tulajdoni hányadát, személygépkocsiját, különböző pénzintézetekben lévő betétjegyeit, az örökhagyó számlakövetelését és annak kamatait a hagyatéki eljárásban eljárt közjegyző a felek közötti öröklési jogi vitára figyelemmel ideiglenes hatállyal a végrendelet alapján az alperesnek adta át és a felperest igénye per útján való érvényesítésére hívta fel.

A hagyatékátadó végzés teljes hatályúvá válását a közjegyző megállapította.

A felperes módosított keresetében a végrendelet érvénytelenségének megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a végrendeleten az okiratot szerkesztő és azt tanúként aláíró ügyvédnek nem az aláírása, hanem csak a kézjegye szerepel, ezért a végrendelet alaki hibás. E kereseti kérelem eredménytelensége esetére kötelesrésze pénzbeli kiadására tartott igényt.

Az alperes mindkét kereseti kérelem elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság - megismételt eljárást követően hozott - ítéletében megállapította: "néhai ... örökhagyó ...-en 1998. február 17-én kelt végrendelete érvénytelen".

Megállapította, hogy az alperes a ... 580. hrsz-ú ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát, az ... forgalmi rendszámú személygépkocsit, a ...-i Takarékszövetkezet ...-i kirendeltségénél váltott és az örökhagyó nevén nyilvántartott 019998. számú, 120.000 forint névértékű, a 0221922. számú, 150.000 forint névértékű, a 009913. számú, 150.000 forint névértékű "Matrac" betétjegyeket, a ... Bank ... Rt.-nél az örökhagyó nevén nyilvántartott 3016186. számú számlán vezetett összeg tulajdonjogát törvényes öröklés jogcímén megszerezte, míg e vagyontárgyakon az alperes törvényes öröklés jogcímén özvegyi jogot szerzett.

Megkereste a földhivatalt a hagyatéki ingatlan 1/2 illetőségére a felperes tulajdonjogának és az alperes özvegyi jogának bejegyzése végett.

Az alperest 110.000 forint perköltség fizetésére kötelezte azzal, hogy 129.000 forint eljárási illetéket az állam visel.

Az ítélet indokolása szerint a Ptk. 629. §-ának a tanúk aláírását megkövetelő rendelkezése a végrendelet alakiságaira vonatkozik ugyan, az azonban anyagi jogi rendelkezés, ezért ebben a vonatkozásban az eljárási jog szabályainak (a Pp. 196. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak) ügydöntő jelentősége nincsen. A végrendeleten dr. ... okiratszerkesztő ügyvéd aláírása a tanú résznél kézjegynek minősül, a kézjegy viszont aláírásként nem fogadható el.

Az elsőfokú bíróság a kifejtettek alapján a végrendelet alaki érvénytelenségét megállapította, egyben a törvényes öröklés szabályai szerint rendelkezett a hagyatéki vagyonról.

Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság részítélettel határozott, melyben az örökhagyó végrendelete érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet elutasította, mellőzte a hagyatékra vonatkozó jogszerzés megállapítását, és a földhivatal ingatlan-nyilvántartási változás bejegyzése iránti megkeresését.

A kötelesrész kiadása iránti kereset elbírálása érdekében - a perköltség viselésére is kiterjedően - az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A felperes másodfokú költségét 12.000 forintban, az alperesét 24.000 forintban állapította meg és elrendelte, hogy a pert az elsőfokú bíróság másik bírája tárgyalja.

A jogerős részítélet indokolásában a másodfokú bíróság elsődlegesen arra utalt, hogy a más által írt írásbeli magánvégrendeletnél a végrendeleti tanúk feladata az örökhagyó névaláírásának hitelesítése, mellyel azt is tanúsítják, hogy a név aláírója azonos az örökhagyóval. A névaláírás hitelesítésével és az örökhagyó személyazonosságának tanúsításával a tanú feladata befejeződött, nem feltétel, hogy a tanú a végrendelet tartalmát ismerje vagy tudjon arról, hogy végrendelet tételénél működött közre.

A per tárgyává tett végrendeleten az egyik tanú aláírása olvasható. A másik tanú, dr. ... aláírását a másodfokú bíróság megvizsgálta. Ennek során a kézjegy és a névaláírás kritériumait meghatározó eljárásjogi rendelkezéseket (Pp. 196. §) is figyelembe vette, a végrendelet alakiságára vonatkozó anyagi jogi szabályok (Ptk. 629. §) ellenére.

Abból indult ki, hogy kézjegynek kell tekinteni a kéz "újlenyomatát", az írástudatlan személy által használt kereszt alakú megjelölést vagy a "parafálást". Ezzel szemben aláírásnak (névaláírásnak) általában a teljes név feltüntetése minősül. Az aláírásnál nem annak olvashatósága a döntő, hanem az, hogy aláírásszerű legyen. E kritériumnak megfelel a kusza vonalvezetésű, betűhiányos aláírás is.