62002CJ0418[1]

A Bíróság (második tanács) 2005. július 7-i ítélete. Praktiker Bau- und Heimwerkermärkte AG. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Bundespatentgericht - Németország. Védjegy - 89/104/EGK irányelv - Szolgáltatási védjegy - Lajstromozás - Kiskereskedelem keretében nyújtott szolgáltatások - A szolgáltatások tartalmának pontos meghatározása - Hasonlóság a szóban forgó szolgáltatások és áruk vagy más szolgáltatások között. C-418/02. sz. ügy.

C-418/02. sz. ügy

Praktiker Bau- und Heimwerkermärkte AG

(a Bundespatentgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Védjegyek - 89/104/EGK irányelv - Szolgáltatási védjegyek - Lajstromozás - Kiskereskedelem keretében nyújtott szolgáltatások - A szolgáltatások tartalmának pontos meghatározása - Hasonlóság a szóban forgó szolgáltatások és áruk vagy más szolgáltatások között"

P. Léger főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. január 13.

A Bíróság ítélete (második tanács), 2005. július 7.

Az ítélet összefoglalása

1. Jogszabályok közelítése - Védjegyek - 89/104 irányelv - Szolgáltatási védjegyek - A "szolgáltatások" fogalma - Közösségi fogalom - Egységes értelmezés

(89/104 tanácsi irányelv)

2. Jogszabályok közelítése - Védjegyek - 89/104 irányelv - Szolgáltatási védjegyek - A "szolgáltatások" fogalma - Áruk kiskereskedelme - Bennfoglaltság - Lajstromozási feltételek

(89/104 tanácsi irányelv, 2. cikk)

1. A Bíróság feladata a "szolgáltatásoknak" a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 89/104 irányelv értelmében vett fogalmának - a közösségi jogrend szerinti - egységes értelmezése.

A védjegyoltalomra alkalmas szolgáltatás jellegének és tartalmának meghatározása ugyanis nem a tagállamok által szabadon meghatározható lajstromozási eljárásra vonatkozó rendelkezésektől, hanem a védjegy által biztosított jogok megszerzésének anyagi jogi feltételeitől függ. Ezenfelül ha a "szolgáltatások" fogalmának meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozna, akkor a szolgáltatási védjegyek lajstromozásának feltételei az adott nemzeti jog függvényében változnának. Ezáltal pedig a valamennyi tagállamban "azonos feltételek mellett" történő védjegyoltalom-szerzés célja nem lenne elérhető.

(vö. 30-33. pont)

2. A "szolgáltatások" a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 89/104 irányelv szerinti fogalma magában foglalja az áruk kiskereskedelme keretében nyújtott szolgáltatásokat. Az irányelvben, illetve a közösségi jog általános elvei között ugyanis nem szerepel olyan kényszerítő indok, amely megakadályozná azt, hogy e szolgáltatások az irányelv értelmében vett "szolgáltatások" fogalma alá tartozzanak, illetve ebből következően azt, hogy a kereskedőnek joga legyen a védjegy lajstromozása révén annak oltalmára az általa nyújtott szolgáltatások eredetének megjelöléseként.

Az ilyen szolgáltatásokra vonatkozó védjegy lajstromozásához nem szükséges konkrétan megjelölni a szóban forgó szolgáltatást vagy szolgáltatásokat. Ezzel szemben pontosan meg kell jelölni azokat az árukat vagy árufajtákat, amelyekre ezek a szolgáltatások vonatkoznak.

(vö. 35., 39., 52. pont és a rendelkező rész 1-2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2005. július 7.(*)

"Védjegy - 89/104/EGK irányelv - Szolgáltatási védjegy - Lajstromozás - Kiskereskedelem keretében nyújtott szolgáltatások - A szolgáltatások tartalmának pontos meghatározása - Hasonlóság a szóban forgó szolgáltatások és áruk vagy más szolgáltatások között"

A C-418/02. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundespatentgericht (Németország) a Bírósághoz 2002. november 20-án érkezett, 2002. október 15-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Praktiker Bau- und Heimwerkermärkte AG

