BH 1963.7.3598 Az elkövető ittassága vagy szeszes ital hatása alatt levő állapota önmagában - a bűnösségi körülmények között - értékelésre nem kerülhet. A büntetés kiszabásánál - az egyébként figyelembe jövő körülményeken kívül - a leittasodásnál közreható tényezők, elsősorban az elkövető önhibájának a mértéke értékelhető súlyosító vagy enyhítő körülményként.

Az ítélkezési gyakorlatban sűrűn felmerül a különböző fokú italos állapot mikénti értékelése.

A Btk. 22. §-a szigorítást jelent az ittas állapotban elkövetett cselekmények elbírálásánál. A törvényhozó olyan magasfokúnak értékeli az ittas állapotban való bűnelkövetés társadalmi veszélyességét, hogy még a beszámítási képesség hiánya vagy korlátozottsága esetére is biztosítani kívánja a büntető felelősségrevonást. A törvénynek ez a szemlélete nem korlátozható csupán a beszámíthatóság kérdésére.

Nyilvánvaló, hogy a szeszes ital fogyasztásának a bűnözésre való hatása fenti törvényi értékelésével kerülne ellentétbe az a bírói gyakorlat, amely az ittasságot általában enyhítő körülményként értékelné. Ilyen értékelésre sem a cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére képtelenné tevő, illetve ebben korlátozó ittasság, sem pedig ezt a fokot el nem érő italos állapot esetében sem kerülhet sor.

A szeszes ital hatása alatt levő állapotban elkövetett bűncselekmények jelentős részénél a Btk. 21. §-ának alkalmazása nyilván fel sem merülhet. Ha az ítélkezési gyakorlat az ennél enyhébb fokú italos állapotot enyhítő körülményként értékelné, - az éppen az esetek túlnyomó részében - a szeszes ital hatása alatt elkövetett bűncselekmények olyan kedvezményes büntetőjogi elbírálására vezetne, amely a törvényhozó céljával merőben összeegyeztethetetlen lenne.

A Btk. 22. §-a értelmében az ittas állapot a beszámítási képesség szempontjából figyelmen kívül marad. Ebből a törvényi rendelkezésből okszerűen következik, hogy az elkövető ittassága, úgyszintén a szeszes ital kisebb vagy nagyobb fokú hatása alatt levő állapota: ugyanígy figyelmen kívül marad a büntetés kiszabása körében is. Önmagában tehát az említett állapot a bűnösségi körülmények között nem kerülhet értékelésre.

A fenti alapvető megállapítás sem zárja ki azonban azt, hogy az ittas állapotban, illetve szeszes ital hatása alatt levő állapotban való elkövetés, mint e cselekmény társadalom veszélyességét jelentősen növelő vagy jelentősen csökkentő tényező, az adott esetben figyelembe vehető legyen.