A Debreceni Ítélőtábla Bf.782/2018/8. számú határozata csalás bűntette (KÜLÖNÖSEN NAGY VAGYONI HÁTRÁNYT okozó csalás bűntette) tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 79. §, 80. §, (1) bek., 82. §, (1) bek. b) pont, 85. §, (1) bek., 345. §, 396. §, (1) bek., (5) bek. b) pont, (8) bek., 2017. évi XC. törvény (Be.) 504. §, (1) bek., (3) bek., 562. §, (2) bek., 574. §, (4) bek., 580. §, (2) bek., (2) bek. a) pont, (2) bek. b) pont, 583. §, (3) bek., (3) bek. a) pont, 584. §, (1) bek., (3) bek., (6) bek., 590. §, (1) bek., (2) bek., (3) bek., (5) bek., (7) bek., (9) bek., 591. §, (2) bek. a) pont, 598. §, (2) bek., 604. §, (1) bek., (1) bek. b) pont, 605. §, (1) bek., 606. §, (1) bek., 607. §, (1) bek., 608. §, (1) bek.] Bírók: Bakó József, Elek Margit, Háger Tamás

Debreceni Ítélőtábla

Bf.IV.782/2018/8.

A Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2019. február 6. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2018. november 15. napján kihirdetett 24.B.381/2018/10. számú ítéletét a fellebbezéssel érintett I. r. és II. r. vádlottak tekintetében megváltoztatja a következők szerint.

A szabadságvesztés büntetések próbaidejének tartamát mindkét fellebbezéssel érintett vádlottal szemben egyaránt 4 (négy) évre felemeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Indokolás

Az ügyben első fokon eljárt Debreceni Törvényszék a bűnösséget beismerő nyilatkozatok elfogadása után hozott, rendelkező részben megjelölt ítéletével az I. r. és a II. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban Btk.) 396. § (1) bekezdés a/ pont, (5) bekezdés b/ pont] valamint társtettesként folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk. 345. §] ezért az I. és a II. r. vádlottakat - halmazati büntetésül - egyaránt 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztések végrehajtása esetén a vádlottak feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. Az I. r. és a II. r. vádlottak terhére személyenként 22 679 957,- forint összegben vagyonelkobzás elrendeléséről határozott, míg a felmerült bűnügyi költségből ugyancsak egyenlő arányban, 104 323 - 104 323,- forint megfizetésére kötelezte őket.

Az ítélet ellen a nyilatkozattételre fenntartott 3 munkanapi határidőn belül egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést az I. r. és II. r. vádlottak terhére büntetéseik súlyosítása, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása és közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélésük érdekében. Indokai szerint az elsőfokú bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított a számba vett enyhítő körülményeknek, ezért a vád tárgyává tett bűncselekmények büntetési tételéhez képest - melyet 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztésben jelölt meg - az első fokon kiszabott, próbaidőre fel is függesztett szabadságvesztések eltúlzottan enyhének tekinthetők. Az időmúlás és a vagyoni hátrány részleges megtérítése sem indokolja a végrehajtandó szabadságvesztés mellőzését, emellett a törvényszék nem értékelte kellő nyomatékkal az I. r. vádlott esetében a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetést sem indítványa szerint. Az egyéni visszatartó erő és az általános megelőzés kettős követelményeinek a büntetések súlyosítása felel meg.

Az ítéletet másfelől védelmi fellebbezés támadta, mivel a vádlottak védője ugyancsak a nyilatkozattételre fenntartott határidőben a kiszabott büntetések enyhítése végett élt perorvoslattal, mindkét vádlottra vonatkozóan.

Az I. r. és a II. r. vádlottak a jogorvoslat tárgyában nem tettek önálló nyilatkozatot.

Említésre érdemes, miszerint az ügyben ugyancsak érintett III. r. vádlottra vonatkozóan az ügyész, e terhelt és a védő sem éltek perorvoslattal, így a törvényszék ítélete az említett vádlott tekintetében első fokon, 2018. november 19. napján jogerőre emelkedett, ezért a másodfokú felülbírálat, rá nézve a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban Be.) 590. § (9) bekezdése értelmében mellőzendő.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.422/2018/1-II. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi jogorvoslatot alaptalannak jellemezve észrevételezte, hogy miután az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségük beismerésére irányuló nyilatkozatait a Be. 504. § (1) - (3) bekezdései alapján végzéssel elfogadta, ennek megfelelően a fellebbezések a Be. 583. § (3) bekezdése szerint a kiszabott büntetés mértéke ellen irányultak, ezért a Be. 590. § (1), (2), (3) bekezdéseinek és a Be. 591. § (2) bekezdés a/ pontjában írtaknak megfelelően korlátozott felülbírálat érvényesül. Emellett az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le az elsőfokú eljárást, majd a bejelentett fellebbezések irányát lefedő indokolási kötelezettségének is eleget tett. Okszerű következtetést vont a fellebbezéssel érintett vádlottak bűnösségére és a terhükre rótt bűncselekmények jogi minősítése is törvényes.

Ugyanakkor álláspontja szerint az enyhítő rendelkezések alkalmazásával született, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés a próbaidő igen alacsony tartamára is figyelemmel a büntetési célok és büntetés kiszabási elvek betöltéséhez nem elegendő, a feltárható súlyosító körülmények ismeretében súlyosabb joghátrány alkalmazása indokolt.

Mindezek alapján az ügyészi fellebbezés iránya szerint arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet az I. r. és a II. r. vádlottak vonatkozásában a Be. 604. § (1) bekezdés b/ pontja és 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatva, a vádlottak szabadságvesztéseinek mértékét súlyosítsa, a végrehajtás felfüggesztését mellőzze, a vádlottakkal szemben közügyektől eltiltás mellékbüntetést is szabjon ki, egyebekben pedig hagyja helyben a határozatot.

A védő fellebbezését a Be. 584. § (6) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban indokolta részletesen (4. számú utóirat), melyben alapvetően annak figyelembe vételét kérte, hogy a vádlottak által már a büntető per előkészítő ülésén megtett, bűnösségükre is kiterjedő beismerő vallomásra, a bűncselekménnyel okozott vagyoni hátrány egy részének időközbeni megtérítésére és további teljesítési készségükre figyelemmel - együtt az első fokon feltárt további enyhítő körülményekkel - nem teszi indokolttá a tényleges szabadság elvonással járó végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását velük szemben. Ezen túl az ügyészi fellebbezésre tett észrevételében kifogásolta, hogy a vádhatóság a súlyosító körülmények mellett az enyhítő hatással járó körülményeket elmulasztotta felsorolni, míg olyan súlyosító körülményt - más büntetőeljárás hatálya alatti elkövetést - s a terhükre rótt, amely nem állapítható meg. Továbbá nem helytállóan jelölte meg az eljárás tárgyává tett bűncselekmény büntetési tételét, ami a büntetés középmértékének számításánál fontos különbséget eredményezett. Az ügyészi fellebbezést fenntartó fellebbviteli főügyészségi indokokkal kapcsolatosan megjegyezte, hogy sem a cselekmény több vállalkozást érintő volta, sem a szervezett, összehangolt bűnelkövetés nem teljesül, mivel a vádlottak kizárólag a ... Kft.-t üzemeltették, több embert magában foglaló szerveződésben nem jártak el.