által indított eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, C. Gulmann (előadó), R. Schintgen, N. Colneric és J. N. Cunha Rodrigues bírák,

főtanácsnok: P. Léger,

hivatalvezető: M. Múgica Arzamendi főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. július 1-jei tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Praktiker Bau- und Heimwerkermärkte AG képviseletében M. Schaeffer Rechtsanwalt,

- a francia kormány képviseletében G. de Bergues és A. Bodard-Hermant, meghatalmazotti minőségben,

- az osztrák kormány képviseletében E. Riedl, meghatalmazotti minőségben,

- az Egyesült Királyság kormánya képviseletében K. Manji, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Tappin barrister,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében N. B. Rasmussen és S. Fries, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2005. január 13-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o., a továbbiakban: az irányelv) 2. cikkének, 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának, valamint 5. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Praktiker Bau- und Heimwerkermärkte AG (a továbbiakban: Praktiker Märkte) és a Deutsches Patent- und Markenamt (a német szabadalmi és védjegyhivatal) közötti jogvita keretében terjesztették elő, a kiskereskedelem keretében nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási védjegy lajstromozása tárgyában.

Jogi háttér

3 Az irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, így különösen szó - beleértve a személyneveket -, ábra, kép, alakzat, betű, szám, továbbá az áru vagy a csomagolás formája, ha e megjelölés alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztessen más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól."

4 Ugyanezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdése kimondja:

"A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha

a) a megjelölés egy korábbi védjeggyel azonos, és az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások azonosak a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;

b) a megjelölést a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt a fogyasztók a korábbi védjeggyel összetéveszthetik; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez."

5 Az 5. cikk (1) bekezdése előírja:

"A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

a) a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;

b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez."

6 Az irányelv tizenkettedik preambulumbekezdése kimondja, hogy az irányelv rendelkezéseinek teljes mértékben meg kell felelniük az ipari tulajdon oltalmára létesült, 1883. március 20-án Párizsban aláírt, legutóbb 1967. július 14-én Stockholmban felülvizsgált és 1979. szeptember 28-án módosított párizsi egyezmény (Recueil des traités des Nations unies, 828. kötet, 11851. sz., 305. o., a továbbiakban: párizsi egyezmény) rendelkezéseinek, amely a Közösség összes tagállamát köti.

7 A védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15-én kötött, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: Nizzai Megállapodás) a párizsi egyezmény 19. cikke alapján köttetett, amely fenntartja a jogot az Unió országai számára, hogy egymás között külön megállapodásokat kössenek az iparjogvédelem területén.

8 A Nizzai Megállapodás által létrehozott osztályozás (a továbbiakban: nizzai osztályozás) a szolgáltatásokra vonatkozó 35. osztály fejezetcímét a következőképpen adja meg:

"Reklámozás;

kereskedelmi ügyletek;

kereskedelmi adminisztráció;

irodai munkák."

9 Az ehhez az osztályhoz tartozó magyarázó megjegyzés a következőket mondja ki:

"[...]

Idetartoznak, különösen:

- mások javára, különböző áruféleségek összeállítása (kivéve ezek szállítását), amely lehetővé teszi az ügyfelek számára, hogy megfelelően megtekinthessék és megvásárolhassák ezeket az árukat;

[...]

Nem tartoznak ide, különösen:

- az olyan vállalkozás tevékenysége, amelynek elsődleges funkciója az áruk eladása (helyes fordítás: termékek értékesítése), azaz az úgynevezett kereskedelmi vállalaté;

[...]"

10 A Nizzai Megállapodás 2. cikke kimondja:

"(1) A nemzetközi osztályozás jogi hatályát - a jelen Megállapodás által előírt követelményektől függően - a Külön Unió országai határozzák meg. Közelebbről: a nemzetközi osztályozás nem kötelezi a szerződő országokat sem a védjegyoltalom terjedelmének megállapítása, sem pedig a szolgáltatási védjegyek elismerése tekintetében.

(2) A Külön Unió mindegyik országa fenntartja jogát arra vonatkozóan, hogy a termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozását mint fő vagy mint kisegítő rendszert alkalmazza.

