A Kúria Kfv.37279/2013/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (FOGYASZTÓVÉDELMI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi XXVIII. törvény (Szabványosítási tv.) 5. §, 6. §, 1997. évi CLV. törvény (Fgy. tv.) 3. §, 4. §, 47. §, 79/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet 1. §] Bírók: Beniczkyné dr. Kelemen Gyöngyi, Fekete Ildikó, Kárpáti Zoltán

A határozat elvi tartalma:

Csak biztonságos termék hozható forgalomba. A biztonságosság követelményének megfelelőséget a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi, a törvény által meghatározott szempontok szerint. Az áru biztonságosságának követelményeit nemzeti szabvány is meghatározhatja.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.III.37.279/2013/7.szám

A Kúria a dr.Lovász Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr.Lovász Ernő ügyvéd képviselt felperesnek a dr.Sánta Ildikó jogtanácsos által képviselt Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (1088 Budapest, József krt. 6.) alperes ellen fogyasztóvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. január 21. napján kelt 1.K.20.206/2012/4. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.20.206/2012/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A Vas Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége 2012. április 16-án ellenőrzést végzett a felperes által üzemeltetett áruházban. Az ellenőrzés során többek között megállapításra került, hogy a Campmann tipusú nyugágy, a Vermont faasztal és az Everton ötfokozatú nyugszék a vonatkozó szabványi előírásoknak megfelelő tájékoztatót a felhasználási területre, illetve a használatra vonatkozóan nem tartalmazott.

Az elsőfokú hatóság a felperessel szemben eljárás indított, amelyről értesítette, nyilatkozattételre, hiánypótlásra hívta fel. A alperes neve Piacfelügyeleti Célosztály Könnyűipari és Vegyipari Osztálya 2012. május 14-én szakvéleményt adott ki a mintavételezett Campmann nyugágy vonatkozásában.

Az elsőfokú hatóság a 2012. május 17-én kelt XVIII-0-001/00484-8/2012. számú határozatával a felperest 100.000 forint fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére kötelezte, továbbá arra, hogy az általa forgalmazott Campmann típusú nyugágyakat, az Vermont faasztalokat és az Everton ötfokozatú nyugszékeket a vonatkozó szabvány figyelmeztetések és a felhasználási területre utaló tájékoztatások nélkül ne forgalmazza. A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2012. augusztus 13. napján kelt HAJ-02085-3/2012. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a fogyasztóvédelmi bírság összegét 80.000 forintra mérsékelte, továbbá a kötelezés tartalmát is módosította.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését, az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a hiányolt feliratokat, a felhasználási területre tájékoztatás feltüntetésére való kötelezését, a Nemzeti Szabvány írja elő, így a perbeli termékre vonatkozó termékbiztonsággal kapcsolatos tájékoztatásnak nem kötelezően előírt elemei. Az áruk és a szolgáltatások biztonságosságáról és az ezzel kapcsolatos piacfelügyeleti eljárásról szóló 79/1998.(IV.29.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1. § /2/ bekezdése nem tetszés szerinti választási lehetőséget ad a hatóságoknak arra nézve, hogy a kötelezés alapját a szabvány vagy a jogszabály képezze, hanem egyszerű felsorolást, hogy a biztonságossági követelmények mely aktusokban lelhetők fel. Amennyiben ezen aktusok közül valamely nem kötelezően alkalmazandó egy adott termék vonatkozásában, akkor értelemszerűen nem azt, hanem a jogszabályt kell alkalmazni. Téves az a hatósági álláspont, hogy mivel a vonatkozó nemzeti szabvány biztonságossági követelményeket tartalmaz, ezért azt mindenképpen alkalmazni kellene. Ez ellentmond a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Szabványtv.) 6. § /1/ bekezdésében foglalt szabálynak, amely alapján a szabvány alkalmazása önkéntes. A hatóság az ellenőrzés során olyan előírás hiányát, illetve megfelelőségét kifogásolta, amely a felperesre nem vonatkozik. A Szabványtv. 6. § /4/ bekezdésére figyelemmel egy nemzeti szabványban foglalt előírást vagy figyelmeztető jelzést csak akkor lehetett volna számon kérni, ha a termékre vonatkozóan a szabványt megvásárolták, alkalmazták és az arra utaló szabványjelet fel is tüntették a terméken. Jelen esetben ilyen jelölés nem történt. Mivel az alperes által felhívott szabványok a vizsgált termékekre nem kötelezően alkalmazandóak, így az azokban foglalt útmutatók sem kötelezőek, ezért azok hiánya miatt nem lehet jogszabálysértést megállapítani. Téves az a hatósági jogértelmezés, hogy a vizsgált termékek azért nem felelnek meg a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. tv. (a továbbiakban: Fgytv.) vonatkozó előírásainak, mert azok nem tartalmazzák a szabvány elemeit.

A törvényszék a felperes keresetét alaptalannak értékelte és elutasította azt. Ítéletének indokolásában a Rendelet 3. § /1/ bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy az elsőfokú hatóság fogyasztóvédelmi hatóságként jogszerűen ellenőrizte a felperesnél az áruk biztonságosságára vonatkozó követelmények betartását. Az Fgytv. 3.§/1/, /2/, /3/ bekezdésében foglaltak, továbbá a 2. § d/ pontja és a 4. § /1/-/2/ bekezdése idézését követően megállapította a törvényszék, hogy a felperes által sem vitatottan a Campann nyugágy és az Everton nyugszék esetében az MSZ EN 581-2: 2900. szabvány 7.1. pontjában megjelölt kötelező figyelmeztetés - "Fontos. Ajánlott megőrizni; figyelmesen olvassa el!" - nem került feltüntetésre, míg a Wermont faasztal esetén az MSZ EN 581-3: 2008. számú szabvány 7. pontjából a termék felhasználási területen való tájékoztatás hiányzott.

Hivatkozott a törvényszék a Rendelet 1. § /2/ bekezdésében foglaltakra, és rögzítette, hogy mindkét perbeli szabvány tekintetében meghatározta a Magyar Szabványügyi Testület, hogy a Szabványtv. 6. § /1/ bekezdése alapján az alkalmazásuk önkéntes. Idézte a törvényszék a Szabványtv. 5. § /1/ bekezdésében és 6. § /1/, /2/ bekezdésében foglaltakat is. Kifejtette, hogy a korábban leírtak szerint a felhívott szabványok 7.1. pontja, illetve 7. pontja kötelezővé teszi egyrészt a vonatkozó figyelmeztetéssel történő ellátást, másrészt a termék felhasználási területére utaló tájékoztatást. Az áru biztonságosságának követelményét a Rendelet 1. § /2/ bekezdése alapján nemzetközi szabvány határozza meg, ezért a szabványban előírt kötelező előírás nem hagyható figyelmen kívül, az önkéntes szabvány elvének ellenére, mivel jogszabályi követelmény, hogy csak biztonságos termék hozható forgalomba. A szükséges tájékoztatás nélküli termék a biztonságosságot tanúsító tájékoztatás hiányában nem tekinthető biztonságosnak, ezért nem hozható jogszerűen forgalomba. Ezen álláspont felel meg az egységesen követett bírói gyakorlatnak (Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.37.135/2011/7. számú ítélet).