BH 2004.11.461 A kábeltelevíziós rendszert üzemeltetési szerződés alapján birtokban tartó üzemeltető - ha a tulajdonossal ebben külön nem állapodott meg - az általa végzett beruházás erejéig sem válik a rendszer tulajdonosává - A beruházás ebben az esetben közös tulajdont sem keletkeztet, azonban a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerinti igény érvényesítését nem zárja ki [Ptk. 134. §, 427. §, 361. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a perben nem álló K. L. mint vállalkozó 1991. augusztus 16-án vállalkozási szerződést kötött az I. r. alperessel mint megrendelővel a nagyközségi kábeltelevíziós rendszer fejállomásának, illetve városi hálózatának a szerződésben meghatározott helyekhez való kiépítésére 12 700 500 Ft vállalkozói díj ellenében. Egyidejűleg 10 évre szóló karbantartási szerződést kötöttek, amelyben K. L. vállalkozó meghatározott díj ellenében vállalta a rendszer karbantartását.

1992. március 20-án a felperes és az I. r. alperes kötöttek szerződést, amelyben a felperes 3 600 000 Ft vállalkozói díj ellenében a már kiépített kábeltelevíziós rendszer bővítését vállalta (II. ütem), továbbá 10 évre szóló karbantartási és üzemeltetési szerződést is kötött az I. r. alperessel. A bővítés kivitelezése az I. r. alperes részére kiadott építési engedély alapján történt. Ezt követően a kábeltelevíziós rendszer folyamatos fejlesztés alatt állt, a kivitelezést minden esetben a felperes végezte.

A felperes 1999 októberében adásvételi előszerződést kötött a II. r. alperessel, amelyben a B. város területén működő vezetékes műsorelosztó rendszer értékesítését vállalta a II. r. alperes részére. Ezt követően 2000. január 14-én levelet intézett az I. r. alpereshez, amelyben jelezte, hogy vételi ajánlatot kíván tenni a műsorelosztó hálózatra. Az I. r. alperes 2000. július 31-én pályázatot írt ki a rendszer értékesítésére, amelyre a II. r. alperes is pályázatot nyújtott be. Az I. r. alperes a "felperessel" 1991. augusztus 16-án és 1992. március 20-án kötött "vállalkozási" szerződést azonnali hatállyal felmondta, erről a felperest 2000. november 20-án tájékoztatta. Az alperesek 2000. november 27-én a kábeltelevíziós hálózatra adásvételi szerződést kötöttek. A II. r. alperes a szerződéstől utóbb elállt, azonban azt 2001. június 14-én újból megkötötték.

A felperes a módosított keresetében kérte megállapítani, hogy a kábeltelevíziós rendszer az ő tulajdonát képezi, így az alperesek között 2001. június 14-én létrejött adásvételi szerződés érvénytelen. Előadta, hogy a korábban az I. r. alperes tulajdonában álló berendezéseket, dologi eszközöket leselejtezte, a saját erőforrásainak felhasználásával teljesen új rendszert épített ki és üzemeltetett. 1992. és 2000. május 31-e között az új rendszer kiépítésére 51 046 215 Ft-ot fordított, így a rendszer a saját tulajdonban áll. A II. r. alperes az adásvételi szerződést nem a tulajdonossal kötötte, így az alapján a rendszeren tulajdonjogot nem szerzett. Utóbb a keresetét oly módon tartotta fenn, hogy az általa végzett beruházás révén a rendszer 50%-ának tulajdonjogát szerezte meg, így a másik 50%-ára elővásárlási jog illeti meg.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a rendszer az I. r. alperes tulajdonában állt, a felperes annak építésére vállalkozási, illetőleg üzemeltetési és karbantartási szerződést kötött, így abban a felperes tulajdonjogot részben sem szerzett.

Az elsőfokú bíróság alaptalannak ítélte a felperes keresetét. Megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes között a Ptk. 389. §-ában szabályozott vállalkozási szerződés jött létre. A rendszer első ütemét K. L. magánvállalkozó, a II. ütemét a felperes készítette vállalkozási szerződés alapján. Az elkészült rendszer ezért az I. r. alperes mint megrendelő tulajdonába került. Ezt támasztja alá, hogy a felperes 2000. január 14-én vételi ajánlatot tett az I. r. alperesnek a rendszer megvásárlására. A felperes azon előadását, miszerint a rendszer további fejlesztése, illetve kiegészítése a felperes vagyoni eszközei terhére történt, az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, mert megítélése szerint a rendszer tulajdonjoga szempontjából annak nincs jogi jelentősége. A felperesnek a beruházás ellenértéke tekintetében legfeljebb kötelmi igénye lehet az I. r. alperessel szemben.

Mindezekre figyelemmel a beruházás összegszerűségére nézve a szakértő kirendelését mellőzte.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és az abból levont jogi következtetést egyaránt. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a felperes és K. L. magánvállalkozó kőzött létrejött szerződés tekintetében ténybeli megállapításokat tett K. L. magánvállalkozó perben állása nélkül. Előadta, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az 1992. március 20-án kelt szerződésre vezette vissza az önkormányzati tulajdont. E szerződés 2. számú mellékletében kerültek felsorolásra azok a berendezések, amelyek az általa befektetett 1 250 000 Ft ellentételezéseként a saját tulajdonába kerültek. Ezek a berendezések is részét képezték a kábeltelevíziós rendszernek, ezért megítélése szerint alaptalan volt az elsőfokú bíróság azon ténybeli következtetése, hogy a rendszerben a felperes nem szerzett tulajdonjogot.

Álláspontja szerint nem bizonyítéka az I. r. alperes tulajdonszerzésének az a tény sem, hogy a felperessel 10 évre szóló karbantartási megállapodást kötött, tekintve, hogy a karbantartási szerződés nem a jövőben megépítendő, hanem a már kész rendszerre vonatkozott. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, miszerint a Hírközlési Felügyelet 2000-ben a felperes részére adott használatbavételi engedélyt a rendszer 1999-től épített részére. Hivatkozott arra, hogy közötte és az alperes között a vállalkozói jogviszony 1993. december 31-ével befejeződött, 1993. után az I. r. alperes az új nyomvonalon kiépített új rendszer létrehozásában nem vállalt részt, és nem vállalt részt az üzemeltetésben, valamint a karbantartásban sem.

Megítélése szerint nem bizonyította az önkormányzat tulajdonjogát az a körülmény sem, hogy a csatlakozási díjat az önkormányzat szedte be, tekintve, hogy a beszedett összeget számla alapján tovább adta a felperesnek. Végül állította, hogy a 2000. január 14-én kelt, az I. r. alperes által az iratokhoz csatolt felperesi nyilatkozat vételi ajánlatnak nem tekinthető.