(3) A Külön Unió országainak illetékes hivatalai a védjegy-lajstromozási okiratokban és közleményekben a nemzetközi osztályozás szerint tüntetik fel azoknak az osztályoknak a számát, amelyekhez a lajstromozott védjeggyel ellátható termékek vagy szolgáltatások tartoznak."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatali kérdések

11 A Praktiker Märkte lajstromozás iránti kérelmet nyújtott be a Deutsches Patent- und Markenamthoz a Praktiker védjegy tekintetében, különösen "építőanyagok, barkács- és kertészeti cikkek, valamint egyéb, »do-it-yourself« jellegű árucikkek kiskereskedelmére vonatkozó szolgáltatások tekintetében".

12 A Deutsches Patent- und Markenamt elutasította a védjegybejelentési kérelmet. Álláspontja szerint a bejelentett "kiskereskedelem" fogalom nem önálló gazdasági jelentőségű, független szolgáltatásokat jelöl. A fenti fogalom kizárólag áruk forgalmazására vonatkozik. Az áruk forgalmazásának, különösen azok eladásának és vételének lényegét képező gazdasági tevékenység nem olyan szolgáltatás, amely védjegybejelentés tárgya lehet. A védjegyoltalmat ilyen szempontból csak az egyes forgalmazott áruk tekintetében tett védjegybejelentéssel lehetne megszerezni.

13 A Praktiker Märkte az elutasításról szóló határozat ellen keresetet nyújtott be a Bundespatentgerichthez. Keresetében leginkább arra hivatkozott, hogy a gazdaság fejlődése a szolgáltatásokon alapuló társadalom irányába a kiskereskedelem mint szolgáltatás fogalmának újraértékelését teszi szükségessé. A fogyasztó vásárlói döntését egyre inkább nem csupán a termékek ára, és az fogja befolyásolni, hogy azok rendelkezésre állnak-e, hanem ugyanúgy más tényezők is, mint például a termékek választéka és összeválogatása, kiszerelése, a személyzet által nyújtott szolgáltatás, a reklámok, az üzlet megjelenése és elhelyezkedése, stb. A kiskereskedelem keretében nyújtott e szolgáltatások teszik lehetővé a kiskereskedők számára azt, hogy megkülönböztethetők legyenek versenytársaiktól. E szolgáltatásoknak a szolgáltatási védjegyekre vonatkozó oltalomban kellene részesülniük. Ebben az értelemben a kiskereskedő által nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjegyoltalmat már nem csak a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), hanem a tagállamok többsége is elismerte. Ezért elkerülhetetlen e kérdés Közösségen belüli egységes értékelése.

14 E körülményekre tekintettel, a Bundespatentgericht felfüggesztette az eljárást, és a következő előzetes döntéshozatali kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Az irányelv 2. cikke értelmében vett szolgáltatásnak minősül-e az áruk kiskereskedelme?

Az e kérdésre adott igenlő válasz esetén:

2) Mennyire pontosan kell meghatározni a kiskereskedő által nyújtott e szolgáltatások tartalmát, annak érdekében, hogy biztosított legyen védjegyoltalom tárgyának meghatározása, ahhoz hogy:

a) a védjegy betöltse az irányelv 2. cikkében meghatározott szerepét, nevezetesen azt, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól;

b) ütközés esetén az ilyen védjegy oltalmának terjedelme körülhatárolható legyen?

3) Mennyire szükséges meghatározni a hasonlóság terjedelmét [az irányelv 4. cikke, (1) bekezdésének b) pontja, és 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja] a kiskereskedő által nyújtott ilyen szolgáltatások és:

a) az áruforgalmazás keretében nyújtott egyéb szolgáltatások

vagy

b) az adott kiskereskedő által forgalmazott áruk között?"

15 A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy az irányelv 2. cikke nem tartalmaz meghatározást az általa használt "áruk" és "szolgáltatások" fogalmára vonatkozóan.

