A Fővárosi Ítélőtábla Bf.116/2013/34. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 258. §, 348. §, 351. §, 352. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 365. §, 459. §] Bírók: Mató Ágnes, Rédei Géza, Vincze Piroska

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

1.Bf.116/2013/34.

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten, 2014. év február hó 11. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A rablás bűntette miatt I. r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 11.B.104/2011/55. számú ítéletét I. r., II. r. és III. r. vádlottakkal szemben megváltoztatja.

A vádlottak terhére rótt bűncselekmény jogszabályi hivatkozását a 2012. évi C. törvény 365. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) és c) pont, és (4) bekezdés b/ pontjaként jelöli meg.

II. r. vádlott főbüntetését 6 (hat) évi szabadságvesztésre enyhíti, amelyet börtönben kell végrehajtani.

III. r. vádlott szabadságvesztés büntetését börtönben kell végrehajtani.

Megállapítja, hogy a I. r., II. r. és III. r. vádlott leghamarabb a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható.

7. tanú magánfélnek megítélt polgári jogi igény összegét 9.698.780,- (kilencmillió-hatszázkilencvennyolcezer-hétszáznyolcvan) forintra mérsékli, amelyet végrehajtás terhe mellett kell megfizetni; ezt meghaladóan a magánfél polgári jogi igényét a törvény egyéb útjára utasítja.

A le nem rótt illeték összegét 58.200,- (ötvennyolcezer-kettőszáz) forintra helyesbíti, amelyet a vádlottak egyetemlegesen kötelesek megfizetni.

A II. számú bűnjeljegyzék 24. és 25. tételszám alatt bevételezett ruhaneműk lefoglalását megszünteti és megsemmisítésüket rendeli el.

Egyebekben I. r., II. r. és III. r. vádlottal szemben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I. r., II. r. és III. r. vádlottak által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

A másodfokú eljárás során felmerült 22.080,- (huszonkettőezer-nyolcvan) forint bűnügyi költséget I. r. vádlott köteles az államnak megfizetni.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A Budapest Környéki Törvényszék a 2012. év november hó 12. napján kelt 11.B.104/2011/55. számú ítéletével I. r. és II. r. vádlottat társtettesként elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. § (1) és (5) bekezdés a) pont] miatt egyaránt 7-7 év fegyházbüntetésre és 7-7 évi közügyektől eltiltásra, III. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. § (1) és (5) bekezdés a) pont] miatt 5 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Rendelkezett az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításáról, az eljárás során lefoglalt tárgyakról, azokat részben elkobozta, részben kiadni rendelte, illetve megsemmisítésük iránt intézkedett. A sértett polgári jogi igényét érdemben elbírálta.

Kötelezte vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére a kiszabott büntetés súlyosítása végett, míg I. r. vádlott és védője enyhítésért, II. r. vádlott és védője enyhítésért és az elbírált polgári jogi igény egyéb, törvényes útra utasítása végett, míg III. r. vádlott és védője a cselekmény téves minősítse miatt és a kiszabott büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.932/2011/10. számú átiratában a bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást, a megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és a cselekményüket törvényesen minősítette. A büntetést befolyásoló tényezőket nagyobb részben helyesen vette számba, csupán annyiban szükséges helyesbíteni, hogy a büntetlen előélet helyett mindhárom vádlott vonatkozásában a fiatal felnőtt kor értékelendő enyhítő körülményként. A bűnösségi körülményeket nem súlyuknak megfelelően értékelte a büntetés kiszabása során, így a büntetés egyik vádlott esetében sem szolgálja megfelelően a büntetési célokat, a büntetés lényeges súlyosítása szükséges. Az ítélet járulékos rendelkezései törvényesek, így a kiszabott büntetések súlyosításán túlmenően az ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A tárgyaláson jelenlévő ügyész az írásban kifejtettek szerint kérte a büntetés súlyosítását valamennyi vádlottat érintően. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a vádlottak beismerő vallomásán nyugvó, megalapozott tényállást állapított meg, a megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, és a cselekményüket törvényesen minősítette. A minősítést csak a III. r. vádlott védője támadta. A tényállás szerint a vádlottak közösesen tervelték ki, hogy kirabolják az ékszerboltot, végig közös tervről volt szó, nem trükkös lopásról, mint ahogy azt a III. r. vádlott védője állíotta. Ezt támasztja alá az elkövetéshez használt sötét ruha is. Nem lehet szó az elkövetési szándék minősítési és mennyiségi túllépéséről sem. Álláspontja szerint az elkövetett cselekmény tárgyi súlya miatt a kiszabott büntetés egyik vádlottnál sem szolgálja megfelelően a büntetési célokat, annak súlyosítása indokolt.

I. r. vádlott védője a nyilvános ülésen a büntetés enyhítése végett bejelentett fellebbezését fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, okszerűen következtetett I. r. vádlott bűnösségére és helyesen vette számba az enyhítő körülményeket, az alkalmazott joghátrányt azonban eltúlzottnak tartotta. Enyhítő körülmény a feltáró beismerő vallomás és az időmúlás, mindezekre figyelemmel a fegyházbüntetés csökkentését illetve a kiszabott büntetés helybenhagyását indítványozta.

II. r. vádlott védője a nyilvános ülésen a bejelentett fellebbezését az írásbelivel egyezően fenntartotta. Álláspontja szerint a jelenleg hatályban lévő Btk. enyhébb büntetés kiszabását teszi lehetővé II. r. vádlott cselekményére, ezért ennek alkalmazását kérte. A jelenleg hatályos szabályok szerint a büntetés tétel alsó határa 5 évre csökkent, ezért az enyhítő körülményekre figyelemmel indokolt a kiszabott büntetésnél enyhébb büntetés kiszabása. Az elsőfokú bíróság az elkövetett cselekményt helyesen minősítette az elbíráláskor és az enyhítő körülményeket is feltárta, azonban azokat nem kellő súllyal értékelte, így a kiszabott büntetés II. r. vádlott esetében a társadalomra veszélyességével nem arányban álló. A polgári jogi igénnyel kapcsolatban álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem értékelte helyesen a rendelkezésre álló adatokat, a szakvélemény megállapította, hogy mennyi az arany ékszerek forgalmi értéke, ez a sértetti előadásra támaszkodott. A sértett előadta, hogy a biztosítás drága, azért nem rendelkezett vele, így kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, biztosítással kellett volna rendelkeznie. Indítványozta a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítását.