A Fővárosi Törvényszék Mf.640229/2010/9. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDKÍVÜLI felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §, 100. §] Bírók: Dobos Katalin, Mészárosné dr. Szabó Judit, Siposné dr. Takács Ágnes

FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK

mint másodfokú bíróság

55.Mf.../2010/9.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

a Schiffer és Társai Ügyvédi Iroda (....; üi.: dr. Pálvölgyi Miklós ügyvéd) által képviselt

felperes neve(....) felperesnek

a dr. Rásó Hajnalka jogtanácsos (alperes címén) által képviselt

Szerencsejáték Zrt.(....) alperes ellen

rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és járulékai iránt indult perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 22.M.../2009/14. számú ítélete ellen a felperes 15. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

K Ö Z B E N S Ő Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes .../2009. számú, 2009. május 6. napján kelt rendkívüli felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely a közbenső ítélet jogerőre emelkedése napján, 2012. március 30-án szűnik meg.

A követelés összegére nézve a tárgyalást folytatni kell, ezért a másodfokú bíróság az iratokat az elsőfokú bíróságnak megküldi.

A közbenső ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest 80.000.-Ft perköltség megfizetésére.

A tényállás szerint a felperes 1999. május 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, 2005. április 1-jétől expedíciós csoportvezető munkakörben végezte munkáját, feladatkörébe tartozott a Student Diákszövetkezettel kötött szerződés alapján foglalkoztatott személyek, az ún. studentesek munkaidő nyilvántartása, a teljesítés igazolása.

Az alperesi átszervezést követően vezető1, a felperes munkahelyi vezetője figyelmeztette a munkatársakat a munkaidő pontos és valósághű dokumentálására, az ún. studentesekre is vonatkozóan. A felperes e körben felhívta vezető1 figyelmét arra, hogy igen régóta kialakult az a gyakorlat, hogy az ún. studentesek motiválása céljából - de lényegében az alperes gazdasági érdekében - a jól teljesítő studentesek esetében a ténylegesen teljesítettnél több munkaidőt igazolnak le az alperesnél.

A felperes munkaviszonyát az alperes 2009. május 6-án kelt rendkívüli felmondásával megszüntette azzal az indokolással, hogy a felperes elismerte, hogy az ún. studentesek esetében a teljesített mennyiségnél nagyobb óramennyiséget igazolt le, ezzel hozzájárult a rendszeres túlszámlázáshoz, munkáltatójának folyamatosan kárt okozott.

Az ítélet indokolása szerint a rendkívüli felmondás indokolása valós, hiszen a felperes maga is elismerte, hogy a Student Diákszövetkezet részére rendszeres túlszámlázás történt a tényleges teljesítményt meghaladó óramennyiség leigazolásával. A felperes ezt a tényt sem személyes meghallgatása, sem a munkaviszonya megszüntetését követően az igazgatóhoz intézett levelében nem vitatta, sőt kifejtette, hogy ezt a gyakorlatot indokoltnak és szükségesnek tartotta. Valós tény tehát, hogy az alperest a túlszámlázással kár érte. A felperes ezzel a munkaórák leigazolására vonatkozó kötelezettségét többszörösen és súlyosan megsértette. A felperes az alperesnél e területen folyt gyakorlatra hivatkozott, de nem tudta bizonyítani, hogy ilyen gyakorlat folytatását döntési jogkörrel felruházott vezető elrendelte, illetőleg azt, hogy ilyen gyakorlatot az alperes ismert és eltűrt volna. Az elsőfokú bíróság a kialakult gyakorlatra vonatkozó felperesi tanúbizonyítási indítványokat elutasította, mert álláspontja szerint a jogszerűnek nem nevezhető gyakorlatnak csak akkor lehet a perben jelentősége, ha a munkáltató döntésre jogosult vezetői ezt a gyakorlatot ismerték, de legalábbis hallgatólagosan eltűrték.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, elsődlegesen kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását a kereseti kérelemben foglaltak szerint. Kérte továbbá az alperes perköltségben történő marasztalását.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság elmulasztotta a tényállás feltárását. Az elsőfokú eljárás során az alperesi gyakorlat igazolása érdekében tanúk meghallgatását és a teljes belső ellenőri jelentés beszerzését indítványozta, azonban a bíróság egyetlen indítványának sem tett eleget. Utalt az alperesi tanúk lehetséges elfogultságára, és hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a korábban folyt alperesi ellenőrzések eredményét, azt a tényt, hogy az ellenőrzések során az alperes nem tárt fel hiányosságokat a munkaidő igazolása körében.

A felperes a másodfokú eljárás során új bizonyítékként csatolta a BRFK X. Kerületi Rendőr-kapitányságán folyt .../2009/bü. sz. eljárásban keletkezett iratokat, köztük a studentesek munkaidejének igazolásával kapcsolatos gyakorlat körében a tanúk meghallgatásáról felvett jegyzőkönyveket.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helyben hagyását kérte annak helyes indokai alapján.

Álláspontja szerint a felperes csak az elsőfokú bíróságon már előterjesztett, és az elsőfokú bíróság által indokoltan mellőzött bizonyítási indítványát terjesztette ismételten elő. A rendkívüli felmondás indoka egyébként sem bűncselekmény elkövetése volt, hanem az a felperesi elismerés, amely a rendszeres túlszámlázásra és a folyamatos károkozásra vonatkozott, és amelynek megtörténtét a nyomozó hatóságok is megállapították. A felperes egyébként önkényesen, a munkáltató utasítása ellenére is alkalmazta az általa legálisnak vélelmezett "motivációs rendszert".