16 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a kiskereskedő önálló tevékenységének lényege - amelynek révén közvetlenül versenyhelyzetbe kerül a többi áruforgalmazóval, és amelynek okán valamely szolgáltatási védjegy önálló oltalma szükséges lehet - azokra az eladással kapcsolatos speciális tevékenységekre korlátozódik, amelyek lehetővé teszik az áruk forgalmazását, anélkül hogy azt annak elvégzésére korlátoznánk. E tevékenységek magukban foglalják a különféle vállalkozásoktól származó termékek összeválogatását egyfajta választék kialakítása érdekében, valamint azoknak egyetlen értékesítési helyen történő eladásra való felkínálását, történjék az akár hagyományos értékesítés, akár írásos megrendelés, akár elektronikus kereskedelem (e-commerce) formájában. Mégha e szolgáltatásokat nem is számítják fel külön az egyes vásárlóknak, azok ellenérték fejében nyújtottnak tekintendők, amelyek benne vannak a haszonkulcsban.

17 A Bundespatentgericht ennek ellenére úgy véli, hogy ahhoz, hogy a védjegy betölthesse eredeti rendeltetését, a biztosított oltalom tárgyának megfelelő pontossággal meghatározottnak kell lennie. Az olyan általános kifejezések, mint a "kiskereskedelmi szolgáltatások" nem felelnek meg a kizárólagos jogok pontos meghatározása követelményének. A csupán a forgalmazott termékekre vonatkozó behatárolások nem szüntetik meg a "kiskereskedelem" kifejezés meghatározatlan jellegét az érintett területen. Az említett behatárolások nyitva hagyják azt a kérdést, hogy e termékek egyszerű értékesítésén túl mely szolgáltatásokra vonatkoznak. Hasonló kifogások merülhetnek fel az értékesítési hely jellegére vonatkozó olyan meghatározásokat illetően is, mint például a "nagyáruház" vagy az "élelmiszer-áruház".

18 A "kiskereskedő által nyújtott szolgáltatások" kifejezés tartalma behatárolásának szükségessége a védjegyek lajstromozásakor erősebb igénnyel merül fel, mint az "összetéveszthetőség"-nek az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában, és 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt fogalmának értelmezésekor. Ugyanis még a "kiskereskedő által nyújtott szolgáltatások" kifejezés tartalmának a lajstromozási eljárás során történő megfelelően pontos meghatározása sem lenne végső soron elegendő akkor, ha a lajstromozott szolgáltatási védjegy az "áruk vagy a szolgáltatások hasonlósága" fogalmának kiterjesztő értelmezéséből adódóan ellenőrizhetetlen oltalmi kört keletkeztetne.

Az előzetes döntéshozatali kérdésekről

Az első két kérdésről

19 Az első két kérdéssel, amelyeket indokolt együttesen vizsgálni, a Bundespatentgericht valójában azt kérdezi, hogy az irányelvben, különösen annak 2. cikkében foglalt "szolgáltatások" kifejezés úgy értelmezendő-e, hogy az magában foglalja az áruk kiskereskedelme keretében nyújtott szolgáltatásokat, és igenlő válasz esetén, hogy az ilyen szolgáltatásokra vonatkozó védjegy lajstromozása pontos meghatározáshoz kötött-e.

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

20 A Praktiker Märkte úgy véli, hogy az áruk kiskereskedelme az irányelv értelmében vett szolgáltatást képez. Ennek mint szolgáltatásnak az oltalmára szolgáló védjegy alkalmas lenne a védjegy eredetmegjelölő szerepének betöltésére. Az oltalom tárgyának meghatározásához nem szükséges pontosan meghatározni a szolgáltatások tartalmát.

21 A francia kormány a szóbeli szakasz során kifejtette, hogy elfogadja, hogy a kiskereskedelmi értékesítéshez kapcsolódó egyes, speciális szolgáltatások, amelyek tartalmát pontosan meg kellene határozni, önálló szolgáltatást képezhetnek az értékesítéshez képest, és ezért védjegyoltalomban részesülhetnek.

22 Az osztrák kormány szerint a kiskereskedelem lényege, nevezetesen a termékek értékesítése, mint olyan, nem képez olyan szolgáltatást, amely védjegyoltalomban részesíthető, ahogyan azt szerinte a nizzai osztályozás 35. osztályához fűzött magyarázó megjegyzések is megerősítik. Kizárólag e lényegi tevékenységen túlmenő szolgáltatások, amelyeknek tartalmát pontosan meg kell határozni, adhatnak alapot a védjegy lajstromozására.

