BH 1993.5.281 A nemi erkölcs elleni bűncselekmények elbírálása során a sértett könnyelmű, meggondolatlan magatartását - mint közreható tényezőt - általában enyhítő körülményként kell figyelembe venni [Btk. 83. §, 197. § (1) bek.,12. sz. Irányelv B/3. pont].

A katonai tanács a honvéd vádlottat erőszakos közösülés bűntette miatt 4 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás szerint a vádlott sorkatonai szolgálatának teljesítése során a zárt katonai objektum területére hívta a 17 éves sértettet és barátnőjét azzal az indokkal, hogy velük elbeszélgetnek. A vádlott és a katonatársa hívására a két leány az intézet területére a kapu melletti magas téglakerítésen át bemászott, amelyben a szolgálatot teljesítő őrkatonák is segítettek nekik. Ezt követően a vádlott és a társa kezdeményezésére a sértett és barátnője az ablakon keresztül a sorkatonák legénységi körletébe is bemásztak, majd annak előterében maradtak, ahol bort fogyasztottak, és beszélgettek.

A beszélgetés során a sértett barátnője és H. M. honvéd a szomszédos hálókörletbe mentek, míg a vádlott a legénységi körlet előterében a sértettel tovább beszélgetett. Eközben a vádlott felszólította a sértettet, hogy adjon neki egy csókot. A vádlott kezdeményezésének a sértett nem tett eleget, mire a vádlott felhívta, hogy menjen be a zuhanyozóba, és ott vetkőzzék le. A sértett a felszólításra bement a hálókörlethez tartozó zuhanyozóba, ahová a vádlott is követte, majd ismét felszólította a sértettet, hogy vetkőzzék le. Ennek a sértett nem tett eleget, mire a vádlott a zuhanyozót elhagyta, és az őrhelyen őrszolgálati feladatot ellátó K. J. honvédhez ment, akitől elkérte a géppisztolyát. K. J. honvéd a fegyverből kivette a tárat, a fegyvert ürítette, majd azt átadta a vádlottnak. A vádlott a géppisztollyal visszatért a zuhanyozóba, mintegy másfél méter távolságra megállt a sértettel szemben, a fegyvert ráfogta, és ismételten felszólította, hogy vetkőzzék le. A sértett a felszólításra kijelentette, hogy nem hajlandó levetkőzni. A vádlott ezt követően a géppisztollyal csőre töltést hajtott végre, miközben a fegyvert továbbra is a sértett felé tartotta, aki a fentiekből arra következtetett, hogy a fegyverben lőszer van, és a fegyvert a vádlott használni is fogja. A sértett a vádlott magatartását látva sírni kezdett, a vádlott ezután ismételten és nyomatékosan felszólította, hogy vetkőzzék le.

Amikor a vádlott a sértett kérésének eleget téve a zuhanyozót elhagyta, a sértett a zuhanyozó felső ablakán keresztül az épületből az udvarra kimászott, és odament az őrhelyen szolgálatot teljesítő és K. J. felállított őrrel beszélgető D. Cs. honvédhez, akitől sírva segítséget kért. Arra azonban a sértettnek már nem volt ideje, hogy a segítségkérés okát elmondja, mert időközben a vádlott az ekkor még mindig nála levő fegyverrel a körlet ablakán kimászott, a fegyvert a sértettre fogta, és felszólította, hogy másszon vissza az épületbe. A sértett a vádlott felszólításának eleget tett, az ablakon keresztül a legénységi körlet előterébe mászott, majd onnan a legénységi hálókörletbe futott, ahol H. M. honvéd és barátnője tartózkodott. A vádlott a fegyvert a legénységi körlet előterében levő asztalra tette, majd követte a sértettet a hálókörletbe, ahol a sértett karját erőteljesen megfogva felszólította, hogy menjen vissza a zuhanyozóba. Miután a sértett tartott attól, hogy ellenkezés esetén a vádlott beváltja fenyegetését, és használni fogja a géppisztolyt, visszament a zuhanyozó előterébe. A vádlott a fegyvert ismét magához véve követte a sértettet, és ismét felszólította, hogy vetkőzzék le. A sértett a fenyegetések hatására meztelenre vetkőzött, mialatt a vádlott mindvégig jelen volt, és a fegyvert a sértett irányába tartotta. Miután a sértett levetkőzött, a vádlott a legénységi körlet előterének ablakán át a géppisztolyt visszaadta K. J. honvédnak, majd visszatért a zuhanyozóba, ahol a sértett várakozott. Ezután a vádlott közösült a sértettel.

A Legfelsőbb Bíróság - a vádlott és védője által enyhítésért bejelentett fellebbezés alapján felülbírálva az ítéletet - megállapította, hogy az elsőfokú bíróság általában helyesen ismerte fel és vette számba a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket, és azokat figyelembe véve törvényesen szabta ki a szabadságvesztés főbüntetést, mert az elkövetett cselekmény tárgyi súlyával és a vádlott alanyi bűnösségének fokával a végrehajtandó szabadságvesztés főbüntetés állt arányban. Helyesen következtetett az elsőfokú bíróság arra is, hogy a cselekmény jellege folytán a vádlott a közügyekben részvételre méltatlan, és ezért mellékbüntetésül azok gyakorlásától meghatározott időre eltiltotta.