EH 2013.06.M11 Munkaügyi perben kizárólagos illetékesség megállapításának van helye, ennek törvényi feltételei hiányában azonban az általános illetékességi szabályok az irányadóak [Pp. 29. § (1) bek., 45. § (2) bek., 349. § (2) bek.].

A felperes 2002. április 18-án kártérítés megfizetése iránti keresetet nyújtott be a városi bíróságon. A megyei bíróság 2011. szeptember 21-én kelt ítéletével az előtte folyamatban lévő perben B. Z. III. r. alperessel (jelen per alperesével) szemben előterjesztett keresetet elkülönítette, a városi bíróság ítéletét e vonatkozásban hatályon kívül helyezte és elrendelte a keresetlevél áttételét a munkaügyi bírósághoz. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy B. Z. 1999. november 29. napjától 2001. július 18. napjáig a felperes alkalmazásában állt mint munkavállaló, így a kereset elbírálására a munkaügyi bíróság rendelkezik hatáskörrel.

A városi bíróság jogerős végzésével a keresetlevelet áttette az F. Munkaügyi Bírósághoz, amely végzésével illetékességének hiányát állapította meg és a keresetlevelet a Gy. Munkaügyi Bírósághoz tette át.

A Gy. Munkaügyi Bíróság végzésével illetékességének hiányát állapította meg, a pert megszüntette és az iratokat felterjesztette az eljáró bíróság kijelölése végett a Kúriához.

Végzésében rámutatott arra, hogy a felek között létrejött munkaszerződés szerint az alperes teherautó-vezetőként állt a felperes alkalmazásában, a munkaszerződés szerinti tevékenységi és munkaköre "határátlépő távolsági forgalom" volt. A szerződés 9. pontja szerint illetékes bíróságként a Luxemburgi Munkaügyi Bíróságot jelölték meg.

A munkaügyi bíróság végzésében hivatkozott a Tanács 2000. december 22-ei, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK rendeletben (a továbbiakban: R.) szabályozottakra. Utalt annak 1. Cikk 1. pontjára, 20. Cikk

1. pontjára, valamint a 21. Cikkében megfogalmazottakra.

Ezen túlmenően hivatkozott a Pp. 349. §-ára, illetve a 349/B. § (2) bekezdésében foglaltakra.

Megállapította, hogy a Pp. 31. §-a szerint mindazokban a perekben, amelyekre más bíróság kizárólagos illetékessége nincs megállapítva, a felperes a pert - választása szerint - az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett a 32-41. §-okban meghatározott előfeltételek mellett az ott megjelölt bármelyik bíróság előtt megindíthatja. Kifejtette, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg, miszerint a per elbírálására a Győri Munkaügyi Bíróság rendelkezne illetékességgel. Az illetékességi területen a munkáltató nem rendelkezik székhellyel, szervezeti egységgel, és a munkavállaló sem itt végezte a munkáját.

Mindezeken túlmenően az sem állapítható meg, hogy a munkáltató belföldön rendelkezik bármilyen szervezeti egységgel, illetve a munkavállaló a munkaszerződés alapján belföldön végezte a munkáját. Így az áttételhez szükséges adatok hiányában a keresetlevél Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja szerinti elutasításának volt helye. Mivel a keresetlevelet az alperes részére a városi bíróság már kézbesítette, a perindítás hatályai beálltak, ezért a bíróság a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján megszüntette. A bíróság illetékességének hiányáról döntött, és a Pp. 45. § (1)-(2) bekezdés alapján rendelkezett a peres ügy iratainak a Kúriához való megküldéséről az eljáró bíróság kijelölése érdekében.

Az illetékességi összeütközést a Kúria az F. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kijelölésével szüntette meg.

A Gy. Munkaügyi Bíróság tévesen hivatkozott jelen perben való alkalmazhatóság szempontjából a Tanács 2000. december 22-ei, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK rendeletben szabályozottakra. A joghatóság a keresetindítással rögzül. Az R. 66. Cikkének (1) bekezdése szerint pedig e rendelet kizárólag a hatálybalépését követően indított eljárásokra és alaki követelményeknek megfelelően elkészített vagy közokiratként nyilvántartásba vett okiratokra alkalmazható. A jelen esetben a kereset benyújtására 2002. április 18-án került sor, Magyarország pedig csak 2004. május 1-je óta tagja az Európai Uniónak, így a csatlakozást megelőző időpont vonatkozásában a rendeletben szabályozottak nem voltak alkalmazhatóak.