23 Az Egyesült Királyság kormánya szerint valamely védjegy akkor lajstromozható érvényesen egy szolgáltatás tekintetében, ha a fogyasztók e védjegy alatt a termékek egyszerű értékesítésén túlmenő, azonosítható szolgáltatásokat kapnak. A Nizzai Megállapodás 35. osztályához fűzött magyarázó megjegyzés megerősíti, hogy a termékek egyszerű értékesítése nem képez azonosítható szolgáltatást, viszont a mások javára végzett, különböző áruféleségek összeállításával kapcsolatos olyan kiskereskedelmi tevékenységek, amelyek lehetővé teszik az ügyfelek számára, hogy megfelelően megtekinthessék és megvásárolhassák ezeket az árukat, védjegyoltalomra alkalmas szolgáltatás lehet. A védjegy lajstromozásához az ilyen szolgáltatást képező tevékenységeknek, ahogyan a lefedett kiskereskedelmi tevékenységi területnek vagy területeknek is kifejezetten feltüntetettnek kell lenniük az oltalom tárgya pontos meghatározottságának biztosítása érdekében.

24 A Bizottság szerint az áruk kiskereskedelme az irányelv értelmében szolgáltatásnak minősül, amennyiben teljesülnek az EK 50. cikkben foglalt feltételek. Védjegyoltalom tárgya lehet minden olyan tevékenység, amely nem egyszerű értékesítési tevékenység. Nem lehetséges kimerítő jelleggel felsorolni az összes ilyen szóban forgó tevékenységet. E tevékenységek magukban foglalhatják az áruk elrendezését, az üzlet elhelyezkedését, az üzlet által kínált lehetőségeket, a személyzet magatartását és hozzáállását, vagy a vásárlóknak szentelt figyelmet.

25 A Bizottság szerint formális jogi szempontból a szolgáltatások pontos meghatározásának kérdése a védjegy lajstromozásakor merül fel. E kérdés felveti a tagállamok hatáskörét, ahogyan az az irányelv ötödik preambulumbekezdéséből következik, amely szerint a tagállamok feladata a lajstromozással kapcsolatos eljárási rendelkezések, nevezetesen a lajstromozási eljárás formájának meghatározása. E tekintetben csak a nizzai osztályozás 35. osztálya jöhet szóba valamely olyan védjegy lajstromozásakor, amely a kiskereskedelemre vonatkozik. A nizzai megállapodás nem ír elő feltételeket a szolgáltatás leírására vonatkozóan.

A Bíróság válasza

26 Az irányelv első preambulumbekezdéséből következően az irányelv célja a tagállami jogszabályok közelítése a fennálló azon eltérések kiküszöbölése érdekében, amelyek gátolhatják az áruk és a szolgáltatások szabad mozgását, valamint torzíthatják a közös piacon belüli versenyt.

27 Az irányelv 1. cikkének megfelelően az irányelvet az "áruvédjegyekre" és a "szolgáltatási védjegyekre" kell alkalmazni.

28 Az irányelv nem tartalmazza a "szolgáltatások" fogalmának olyan meghatározását, amelyet az EK 50. cikk úgy ír le, mint "rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatásokat".

29 Az irányelv a továbbiakban nem határozza meg pontosan azokat a feltételeket, amelyekhez a szolgáltatásokra vonatkozó védjegyek lajstromozását kötik, amennyiben e lajstromozásra vonatkozóan a nemzeti jogszabályok rendelkeznek.

30 E tekintetben megjegyzendő, hogy az irányelv ötödik preambulumbekezdése kimondja, hogy a tagállamok továbbra is szabadon határozhatják meg a védjegyek lajstromozásával kapcsolatos eljárásjogi rendelkezéseket, például a védjegy lajstromozására irányuló eljárás formáját. A hetedik preambulumbekezdés mindamellett hangsúlyozza, hogy a jogszabályok közelítésével elérni kívánt célkitűzések megvalósítása megkívánja, hogy a lajstromozott védjegy megszerzésének feltételei valamennyi tagállamban általában azonosak legyenek.

