BH 1989.5.190 Szállítmányozási vállalat kárfelelőssége a raktárában elhelyezett árú megsemmisüléséért [Ptk. 462. § (1) bek. 318 § 348. §, 339. §, 1979. évi 13. sz. tvr, 25. § e) pontja, 1978. évi 18. sz. tvr 15. §].

Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás lényege a következő.

A felperes magyar állampolgár, audió-video nagykereskedő. Vállalkozása: egyszemélyes vállalkozás; tevékenysége: Magyarországra irányuló exporttevékenység.

A peres felek között 1983. április 12-én szerződés jött létre különféle elektronikai termékek raktározására. A szerződés szerint a felperes 200 m2 raktárterületet vett bérbe az alperes szállítmányozási vállalat raktárában abból a célból, hogy ott a Magyarországon értékesítendő termékeit tárolja. Az alperes a szerződés szerint az árut - külső megtekintés után - raktározza, és a felperes számladiszpozíciója szerint a vevőnek kiszolgáltatja, esetenként a vevő kívánságára annak házhozszállítását is megszervezi. Egyébként a vásárló az árut saját szállítóeszközeivel veszi át.

A szerződés rögzíti, hogy az áru az alperes által nem lesz biztosítva. A szerződés 11. pontja pedig a következő rendelkezést tartalmazza: az alperes vállalat az Általános Magyar Szállítmányozási Feltételek alapján működik és vállal felelősséget.

Az alperes raktárában 1984. július 15-én az éjszakai órákban tűz keletkezett, a raktár, benne a felperes árui is leégtek.

A tűzesettel kapcsolatban az illetékes rendőrfőkapitányság a nyomozást megszüntette. A határozat indokolása rögzíti, hogy a tűz a raktár területén mintegy 300 000 000 forint kárt okozott. Kifejti, hogy a vizsgálat megállapítása szerint a tűz abban a raktározási szektorban keletkezett, amelyben Belgiumból érkezett vegyi árut raktároztak. A vegyi áruk között 12 coli (egységcsomag) füstölgő salétromsav is volt, ami a feltehetően sérült üvegből kifolyt, és a láda szerves anyagával érintkezve azt meggyújtotta, tüzet okozott.

Az áru camionos gyűjtőáruként érkezett az alperes telephelyére. Az 1979. évi 19. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett, a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) szerint gyűjtőáruként összeállított szállítmány nem tartalmazhat veszélyes árut. Ennek ellenére a szállítást végző vállalat gépkocsivezetője a gyűjtőárut átvette, mert a feladást végző szállítmányozási cég a szállítótól nem kapott értesítést arról, hogy a szállítmány veszélyes árut is tartalmaz, és ez a ládákon, illetve a fuvarlevélen sem volt feltüntetve. A fuvarlevél mellékleteként csatolt rakjegyzék azonban tartalmazta azt, hogy a szállított áruk között nitroacid (a füstölgő salétromsav latin eredetű nemzetközi megnevezése) is szerepel.

Az alperes áruátvevője a szállítmányt gyűjtőáruként kezelve helyezte el a raktárban. Rakodás közben tapasztalta, hogy egy rétegelt falemezből készült láda kissé behorpadt, és abból szemcsés anyag szóródott ki. A láda megmozdításakor a lemez az eredeti helyére visszaugrott, az anyag szóródása megszűnt. A raktáros a ládát súlyhiány megállapítása miatt lemérte, majd a többi között elhelyezte, és a raktárt bezárta.

A nyomozó hatóság az előbbiekben részletezett tényállás alapján a nyomozást bűncselekmény hiányában szüntette meg. Hasonló esetek megelőzése érdekében intézkedési javaslatot tett az alperes vezérigazgatójának.

A felperes a tűzesetet követően felhívta az alperest kárigényének rendezésére. Ezt követően a felek között erre vonatkozóan tárgyalások folytak. E tárgyalások során azonban a kárigény rendezését összekötötték egyéb üzleti megállapodások megkötésével, végül is több megállapodástervezet elkészítése után a rendezésre, illetve szerződéskötésre nem került sor.

A felperes módosított keresetében 854 644,73 DM kártérítés megfizetésére és ennek 1984. július 15-től járó törvényes mértékű kamata, valamint perköltség fizetésére kérte az alperes kötelezését. A kártérítési követelésből a tűzeset folytán megsemmisült árukészlet értéke 786 198,73 DM, a felperes üzleti vesztesége 58 446 DM, meg nem térült fuvarköltség 10 000 DM.

A felperes a szerződést letétnek minősítette, és követelését a kártérítésre vonatkozó általános polgári jogi szabályokra alapozta.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a peres felek között szállítmányozási szerződés jött létre, amelyből következően csak korlátozott felelőssége áll fenn. Hivatkozott arra is, hogy a szerződés 11. pontja alapján a szerződés részei lettek az Általános Magyar (Nemzetközi) Szállítmányozási Feltételekben foglalt rendelkezések, így az ott megszabott - csupán vétkességen alapuló - korlátozott felelősség és a hat hónapos elévülési határidő is. Tekintettel arra, hogy vétkessége nem állapítható meg, a felperes keresete alaptalan. Az összegszerűséget előbb általában vitatta, majd az árukészlet 786 198,73 DM értékét elismerte, de az egyéb kártérítési követelések összegét a későbbiekben is vitássá tette.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek "783 198,73 DM-nek megfelelő összeget", kötelezte az alperest 1984. július 15-től 1984. december 31-ig évi 5 %-os, 1985. január l-jétől a kifizetésig járó évi 8 %-os kamat fizetésére is. Az ezt meghaladó keresetét elutasította, és az alperest 350 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.

\z elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a telek között a Ptk. 462. §-ának (1) bekezdésében szabályozott letéti szerződés jött létre A felek szerződési akarata arra irányult, hogy a felperes által ide irányított árut az alperes az áruk elhelyezésére biztosítandó 200 m2 raktárterületen elhelyezze, és a Ptk. 464. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes eseti rendelkezése alapján azt harmadik személy (rnegrendelő) részére kiadja.

A felperes által az alperes őrizetére és kezelésére bízott áruk az említett tűzeset kapcsán megsemmisültek, tehát a felperest kár érte. Az alperes _mint letéteményes - felelősségét az általános kártérítési szabályok szerint, a Ptk. 318. § közvetítésével a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján lehet megállapítani.

A bíróság kifejtette azt is, hogy megállapítható: a gyűjtőáruként érkezett vegyi anyagokon az áruk veszélyes jellege nem volt feltüntetve, de azt. hogy vegyi árut tartalmazó sérült anyagot helyezett el egyéb anyagok között, az alperes alkalmazottja tapasztalta. "Vegyi anyag természetéből mindig fokozott veszélyre kell következtetni, tehát az alperes akkor járt volna el megfelelően, ha sérült szállítmányrészt tartalmában is megvizsgálja, de legalábbis a többi tárolt anyagtól elkülönítve helyezi el. Ennek elmulasztásából eredő káreseményért a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítési felelősséggel tartozik."

Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az alperes magatartásának kimentésére nem hivatkozott, a menthetőség az ismert tényállásból sem következik, ezért a bíróság az alperes teljes kártérítési felelősségét állapította meg.

A bíróság utalt arra is, hogy a felek szerződésében diszpozitív rendelkezésként utaltak az Általános Magyar (helyesen: Nemzetközi) Szállítmányozási Feltételekben rögzítettekre, erre lehetőségük volt. Nem foglal állást azonban abban a kérdésben, hogy az említett feltételekben foglalt rendelkezések a perbeli jogvita elbírálásánál alkalmazandók-e, és ha igen, miként.