BH 1992.10.636 A munkáltató megtérítési igénye a tartós kiküldetésben levő alkalmazottja helyett kezesként kifizetett vámtartozásért [Ptk. 272. § (1) bek., 273. § (1) bek., 276. § (1) bek.].

Az alperes a felperes alkalmazottjaként tartós külföldi kiküldetés keretében Algériában dolgozott, és oda magával vitte a tulajdonában levő Opel típusú személygépkocsiját. Algériába érkezésekor az ottani vámhatóság ún. vámelőjegyzésbe vette a gépkocsit, ami valójában ideiglenes vámmentességet jelent, és azzal a kötelezettséggel jár, hogy távozáskor az autót ki is kell vinni az országból. Ha erre nem kerül sor, meg kell fizetni a vámértéket és a bírságot is.

A vámkezeléskor az alperes biztosítékkal megerősített kötelezettségvállalást tartalmazó vámáru-nyilatkozatot írt alá, amely szerint vállalta, hogy az időlegesen vámmentesen behozott gépkocsit az országból kiviszi. Tudomásul vette azt is, hogy az algériai tartózkodása alatt a gépkocsi használatát másnak át nem engedheti, azt el nem adhatja.

Ezt a vámáru-nyilatkozatot a felperes biztosítékul aláírta, és ezzel kezességet vállalt arra, hogy a kötelezett a vámhatósággal szemben fennálló kötelezettséget teljesíti.

Az alperes hazautazása előtt a gépkocsit eladta egy munkatársának. A vevő vállalta, hogy hazautazásakor a gépkocsit kiviszi Algériából. A vevő az autóval karambolozott, és a megrongálódott gépkocsit a felperes telephelyén helyezte el, és a létesítmény igazgatójának felszólítására a gépkocsi iratait is leadta. Ezt követően a vevő úgy tért haza véglegesen Algériából, hogy 500 dinár kauciót a felperes felszólítására kifizetett, és az autót a felperes telepén hagyta.

Az algériai vámszervek ellenőrzést végeztek a felperes telephelyén, és ennek során több szabálytalanságot tártak fel. Egyebek mellett megállapították, hogy az alperes az ország területéről az Opel személygépkocsit nem vitte ki, emiatt 1987. március 3-án az algériai vámhatóság az alperest vám és bírság címén 156 910 algériai dinár megfizetésére kötelezte. Minthogy az említett vámot és bírságot az alperes - az országból való távozása folytán - közvetlenül nem fizette meg, az algériai vámhatóság a bírságot és a vámot - aminek ellenértéke 1 500 043 forint - a felperestől hajtotta be.

A felperes a keresetében 1 500 043 forint és törvényes kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az algériai vámhatóság által az alperessel szemben kiszabott vámot és bírságot mint kezes kifizette, ezért az alperes tartozik neki megtéríteni ezt az összeget. Az elsőfokú bíróság az újabb eljárásban hozott ítéletében a kereset szerint marasztalta az alperest. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes kötelezettségvállalásához kapcsolódóan a felperes a vámhatóság előtt olyan felelősségvállalást tett, amely a Ptk. 272. §-ának (1) bekezdése szerinti kezességnek felel meg. Az alperes a tulajdonában levő személygépkocsit átruházta, majd a kötelezettségvállalása ellenére nem hozta ki Algériából; ezekkel a vámszabályokat megsértette, s az emiatt kiszabott vámot és bírságot a felperes fizette meg a felelősségvállalása alapján. Az alperes egyedül és kizárólagosan szolgáltatott alapot az egyezség alapján megállapított és az eredetinél kedvezőbb összegű vám és bírság kiszabására, amelyet a felperes a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése alapján követelhet az alperestől.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett; az ítélet megváltoztatását: a kereset elutasítását kérte.

A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.