31 A védjegyoltalomra alkalmas szolgáltatás jellegének és tartalmának meghatározása nem a lajstromozási eljárásra vonatkozó rendelkezésektől, hanem a védjegy által biztosított jogok megszerzésének anyagi jogi feltételeitől függ.

32 Ha a "szolgáltatások" fogalmának meghatározása a tagállamok hatáskörébe tartozna, akkor a szolgáltatási védjegyek lajstromozásának feltételei az adott nemzeti jog függvényében változnának. Ezáltal pedig a valamennyi tagállamban "azonos feltételek mellett" történő védjegyoltalom-szerzés célja nem lenne elérhető.

33 Ezért a Bíróságnak a feladata a szolgáltatásoknak az irányelv értelmében vett fogalmának - a közösségi jogrend szerinti - egységes értelmezése (lásd analógia alapján a Bíróság C-414/99-416/99. sz., Zino Davidoff és Levi Strauss ügyben 2001. november 20-án hozott ítéletének [EBHT 2001., I-8691. o.] 42. és 43. pontját).

34 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a kiskereskedelem célja a termékek fogyasztók részére történő eladása. E kereskedelem az eladáson mint jogügyleten túlmenően magában foglal a szolgáltató által kifejtett minden olyan tevékenységet, amelyet a szolgáltató az ezen ügylet megkötésére való ösztönzés céljából végez. E tevékenység főként az eladásra felkínált áruk összeválogatását és különféle olyan szolgáltatások nyújtását jelenti, amelyeknek a célja, hogy a vásárló az említett jogügyletet az adott kereskedővel kösse meg, és ne annak valamelyik versenytársával.

35 Az irányelvben, illetve a közösségi jog általános elvei között nem szerepel olyan kényszerítő indok, amely megakadályozná azt, hogy e szolgáltatások az irányelv értelmében vett "szolgáltatások" fogalma alá tartozzanak, illetve ebből következően azt, hogy a kereskedőnek joga legyen a védjegy lajstromozása révén annak oltalmára az általa nyújtott szolgáltatások eredetének megjelöléseként.

36 Ezt az érvet jól illusztrálja a nizzai osztályozás 35. osztályához fűzött magyarázó megjegyzés, amelynek értelmében ebbe az osztályba tartozik a mások javára végzett, különböző áruféleségek összeállítása [...], amely lehetővé teszi az ügyfelek számára, hogy megfelelően megtekinthessék és megvásárolhassák ezeket az árukat (a magyarázó megjegyzés angol változata szerint: "the bringing together, for the benefit of others, of a variety of goods [...] enabling consumers conveniently to view and purchase those products").

37 Ami a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendeletet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) illeti, megjegyzendő, hogy az OHIM újabban elfogadja azt, hogy a kiskereskedői vállalkozások által nyújtott szolgáltatások, mint olyanok, alkalmasak közösségi védjegyként történő lajstromozásra, és azok a nizzai osztályozás 35. osztályába tartoznak (lásd az OHIM elnökének a 3/01. sz., a kiskereskedelmi szolgáltatásokra vonatkozó közösségi védjegyek lajstromozásával kapcsolatos 2001. március 12-i közleményét).

38 Mindent összevetve, egyrészt megállapítandó, hogy a Bírósághoz észrevételt benyújtott minden érdekelt legalább azt elismerte, hogy a kiskereskedelem keretében nyújtott bizonyos szolgáltatások az irányelv értelmében vett szolgáltatásnak minősülhetnek, másrészt, hogy a Bíróság rendelkezésére álló információk szerint az ilyen elemzés ösztönzőleg hat a tagállamok által jelenleg követett gyakorlatra.

39 Ebből adódóan meg kell állapítani, hogy az irányelv értelmében vett szolgáltatások fogalma magában foglalja az áruk kiskereskedelme keretében nyújtott szolgáltatásokat.

40 Felmerül annak a kérdése, konkrétan a kiskereskedelem esetén, hogy az irányelv értelmében vett szolgáltatások fogalmát pontosan meg kell-e határozni.

