BH 1995.1.7 Halálos közúti baleset gondatlan okozásának minősül annak a vádlottnak a cselekménye, aki óvatlanul és a sebesség csökkentése nélkül közelíti meg a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet, amelyen és amelynek közelében gyalogosok is tartózkodnak, és elüti a váratlanul és féktávolságon belül a járdáról lelépő 12 éves sértettet, aki később a sérüléseibe belehal [Btk. 187. § (2) bek. b) pont, KRESZ 43. § (2) bek., 21. § (6) és (8) bek.].

Az elsőfokú bíróság a vádlottat halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 10 hónapi fogházbüntetésre, 4 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra és 30.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A fogház végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

A vádlott nőtlen, gyermektelen, felszolgáló. 1993-ban ittas járművezetés vétsége miatt 4.000 forint pénzbüntetésre és mellékbüntetésül 1 év 2 hónapra a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélték. 1985 óta rendelkezik "B" kategóriájú vezetői engedéllyel, azóta kb. 500.000 km-t vezetett balesetmentesen.

1990. október 1. napján a vádlott 15 óra 25 perckor közlekedett a város belterületén a párhuzamos közlekedésre kialakított Fő utca úttestjének belső sávjában, a tulajdonában levő személygépkocsival. A személygépkocsit 50 km/óra sebességgel vezette, derült időben, száraz aszfalt burkolatú úttesten. A fogalomirányító fényjelző készülékek sárgán villogtak.

Az útkereszteződésben két kijelölt gyalogos-átkelőhely is van, a vádlott menetirányát tekintve a második gyalogosátkelőhelyen, a jobb oldalon többen is várakoztak áthaladásra várva, közöttük a 12 éves sértett is, ugyanennek a gyalogos-átkelőhelynek a bal oldalán pedig a B. M.-né várakozott az átkelésre, két kiskorú gyermekét kézen fogva. B. M.-né körülnézett átkelés előtt, ekkor jobbról nem látta a vádlott által vezetett személygépkocsit, mivel az akkor még legalább 200 méterre volt a gyalogos-átkelőhelytől. Elindult ezért a két és fél éves, valamint ötéves gyermekét kézen fogva az átkelőhelyen, a gyermekek miatt csak nagyon kis sebességgel, 2 m/sec-mal tudott közlekedni. Hat métert tett meg mintegy 10 másodperc alatt, majd a felezővonal előtt megállt, és ismét jobbra nézett. Ekkor észrevette a vádlott által vezetett személygépkocsit, amely ekkor legalább 40 méterre volt tőle jobbra és változatlan sebességgel haladt, mivel a vádlott a szabályosan áthaladó B. M.-nét és gyermekeit nem vette észre. A vádlott a személygépkocsijával a sebességét nem csökkentette, ezért B. M.-né nem folytatta az átkelést, hanem megállt a felezővonal előtt. Miután jobbra nézve észlelte a vádlott személygépkocsiját, visszavette a tekintetét, és ekkor észlelte, hogy vele szemből, körülnézés nélkül átfut a gyalogos-átkelőhelyen a 12 éves sértett. A sértett 4,78 métert tett meg szaladva a gyalogos átkelőhelyen, amikor a vádlott 5, 68 méter fékút után elütötte őt a gépkocsijának elejével. Amikor a sértett lelépett a gyalogos-átkelőhelyre, a későbbi elütés helyétől a vádlott által vezetett személygépkocsi 27 méterre volt. Így a sértett féktávolságon belül lépett le a személygépkocsi elé, mivel az adott körülmények között az 50 km/órás sebességhez tartozó féktávolság 28, 2 méter volt.

Amennyiben a vádlott a gyalogos-átkelőhelyen szabályosan áthaladó B. M.-nét és két kiskorú gyermekét észreveszi, és nekik elsőbbséget adva a gyalogos-átkelőhely előtt megáll, úgy a baleset nem következik be. A baleset oka az volt, hogy a vádlott megszegte a KRESZ 43. §-a (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit.

A sértett megszegte a KRESZ 21. §-ának (6) és (8) bekezdése rendelkezését, mert annak ellenére, hogy elsőbbsége volt a gyalogos-átkelőhelyen úgy lépett le az úttestre, hogy annak veszélytelenségéről nem győződött meg. A sértettnek ez a szabályszegése azonban a bekövetkezett balesettel nincs okozati összefüggésben.

A sértett a baleset következtében hámhúzódásos sérüléseket, valamint a jobb oldali felső állcsonttöréséhez társult jobb oldali arcüreg bevérzését, jobb oldali járomcsonttörést, súlyos fokú agyrázkódást és az agy állományában szétszórtabb, kisebb lencsényi vérzéseket szenvedett el. Az életveszélyes súlyos fokú agyrázkódásból és az agy állományában szétszórtan keletkező vérzéseiből adódóan a sértett tudatvesztéses kóma állapotába került. A traumás agyi károsodáshoz szövődményként gócos és süllyedéses kétoldali tüdőgyulladás lépett fel, mely légzési és keringési elégtelenségként 1991. április 27-én a sértett halálát okozta. Halála és a bekövetkezett baleset között közvetett okozati összefüggés volt, mivel a halálát a közvetlen baleseti sérülések következtében fellépő szövődmények okozták.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést felmentésért és a mellékbüntetés enyhítése érdekében.

Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás kisebb hiányosság és pontatlanság miatt az iratok tartalma alapján az alábbiakkal szorult kiegészítésre, a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjában biztosított lehetőségnél fogva:

A baleset helyszínén a Fő utca úttestjének teljes szélessége 12, 76 méter, amelyből - a vádlott haladását tekintve - a két jobb oldali forgalmi sáv szélessége 3,2-3,2 méter, azaz a teljes jobb oldali útfelület szélessége 6,4 méter. A sértett úttestre lépésekor a vádlott a gépkocsijával a későbbi elütés helyétől, mintegy 19-27 méterre volt.

A fenti kiegészítésekkel kapcsolatban a másodfokú bíróság mindenekelőtt arra mutat rá, hogy nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor akként foglalt állást a tényállás körében, hogy a sértettnek az úttestre lépése - vádlott adott haladási sebessége mellett - féktávolságon belül történt. Amennyiben a vádlott személygépkocsijával a biztonságosabb - kb. 30-35 km/órás - sebességgel közelíti meg a gyalogos-átkelőhelyet, a baleset bekövetkezése - a féktávolságon kívüli lelépésre tekintettel - elkerülhető lett volna.