EH 2006.1438 Amennyiben a vállalkozási jogviszonyban történő foglalkoztatás legfontosabb jellemzői (a felek között e jogviszony előtt fennállt) munkaviszonynak felelnek meg, az utóbbi jogviszony alapján kell határozni annak megszüntetése jogszerűségéről [Mt. 87. §].

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesnél 2001. április 30-ától munkaviszonyban állt, amelyet az alperes jogellenesen szüntetett meg. További követelése az alperesnek a jogellenesség jogkövetkezményeiben és szabadságmegváltásban való marasztalására irányult. Álláspontja szerint az alperes "kényszervállalkozásban" foglalkoztatta, tartalma szerint a korábbi munkaviszonyával azonosan.

A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

Megállapította, hogy a felperes 1998-tól lakatos munkakörben munkaviszonyban dolgozott az alperesnél, majd saját kezdeményezésére 2001. május 1-jétől 2003. március 19-éig ugyanitt vállalkozási jogviszonyban végzett munkát. Keresetét akkor terjesztette elő, amikor a vállalkozási jogviszonyával összefüggésben a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár határozatával egészségügyi ellátás megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság arra tekintettel, hogy a felperes maga kezdeményezte a számára is előnyös vállalkozási jogviszony létrejöttét, saját könyvelővel rendelkezett, és szabadságban sem részesült, a vállalkozási jogviszonyra következtetett, hangsúlyozva a felek szerződéskötéskori akaratának döntő jelentőségét a jogviszony tartalma mellett. Utalt továbbá arra is, hogy munkaviszony fennállása esetén a kereset egyébként is elkésettnek minősülne.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a munkaviszony 2001. április 30-ától való folyamatos fennállását, annak 2003. március 19-ei jogellenes megszüntetését, továbbá azt, hogy a munkaviszony 2005. május 10-én szűnt meg. Az összegszerűség tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

A másodfokú bíróság részbizonyítást vett fel, és a tényállást kiegészítve megállapította, hogy a felperes korábbi munkaviszonyát a felek szóban közös megegyezéssel megszüntették, ezt követően nyomban 2001. május 1-jétől havonta, meghatározott munkákra vállalkozási szerződést kötöttek, amelyet az alperes 2003. március 4-én a felperes figyelmetlensége miatt bekövetkezett baleset után már nem kívánt fenntartani. A jogviszony tartalmát vizsgálva - utasításadás, ellenőrzés, alperes eszközeinek használata, a vállalkozási díjnak az elérhető munkabér mértékéhez igazítása - úgy ítélte meg, hogy a felperes munkaviszonyban végezte a perbeli munkákat, a foglalkoztatás körülményei a korábbi munkaviszonyával lényegében azonosak voltak.

A másodfokú bíróság a keresetet arra tekintettel nem találta elkésettnek, mivel a munkaviszony megszüntetésekor az alperes jogorvoslati kioktatást nem adott, ezért a felperes az elévülési időn belül perelhetett.

Az alperes a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet "jóváhagyása" iránt felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság téves és iratellenes tényállást vett alapul, az elsőfokú bíróság által figyelembe vett körülményekről "hallgat", a tényállás és a jogi következtetés ellentmondásait nem oldotta fel. A másodfokú bíróság nem értékelte a felperes elismerését a baleset okozásában, továbbá azt, hogy az ügyvezető vállalkozási minőségében "baráti alapon" foglalkoztatta. Téves és iratellenes a vállalkozói díj tekintetében az összehasonlító vizsgálatokra, a díj fizetésére, az adó és járulék bevallásra vonatkozó jogerős ítéleti megállapítás, nem volt változatlan a továbbfoglalkoztatás tartalma. Az alperes célszerű okokból biztosította a munkavégzési eszközöket és a munkahelyre szállítást, a cégfeliratos formaruhát. A felek egyező akarattal, szabadon állapították meg a szerződés tartalmát, a jogviszonyt két évig fenntartották, abban a polgári jogi elemek voltak túlsúlyban. A felperes a vállalkozásban szerzett jövedelme mellett "nem szorult mástól számlás jövedelem megszerzésére", ez a körülmény alperes hátrányára nem értékelhető. Az alperes szerint a jogviszony az újabb szerződéskötés elmaradásával a Ptk. 319. § (1) bekezdésben szabályozott közös megegyezéssel szűnt meg, amit a felperes tudomásul vett, ezért a jogellenes munkaviszony megszüntetésre vonatkozó következtetés alaptalan.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte, álláspontja szerint az alperes által részletezett körülmények is a munkaviszony keretében történt foglalkoztatást támasztották alá.

Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

Az adott esetben a felperes által végzett tevékenység jellege önmagában nem zárta ki sem a munkaviszony, sem a vállalkozási jogviszony keretében történő munkavégzést. Az a körülmény, hogy a munkát végző kezdetben munkaviszony keretében végzi az adott tevékenységet, majd a felek ugyanerre vállalkozási szerződést kötnek, egymagában, további tényállás nélkül nem alapozza meg a szerződés színlelt voltának megállapítását.

A másodfokú bíróság ezért helytállóan vizsgálta a felek által 2001-ben kötött szerződés típusát, a munkavégzésre irányuló jogviszonyt az eset egyes körülményeinek a vállalkozási, illetve a munkaviszony jellemzőivel való egyenkénti egybevetésével, majd összességében.

A nem vitatott jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes kezdeményezte - az azonos bruttó díjazás mellett a vállalkozási szerződés alapján kedvezőbb jövedelmet biztosító - vállalkozási szerződés megkötését, amit az alperes mint számára is kedvezőt, elfogadott. A felperes szerződési akarata megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az alperes az alkalmazottai jelentékeny hányadát (körülbelül felét), úgyszintén vállalkozási szerződéssel foglalkoztatta. Ezt a saját nyilatkozatai, és valamennyi tanú előadása alátámasztotta. A perben arra nem merült fel semmilyen adat, hogy a kölcsönösen kedvezőbb jövedelemszerzés (eltérő közteher fizetés, és áfa-visszaigénylés lehetősége) mellett a lakatosmunkák végzésére létrehozott munkaviszony vállalkozási jogviszonnyal való felváltásának volt-e más, az önálló jogviszony tartalmi előnyeit döntően figyelembe vevő célja.

A másodfokú bíróság a perbeli bizonyítékoknak a Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti mérlegelésével állapította meg az aggálytalan tényállást, mely szerint a felperes a munkaviszonyban végzett tevékenységét lényegileg azonos tartalmi keretek között folytatta a perben vitássá tett jogviszonyában. A munkavégzést az ügyvezető napi utasításai és ellenőrzése jellemezték, a jogviszonyban az alá-, fölérendeltség és nem az önállóság érvényesült.

A per adataiból megállapíthatóan a felperes nem egy konkrét tevékenység végzésére szerződött, hanem folyamatosan, ismétlődően végzett lakatos- és szerelési munkákat az alperes utasításai alapján ugyanúgy, mint a munkaviszonyában. Mindezeket a felek által 2001. május 5-én kötött alvállalkozói keretszerződés, valamint D. L., R. B. tanúnyilatkozatai alátámasztották.

A perben nem volt vitatott, hogy a munkavégzés eszközeit, az alkalmazottakkal együtt a munkavégzés helyére történő szállítást, cégjelzéses formaruhát az alperes biztosította ugyanúgy, mint a munkaviszonyban foglalkoztatottaknak. A felperes díjazására havonta 10-én, az alkalmazottak munkabérfizetésével együtt, azzal azonosan, "bérfizetési listán" került sor, amely egyebek mellett műszakpótlékot, "szabadságmegváltást", fizetett ünnepre járó díjazást tartalmazott; az ügyvezető által engedélyezett szabadság biztosítása mellett az alperes a vállalkozási szerződéssel foglalkoztatottaknak esetenként jutalmat is fizetett (L. M. és W. M. tanúnyilatkozatai). A felperesnek vállalkozóként biztosított jövedelem könyvelése és a számlázás alperestől nem volt független, mivel azt S. L.-né, az alperes egyik ügyvezetője végezte, mint "egyéni vállalkozó az adó és könyvelés területén".

Mindezekből a másodfokú bíróság megalapozottan következtetett arra, hogy a felperest az alperes az 1998-tól fennállt munkaviszonyával azonos lényegi tartalommal foglalkoztatta 2001. május 1-jétől, a felek által kötött vállalkozási ("alvállalkozási") szerződés színlelt volt. A jogviszony tényleges tartalma megítélésénél a munkaügyi bíróság tévesen tulajdonított döntő jelentőséget annak, hogy ki kezdeményezte a vitatott jogviszony létrehozását. Annak sem volt továbbá jelentősége, hogy a felperes elismerte-e az alperesnél történt balesetben a figyelmetlenségét.

A perben nem volt vitatott, hogy a perbeli jogviszonyt a felperesnek nem állt szándékában megszüntetni, a megszüntetésre az alperes egyoldalú döntése alapján a baleset miatt került sor, a megszüntetés nem felelt meg az Mt. szabályainak. Ezért a munkaviszony jogellenes megszüntetéséről szóló következtetés megalapozott.

Az alperes felülvizsgálati érvelése mindezek cáfolatára nem volt alkalmas, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp.-nek az ügyben irányadó 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Mfv. I. 10.583/2005. sz.)