41 E tekintetben a Bírósághoz benyújtott észrevételek szerint meg kellene határozni azokat a szolgáltatásokat, amelyek mint kiskereskedelmi szolgáltatások, oltalomra alkalmasak, megkülönböztetve őket azoktól az áruk eladásához szorosan kapcsolódó szolgáltatásoktól, amelyek nem képezhetik védjegyoltalom tárgyát. Az észrevételekben többek között kiemelésre került az, hogy a védjegybejelentésnek konkrétan meg kellene jelölnie azt a szolgáltatást, illetve szolgáltatásokat, amelyek tekintetében a bejelentő az oltalmat igényli.

42 Az észrevételek állítása szerint e pontos meghatározásra főként azért lenne szükség, hogy biztosított legyen a védjegy alapvető rendeltetése, nevezetesen a védjeggyel jelölt áruk és szolgáltatások eredete beazonosíthatóságának a biztosítása, illetve annak elkerülése, hogy kiskereskedelmi szolgáltatásokra vonatkozó védjegyeknek túlzottan széleskörű és meghatározatlan oltalmat adjanak.

43 Az észrevételt benyújtott érdekeltek által javasolt különféle válaszok, akárcsak a Bíróságnak a tagállamok jelenlegi gyakorlatával kapcsolatban rendelkezésére álló információk, jól illusztrálják az így felmerült kérdések bonyolultságát.

44 A következőkben kifejtett indokokra tekintettel nem indokolt az irányelv értelmében vett kiskereskedelmi szolgáltatások annál szorosabb fogalmának alapulvétele, mint amely a jelen ítélet 34. pontjában foglalt leírásból következik.

45 Először is megállapítandó, hogy az áruk eladása alkalmával nyújtott szolgáltatások különféle típusai közötti olyan különbségtétel, amely a "kiskereskedelmi szolgáltatások" fogalmának szorosabb körülhatárolását feltételezné, mesterséges lenne az ezen üzletág által képviselt jelentős gazdasági szektor realitásai tekintetében. Az ilyen különbségtétel elkerülhetetlenül nehézségeket vetne fel az elfogadandó kritériumok általános meghatározása során, valamint ez utóbbiaknak a gyakorlatban történő alkalmazása során.

46 El kell ismerni, hogy a "kiskereskedelmi szolgáltatások" fogalmának szorosabb körülhatárolása leszűkítené a védjegyjogosult számára nyújtott oltalmat, és következésképpen csökkentené azon eseteknek a számát, amelyekben az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (1) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos kérdések felmerülnek.

47 Ugyanakkor ez az érvelés nem elegendő a megszorító értelmezés igazolásához.

48 Ugyanis semmi sem utal arra, hogy a kiskereskedelmi szolgáltatásokra vonatkozó védjegyek lajstromozását követően felmerülő esetleges problémákat ne lehetne az irányelv szóban forgó, a Bíróság által korábban már értelmezett két rendelkezése alapján megoldani. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az összetéveszthetőséget az adott ügy minden lényeges elemét figyelembe véve, átfogóan kell vizsgálni (a Bíróság C-251/95. sz. SABEL-ügyben 1997. november 11-én hozott ítéletének [EBHT 1997., I-6191. o.] 22. pontja és a C-39/97. sz. Canon-ügyben 1998. szeptember 29-én hozott ítéletének [EBHT 1998., I-5507. o.] 16. pontja). Ezen átfogó értékelés keretében szükség esetén figyelembe lehet venni a "kiskereskedelmi szolgáltatások" fogalmának széles alkalmazási körével kapcsolatos sajátosságait, megfelelően számításba véve az érdekelt felek mindegyikének jogos érdekeit.

49 E körülmények között, valamely, kiskereskedelmi szolgáltatások keretében nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó védjegy lajstromozása esetén nem szükséges konkrétan megjelölni azt a szolgáltatást vagy szolgáltatásokat, amelyekre a védjegyoltalmat igénylik. Azok azonosításához elegendő az olyan általános megfogalmazások használata, mint a "különböző áruféleségek összeállítása, amely lehetővé teszi az ügyfelek számára, hogy megfelelően megtekinthessék és megvásárolhassák ezeket az árukat".

