A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20192/2008/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 348. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 29. §] Bírók: Hőbl Katalin, Madarász Anna, Tölg-Molnár László

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.20.192/2008/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a 198. számú Ügyvédi Iroda ügyintéző: Porkoláb Lajosné dr. ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Kardos Judit ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2007. október 3-án meghozott 27.P.23.430/2006/30. számú ítélete ellen az alperes 32. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

Í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja, és a keresetet teljes egészében elutasítja.

Az alperest az elsőfokú eljárási illeték és perköltség megfizetése alól mentesíti.

Kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg az alperesnek 270.000 (kétszázhetvenezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy az állam javára, az adóhatóság felhívására az ott írt számlára fizessen meg további 439.600 (négyszázharminckilencezer-hatszáz) forint első- és másodfokú eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

Leszállított keresetében a felperes 3.000.449 Ft és annak 1999. november 23-tól 2004. december 31-ig évi 11 %, 2005. január 1-től pedig a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját vitatta. Érdemi védekezésében hangsúlyozta, hogy kártérítési felelősségét a Gt. 29. § (3) bekezdése és a Ptk. 348. § (1) bekezdése is kizárja.

Nem vitás, hogy a büntetőítélet bűnösségét megállapította, kártérítési felelőssége esetén azonban a felperesnek ennek ellenére is bizonyítania kell, hogy kára egyedül vagy egyáltalán az ő közrehatására következett be, véleménye szerint ugyanis a perbeli esetben a számviteli törvény 15. § (1) bekezdésében megfogalmazott elvnek megfelelően járt el. A felperesnek azt is bizonyítania kell, hogy a 2007. február 26-án pontosított, nem vitás mértékű kára ne térült volna meg legalább részben akkor, ha a társaság tulajdonosaival szemben lép fel igénnyel, és vizsgálni kell azt is, hogy a felperesnek milyen közrehatása volt kára bekövetkeztében.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 3.000.440 Ft kártérítést és 589.932 Ft-nak 1999. december 6. napjától, míg 2.410.508 Ft-nak 1999. december 13. napjától 2004. december 31-ig a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű, 2005. január 1-től a kifizetésig, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatát és 190.000 Ft perköltséget, továbbá az államnak külön felhívásra 90.000 Ft eljárási illetéket. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Ítéletének indokolásában a Pp. 4. § (1)-(2) bekezdése alapján rögzítette, hogy jelen perben a polgári bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy a büntetőbíróság jogerős ítéletével megállapított alperesi, felperesnek kárt okozó, csalást megvalósító jogsértéssel okozati összefüggésben keletkezett-e kára a felperesnek, mert a polgári bíróság a büntetőbíróság ítéletét nem bírálhatja felül, s nem folytathat le arra bizonyítást, hogy alperes magatartása jogellenes volt-e, felróható-e neki a felperes által a polgári perben bizonyítandó mértékű kár keletkezése. Mindezeknek a tisztázására ugyanis a büntetőbíróság volt hivatott, amikor a vád tárgyává tett alperesi cselekmény jogellenességét, a Btk.-ban szabályozott tényállás megvalósulását vizsgálta, illetve arra folytatott le bizonyítást, hogy az alperes jogellenes magatartása bűnösségével is párosult-e. Az alperes érdemi ellenkérelmének polgári jogi felelősséget vitató érvei és ezeket alátámasztani szándékozó bizonyítási indítványai akceptálása azt eredményezte volna, hogy a bíróság a polgári per keretein belül vizsgálta volna (érdemben) a büntetőítéletekben megállapított csalás törvényi tényállási elemei közül a kár okozását, a károsodás megtörténtét, a Btk. rendelkezéseibe ütköző alperesi magatartás jogellenességét. Ha a bíróság polgári perben azt vizsgálná, hogy volt-e reális lehetőség (az egyébként felszámolás alá került cégnél) a felperesi követelés kielégítésére, a büntetőbíróság alperesi károkozó magatartás megtörténtét megállapító ítéleti rendelkezését bírálná felül. Az alperes által kért felülvizsgálatra a polgári bíróságnak jelen pertípusban nincs perjogi lehetősége, csakúgy, mint annak vizsgálatára, hogy a Gt. alperes által utalt rendelkezése értelmében van-e polgári jogi felelőssége az alperesnek, mert ebben az esetben annulálná a büntetőítélet kárfelelősséget megállapító és jelen bíróságot kötő rendelkezéseit.

Mindezekre tekintettel az alperes által felajánlott bizonyítást nem folytatta le, és csak azt bizonyíttatta a felperessel a Pp. 164. § (1) bekezdésében rögzített bizonyítási kötelezettségére tekintettel, hogy mekkora kára keletkezett a cég nem fizetése okán, és ez a kár az alperes büntetőítéletben megállapított magatartásával okozati összefüggésben (időben egybe esve) keletkezett-e. Ennek a kötelezettségének a felperes eleget tett, a csatolt számlák ugyanis tanúsítják a követelések keletkezése időpontjával az okozati összefüggést és összegükkel a kár mértékét. Az alperes ezzel szemben nem kifogásolta a kár mértékét, és e körben nem bizonyította, hogy a felperes igénye más forrásból (időközben) megtérült volna. Így a bíróság az alperest a 2460. és 2461. számú számlákkal igazolt 589.932 és 2.410.508 Ft kár és Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti kamata megfizetésére kötelezte. A felperes 9 Ft és a kamat egy része kivételével szinte teljes egészében pernyertes lett leszállított keresetét illetően, ezért a perköltség és az illeték fizetéséről a Pp. 78. § (1) bekezdése felhívásával rendelkezett.

Az ítélet elleni fellebbezésében az alperes az ítélet részbeni megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem derítette fel teljeskörűen a tényállást, a hibás tényállás alapján pedig részben alaptalan, részben hiányos ítéletet hozott. Az elsőfokú bíróságnak helytelen az az álláspontja, hogy a Ptk. 339. § alapján perelhető lenne. Kárfelelősségére ugyanis a Ptk. szabályait lerontó speciális szabályok vonatkoznak. Így a Gt. kizárja, hogy harmadik személy a vezető tisztségviselőt közvetlenül perelje, és minthogy ezt a tisztségét munkaviszonyban látta el, a Ptk. 348. § (1) bekezdése és az Mt. 174. §-a értelmében sem perelhető közvetlenül. Utóbbi rendelkezéssel összefüggésben a PK 41. sz. állásfoglalás azt is rögzíti, hogy a munkáltató felelősségét a munkavállaló még szerződéssel sem vállalhatja át, mert az ilyen megállapodás semmis. Kiemelte: a felperes kizárólag a hatályos jogszabályok mentén érvényesítheti jogait, és a bíróságnak sincs joga a speciális szabály semmibevételére, még akkor sem, ha esetleg nem ért egyet a vonatkozó kárfelelősségi szabályozással. Jelen ügyben jelentősége van annak, hogy nem munkakörén kívüli magatartásával okozott kárt a felperesnek, hanem munkakörében, a cége javára végzett felvásárlással.