A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.88/2017/9. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 170. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 164. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Németh Nándor, Sebe Mária

Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság

4.Bhar.88/2017/9. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, a 2017. évi május hó 16. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A testi sértés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a vádlott és a védő másodfellebbezését elbírálva a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2017. február hónap 10. napján kihirdetett 26.Bf.10.594/2016/4. számú ítéletét megváltoztatja.

A szabadságvesztés tartamát 9 (kilenc) hónapra, a próbaidő mértékét 1 (egy) évre enyhíti.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 2015. december hó 16. napján kihirdetett 8.B.IV.532/2011/79. számú ítéletével a vádlottat az ellene testi sértés bűntettének kísérlete [1978. évi IV. törvény 170.§ (1) bek., (2) bek.] miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett a bűnjelként lefoglalt tárgyakról és arról, hogy a felmerült bűnügyi költség az állam terhén marad.

Az ügyésznek a terhelt terhére, a bűnösség kimondása és büntetés kiszabása iránt bejelentett fellebbezését elbírálva a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2017. február hó 10. napján nyilvános ülésen meghozott 26.Bf.10594/2016/4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli testi sértés bűntettének kísérletében [2012. évi C. törvény 164.§ (1) bek., (3) bek., (6) bek. e/ pontja] és őt - halmazati büntetésül - 1 év 6 hónapi tartamú, 2 év próbaidőre felfüggesztett, börtön fokozatú szabadságvesztésre és 400 napi tétel, 200 forintos napi összegű (800.000 forint végösszegű) pénzbüntetésre ítélte. A felmerült bűnügyi költségből 1.072.217 forint megfizetésére kötelezte a terheltet.

A másodfokú bíróság a Be. 348. § (1) bekezdésében írt jogkörében eljárva, felülbírálva az elsőfokú ítéletet megállapította, hogy az elsőfokú bíróság relatív eljárási szabálysértéssel folytatta le az eljárást mivel nem rögzítette a szükséges mértékben a vádirati tényállást és a sértettek magánindítványának beszerzése iránt sem intézkedett. A kiterjedt bizonyítási eljárás során ügyfelderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget és a tényállást a bizonyítékok mérlegelésének eredményeként túlnyomórészt helyesen állapította meg, az csak a vádlotti tudattartalomra vonatkozó helyes megállapítást nélkülözi. Ezt a másodfokú bíróság azzal küszöbölte ki, hogy a tényállást kiegészítette, miszerint a bántalmazás módjára, időtartamára, elhúzódó jellegére, a sérüléseket létrehozó erőbehatások nagyságára tekintettel mind X., mind Y. sértett vonatkozásában fennállt a ténylegesnél súlyosabb, 8 napon túl gyógyuló sérülése bekövetkezésének reális lehetősége.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy vélte, hogy a vádlott szándéka nem terjedt ki testi sértés okozására és ezért őt - bűncselekmény hiányában - felmentette. Figyelmen kívül hagyta a vádlott testi állapotát, fizikai erejét, a bántalmazáshoz használt váltott eszközöket, az irányzottan kifejtett erőbehatást, a célba vett testtájékokat, az időbeli elhúzódást. Az alanyi és tárgyi tényezők egybevetéséből a másodfokon eljárt törvényszék arra következtetett, hogy a vádlott szándéka a bántalmazás folytán bekövetkezett eredmény tekintetében eshetőleges volt, belenyugodott, hogy akár nyolc napon túl gyógyuló sérülések is keletkezhetnek, amelyek egyébként csak a véletlennek köszönhetően maradtak el. A rendkívüli brutalitással végrehajtott, a kiszolgáltatott sértetteket emberi méltóságukban is megalázó bántalmazás különös kegyetlenséggel elkövetettnek minősül.

A sértettek beleegyezését nem tekintette büntethetőségi akadálynak, mivel nem állapítható meg, hogy a sértettek minden kényszertől mentesen állapodtak meg a vádlottal, figyelemmel arra, hogy a szerződést anélkül írták alá, hogy annak tartalmát részletekbe menően megismerhették volna. A jogellenességet a sértetti beleegyezés csak akkor zárná ki, ha társadalmilag elismert, hasznos célra irányult volna, ami a jelen ügyben nem állapítható meg. A sértettek érvényesen nem egyezhettek bele szado-mazochista cselekmények folytán bekövetkező, súlyos testi sértésként értékelhető bántalmazásukba.

A másodfokú bíróság - az elbíráláskori törvény visszaható hatályát megállapítva - a vádlott bűnösségét 2 rendbeli testi sértés bűntette kísérletében [ Btk. 164.§ (1) és (3) bek., (6 bek. e/ pontja] állapította meg. A büntetés kiszabása körében a javára értékelte a büntetlenségét, a vádlottnak fel nem róható jelentős időmúlást és kisebb súllyal a cselekmény kísérleti stádiumát. Súlyosítóként vette figyelembe, hogy nemcsak anyagi értelemben, de testileg is kiszolgáltatott helyzetben lévő nőket bántalmazott, akiknek pszichés traumát is okozott.

A másodfokú ítélettel szemben annak kihirdetésekor a vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be másodfellebbezést, míg a határozatot az ügyész tudomásul vette.

A harmadfokú nyilvános ülésen a védő a bejelentett és írásban is részletesen indokolt fellebbezését változatlan tartalommal tartotta fenn.

Hivatkozott rá, hogy a harmadfokú eljárás során kapcsolódott be az ügybe. A kérdéses videofelvétel többszöri megtekintése után úgy vélte, hogy a modellek a felvétel közben úgy folytatták a forgatást, hogy azt menetközben is abbahagyhatták volna.

A telefonos hirdetésre jelentkezett sértettek már előzetesen tájékoztatást kaptak róla, hogy mi fog történni, hogy a bántalmazás fájni fog és nyoma is lesz. A forgatás előtt a vádlott felolvasta a szerződést, kellő időt biztosított mindenkinek, hogy azt áttekintsék, a feltett kérdésekre is válaszolt. A forgatás során használt eszközöket a jelentkezők megtekinthették, kipróbálhatták. A sértettek nemhogy a forgatás közben nem távoztak a helyszínről, de annak befejezése után még több órán keresztül a helyszínen tartózkodtak, egészségügyi ellátást is kaptak. A jelen ügyben egy szerepjáték zajlott előre meghatározott szerepekkel, ahol a szerződő felek előre tudták, hogy mire számíthatnak, nem klasszikus bántalmazásról van tehát szó.

Az első- és a másodfokú bíróság is helyesen értékelte a bizonyítékokat, amikor azt állapította meg, hogy a sérülések együttes gyógytartama mindkét sértettnél 8 napon belüli. A vádlott szándéka kizárólag könnyű sérülés okozására terjedt ki, amelynél a sértettek beleegyezése a cselekmény jogellenességét kizárja. A sértettek beleegyezése társadalmi érdekeket sem sért, figyelemmel arra, hogy Magyarországon a BDSM-kultúrának 13000 regisztrált tagja van és a film e társadalmi réteg igényeit elégíti ki. Mivel a BDSM-kultúrát a társadalom elfogadja, a vádlott cselekménye nem veszélyes a társadalomra. Elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan tévedés címén kérte a vádlott felmentését.