Ugyanakkor a perbeli időben hatályos, a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 51. §-a szerint a munkaviszonyra azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a munkaszerződés megkötésekor vagy később választottak. Ugyanezen tvr. 62/B. § (2) bekezdés a) pontja szerint azonban fogyasztói szerződésből, illetőleg munkaszerződésből eredő jogvitákra vonatkozó joghatósági kikötés nem eredményezheti azt, hogy a fogyasztót, illetve a munkavállalót a saját lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságaitól eltérő, más bíróság előtt pereljék. Ebből következően a jogvita eldöntése során a magyar jogot kell alkalmazni és nem a felek által kikötött luxemburgi bíróság előtti eljárásnak van helye (részleges semmisség).

A Pp. 349/B. § (2) bekezdése szerint munkaügyi perre kizárólag a munkáltató székhelye szerinti, illetőleg a munkáltató azon telephelye szerinti munkaügyi bíróság illetékes, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez, vagy végzett. Az iratokból megállapíthatóan a felperesi cég székhelye Luxemburgban van, és nincs a munkáltatónak olyan telephelye vagy egyéb szervezeti egysége Magyarország területén, amelyhez az alperes munkavégzése köthető lenne.

A Pp. 29. §-ának (1) bekezdése szerint az a bíróság, amelynek területén az alperes lakik, mindazokban a perekben illetékes, amelyekre más bíróság kizárólagos illetékessége megállapítva nincs (általános illetékesség). A munkaügyi perekben ugyan kizárólagos illetékesség megállapításának lenne helye, ennek a törvényi feltételei hiányában az általános illetékesség szabályai az irányadóak. Mivel az alperes állandó b.-i lakcímmel rendelkezik, a Kúria a Pp. 45. § (2) bekezdés c) pontja alapján az eljárásra az F. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot jelölte ki, amely döntéséről a Gy. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot értesítette.

(Kúria Mpk. 10.115/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Fővárosi Munkaügyi Bíróság 15.M.1285/2012/3. számú, és a Győri Munkaügyi Bíróság 13.M.436/2012/6. számú végzésével keletkezett illetékességi összeütközés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

v é g z é s t :

A Kúria eljáró bíróságul a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot jelöli ki.

Elrendeli az iratoknak ehhez a bírósághoz történő megküldését.

Erről a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot értesíti.

I n d o k o l á s

A felperes 2002. április 18-án kártérítés megfizetése iránti keresetet nyújtott be a Győri Városi Bíróságon. A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2.Gf.20.428/2011/4. számú, 2011. szeptember 21-én kelt ítéletével az előtte folyamatban lévő perben a III.r. alperessel (jelen per alperesével) szemben előterjesztett keresetet elkülönítette, a Győri Városi Bíróság G.22.678/2009/35. szám alatti ítéletét e vonatkozásban hatályon kívül helyezte és elrendelte a keresetlevél áttételét a Győri Munkaügyi Bírósághoz. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy B. Z. 1999. november 29. napjától 2001. július 18. napjáig a felperes alkalmazásában állt mint munkavállaló, így a kereset elbírálására a munkaügyi bíróság rendelkezik hatáskörrel.

A Győri Városi Bíróság G.20.092/2012/2. számú jogerős végzésével a keresetlevelet áttette a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz, amely 15.M.1285/2012/3. számú jogerős végzésével illetékességének hiányát állapította meg és a keresetlevelet a Győri Munkaügyi Bírósághoz tette át.

A Győri Munkaügyi Bíróság 13.M.436/2012/6. számú végzésével illetékességének hiányát állapította meg, a pert megszüntette és az iratokat felterjesztette az eljáró bíróság kijelölése végett a Kúriához.

Végzésében rámutatott arra, hogy a felek között létrejött munkaszerződés szerint az alperes teherautó-vezetőként állt a felperes alkalmazásában, a munkaszerződés szerinti tevékenységi és munkaköre "határátlépő távolsági forgalom" volt. A szerződés 9. pontja szerint illetékes bíróságként a Luxemburgi Munkaügyi Bíróságot jelölték meg.

A Győri Munkaügyi Bíróság végzésében hivatkozott a Tanács 2000. december 22-ei, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK. rendeletben (a továbbiakban: R.) szabályozottakra. Utalt annak 1. Cikk 1. pontjára, 20. Cikk 1. pontjára, valamint a 21. Cikkében megfogalmazottakra.

