A Kúria Bfv.1318/2014/7. számú precedensképes határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 85. §, 97. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 423. §, 427. §, 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 45. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 81. §, 89. §] Bírók: Csere Katalin, Mészár Róza, Soós László

A határozat elvi tartalma:

Jogerősen lezárt büntetőeljárás felülvizsgálata az Alkotmánybíróság határozata alapján (23/2014. (VII. 15.) AB).

***********

KÚRIA

Bfv.I.1318/2014/7.szám

A Kúria Budapesten, a 2014. év december hó 2. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványát elbírálva a Kiskunhalasi Járásbíróság 7.B.545/2012/49. számú, továbbá a Kecskeméti Törvényszék 3.Bf.8/2014/40. számú ítéletét I. rendű és III. rendű terhelt tekintetében megváltoztatja,

az I. rendű terhelttel szemben halmazati büntetésül kiszabott 12 (tizenkét) év fegyházbüntetést, valamint a III. rendű terhelttel szemben halmazati büntetésül kiszabott 11 (tizenegy) év fegyházbüntetést az 1978. évi IV. törvény 85. § (2) bekezdése, valamint 97. § (1) bekezdése alapján tekinti kiszabottnak.

Egyebekben a megtámadott határozatokat I. rendű és III. rendű terhelt vonatkozásában hatályukban fenntartja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Kiskunhalasi Járásbíróság a 2013. szeptember 24-én kihirdetett 7.B.545/2012/49. számú ítéletével az I. rendű terheltet és a III. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli csoportosan elkövetett rablás bűntettében, mint társtetteseket [Btk. 365. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés c) pont], magánlaksértés bűntettében, mint társtetteseket [Btk. 221. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és d) pont, (4) bekezdés], testi sértés bűntettében, mint társtetteseket [Btk. 164. § (1) bekezdés, (3) bekezdés, (6) bekezdés e) pont], továbbá

az I. rendű terheltet testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. § (1) bekezdés, (3) bekezdés], míg a III. rendű terheltet testi sértés bűntettének kísérletében, mint felbujtót [Btk. 164. § (1) bekezdés, (3) bekezdés].

Ezért az I. rendű terheltet és a III. rendű terheltet, mint többszörös visszaesőket halmazati büntetésül tíz-tíz év fegyházbüntetésre és mellékbüntetésként tíz év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapítva, hogy sem az I. rendű terhelt, sem a III. rendű terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra.

A kétirányú fellebbezések alapján eljárt Kecskeméti Törvényszék a 2014. május 12-én meghozott 3.Bf.8/2014/40. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta,

az I. rendű terhelt cselekményeit 2 rendbeli, társtettesként elkövetett rablás bűntettének [1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdés, (3) bekezdés c) pont], társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettének [1978. évi IV. törvény 176. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és d) pont, (4) bekezdés], valamint 2 rendbeli - egy esetben társtettesként elkövetett, egy esetben kísérletként megvalósított - testi sértés bűntettének [1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdés, (2) bekezdés, egy esetben (4) bekezdés];

a III. rendű terhelt cselekményeit 2 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntettének [1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdés, (3) bekezdés c) pont], társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettének [1978. évi IV. törvény 176. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és d) pont, (4) bekezdés], valamint 2 rendbeli - egy esetben társtettesként elkövetett, egy esetben kísérletként megvalósult - testi sértés bűntettének [1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdés, (2) bekezdés, egy esetben (4) bekezdés] minősítette;

az I. rendű terhelttel szemben kiszabott fegyházbüntetés tartamát 12 évre, míg a III. rendű terhelttel szemben kiszabott fegyházbüntetést 11 évre súlyosította,

a III. rendű terheltet a magánlaksértés bűntettében és a testi sértés bűntettében többszörös visszaesőként, a rablás bűntettében többszörös és különös visszaesőként tekintette elítéltnek.

Emellett ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az I. rendű terhelt többszörös visszaeső, azonban nem tekinthető különös visszaesőnek.

A jogerős határozatok ellen az I. rendű és a III. rendű terhelt javára a Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontjában foglalt okból a Legfőbb Ügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

A felülvizsgálati indítvány indokai szerint az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII. 15.) AB határozata megállapította, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23-tól 2013. június 30-ig hatályos 85. § (4) bekezdésének alkalmazása alaptörvény-ellenes, ezért kimondta e törvényhely konkrét büntetőügyben való alkalmazhatóságának tilalmát, valamint azt is, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 81. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azt a hatálybalépésére, 2013. július 1-jére visszaható hatállyal megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság a határozatában az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. § (6) bekezdése alapján elrendelte a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdése, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 81. § (4) bekezdésének alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát.

A Be. 416. § (1) bekezdésének e) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát elrendelte, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól; avagy a kiszabott büntetés, az alkalmazott intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be, vagy a végrehajthatósága még nem szűnt meg.

Erre tekintettel a Be. 417. § (2) bekezdése alapján a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványt nyújtott be.

Az indítványozó arra hivatkozott, hogy a 2012. évi C. törvény, azaz a Btk. 81. §-ának (3) bekezdése szerint akkor, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettő határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, a büntetési tétel felső határa a legmagasabb büntetési tétel felével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát. Miután a terheltek cselekményeiket többszörös, illetve különös visszaesőként követték el, és ezért a Btk. 89. §-ának (1) bekezdése alapján az újabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a felével emelkedik, de nem haladhatja meg a huszonöt évet, továbbá halmazati büntetési tétel esetén a 81. § (3) bekezdése szerinti büntetési tételt kell a felével emelni, a terheltekkel szemben irányadó büntetési tételkeret öt évtől huszonkét év hat hónap, melynek középmértéke tizenhárom év kilenc hónap.

Miután azonban az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 85. § alaptörvény-ellenesnek minősített (4) bekezdése szerint irányadó büntetési tételkeret, ami öt évtől húsz évig terjedt, e rendelkezés figyelmen kívül hagyásával a 85. § (3) bekezdés alapján öt évtől tizenöt évig terjedő tartamra, míg az irányadó középmérték ennélfogva tizenkét év hat hónapról tíz évre változik, és ezt kell a terheltekkel szemben figyelembe venni, álláspontja szerint a jogerős határozatokban az I. rendű és a III. rendű terhelttel szemben megállapított büntetés mértéke ezen alkotmányos tételkeretek között sem tekinthető eltúlzottnak, a kiszabott büntetések a büntetési célok eléréséhez változatlanul indokoltak.