50 Ezzel szemben a bejelentőt kötelezni kell arra, hogy pontosan jelölje meg azokat az árukat vagy árutípusokat, amelyeket e szolgáltatás érinti, például olyan körülírás útján, mint amely az alapeljárásbeli ügyben benyújtott védjegybejelentésben szerepel (lásd a jelen ítélet 11. pontját).

51 E pontos körülírás elősegíti az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (1) bekezdésének alkalmazását, anélkül hogy a védjegy által biztosított oltalmat lényegesen korlátozná. Továbbá elősegíti az irányelv 12. cikke (1) bekezdésének alkalmazását, amelynek értelmében "a védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha a jogosult az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjegy tényleges használatát az adott tagállamban megszakítás nélkül öt éven át elmulasztja, kivéve ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja".

52 Ezért az első két előzetes döntéshozatali kérdést úgy kell megválaszolni, hogy az irányelvben, különösen annak 2. cikkében foglalt "szolgáltatás" fogalma magában foglalja az áruk kiskereskedelme keretében nyújtott szolgáltatásokat.

Az ilyen szolgáltatásokra vonatkozó védjegy lajstromozásához nem szükséges konkrétan megjelölni a szóban forgó szolgáltatást vagy szolgáltatásokat. Ezzel szemben pontosan meg kell jelölni azokat az árukat vagy árufajtákat, amelyekre ezek a szolgáltatások vonatkoznak.

A harmadik kérdésről

53 A harmadik kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a "hasonlóság"-nak az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában, illetve 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő fogalmát - amely adott esetben az e rendelkezések értelmében összetéveszthetőséget eredményezhet - az áruk kiskereskedelme keretében nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatási védjegyekre alkalmazott, speciális megszorító szempontok alapján kell-e értelmezni.

54 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint az alapeljárásban a kiskereskedelmi szolgáltatásokra vonatkozó Praktiker védjegy védjegybejelentését azzal az indokkal utasították el, hogy a "kiskereskedelem"-ként megjelölt fogalom olyan szolgáltatásokat jelölt, amelyek nem képezhetik védjegybejelentés tárgyát.

55 Az előzetes döntéshozatali kérelem nem tartalmaz semmiféle arra utaló elemet, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szükségesnek láthatta volna az irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontjában és 5. cikke (1) bekezdése b) pontjában foglalt "hasonlóság" fogalmáról nyilatkozni az e rendelkezések értelmében vett összetéveszthetőséggel kapcsolatban.

56 E rendelkezések ugyan relevánsak az első két kérdés megválaszolása szempontjából, azonban nem relevánsak a harmadik kérdés tekintetében.

57 Tehát a Bíróságnak nincs hatásköre az előzetes döntéshozatali kérdések megválaszolására, amennyiben nyilvánvaló, hogy a kért közösségi jogszabály értelmezése semmiféle kapcsolatban nem áll az alapeljárás tárgyával vagy valódi tényállásával, amennyiben a probléma feltételezésszerű, vagy amennyiben a Bíróságnak nem állnak rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek segítségével megfelelően tudná megválaszolni az elé terjesztett kérdéseket (lásd különösen a Bíróság C-421/01. sz., Traunfellner-ügyben 2003. október 16-án hozott ítéletének [EBHT 2003., I-11941. o.] 37. pontját).

58 E körülményekre tekintettel a harmadik előzetes döntéshozatali kérdést az alapeljárás fényében feltevésszerűnek kell tekinteni, és ezért azt elfogadhatatlannak kell minősíteni.

A költségekről

59 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelvben, különösen annak 2. cikkében foglalt "szolgáltatás" fogalma magában foglalja az áruk kiskereskedelme keretében nyújtott szolgáltatásokat.

2) Az ilyen szolgáltatásokra vonatkozó védjegy lajstromozásához nem szükséges konkrétan megjelölni a szóban forgó szolgáltatást vagy szolgáltatásokat. Ezzel szemben pontosan meg kell jelölni azokat az árukat vagy árufajtákat, amelyekre ezek a szolgáltatások vonatkoznak.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.