Ezen túlmenően hivatkozott a Pp. 349. §-ára, illetve a 349/B. § (2) bekezdésében foglaltakra.

Megállapította, hogy a Pp. 31. §-a szerint mindazokban a perekben, amelyekre más bíróság kizárólagos illetékessége nincs megállapítva, a felperes a pert - választása szerint - az alperesre általánosan illetékes bíróság helyett a 32-41. §-okban meghatározott előfeltételek mellett az ott megjelölt bármelyik bíróság előtt megindíthatja. Kifejtette, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg, miszerint a per elbírálására a Győri Munkaügyi Bíróság rendelkezne illetékességgel. Az illetékességi területen a munkáltató nem rendelkezik székhellyel, szervezeti egységgel, és a munkavállaló sem itt végezte a munkáját.

Mindezeken túlmenően az sem állapítható meg, hogy a munkáltató belföldön rendelkezik bármilyen szervezeti egységgel, illetve a munkavállaló a munkaszerződés alapján belföldön végezte a munkáját. Így az áttételhez szükséges adatok hiányában a keresetlevél Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja szerinti elutasításának volt helye. Mivel a keresetlevelet az alperes részére a Győri Városi Bíróság már kézbesítette, a perindítás hatályai beálltak, ezért a bíróság a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján megszüntette. A bíróság illetékességének hiányáról döntött, és a Pp. 45. § (1) - (2) bekezdés alapján rendelkezett a peres ügy iratainak a Kúriához való megküldéséről az eljáró bíróság kijelölése érdekében.

Az illetékességi összeütközést a Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kijelölésével szüntette meg.

A Győri Munkaügyi Bíróság tévesen hivatkozott jelen perben való alkalmazhatóság szempontjából a Tanács 2000. december 22-ei, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK. rendeletben szabályozottakra. A joghatóság a keresetindítással rögzül. Az R. 66. Cikkének (1) bekezdése szerint pedig e rendelet kizárólag a hatálybalépését követően indított eljárásokra és alaki követelményeknek megfelelően elkészített vagy közokiratként nyilvántartásba vett okiratokra alkalmazható. A jelen esetben a kereset benyújtására 2002. április 18-án került sor, Magyarország pedig csak 2004. május 1-je óta tagja az Európai Uniónak, így a csatlakozást megelőző időpont vonatkozásában a rendeletben szabályozottak nem voltak alkalmazhatóak.

Ugyanakkor a perbeli időben hatályos, a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 51. §-a szerint a munkaviszonyra azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a munkaszerződés megkötésekor vagy később választottak. Ugyanezen tvr. 62/B. § (2) bekezdés a) pontja szerint azonban fogyasztói szerződésből, illetőleg munkaszerződésből eredő jogvitákra vonatkozó joghatósági kikötés nem eredményezheti azt, hogy a fogyasztót, illetve a munkavállalót a saját lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságaitól eltérő, más bíróság előtt pereljék. Ebből következően a jogvita eldöntése során a magyar jogot kell alkalmazni és nem a felek által kikötött luxemburgi bíróság előtti eljárásnak van helye (részleges semmisség).

A Pp. 349/B. § (2) bekezdése szerint munkaügyi perre kizárólag a munkáltató székhelye szerinti, illetőleg a munkáltató azon telephelye szerinti munkaügyi bíróság illetékes, ahol a munkavállaló munkaszerződése alapján munkát végez, vagy végzett. Az iratokból megállapíthatóan a felperesi cég székhelye Luxemburgban van, és nincs a munkáltatónak olyan telephelye vagy egyéb szervezeti egysége Magyarország területén, amelyhez az alperes munkavégzése köthető lenne.

A Pp. 29. §-ának (1) bekezdése szerint az a bíróság, amelynek területén az alperes lakik, mindazokban a perekben illetékes, amelyekre más bíróság kizárólagos illetékessége megállapítva nincs (általános illetékesség). A munkaügyi perekben ugyan kizárólagos illetékesség megállapításának lenne helye, ennek a törvényi feltételei hiányában az általános illetékesség szabályai az irányadóak. Mivel az alperes állandó budapesti lakcímmel rendelkezik, a Kúria a Pp. 45. § (2) bekezdés c) pontja alapján az eljárásra a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot jelölte ki, amely döntéséről a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot értesítette.

Budapest, 2013. március 27.

Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró

(Kúria, Mpk. 10.115/2013.)