A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22005/2010/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 348. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Udvary Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20411/2007/35., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20280/2010/7., *Kúria Pfv.22005/2010/5.*

***********

Pfv.III.22.005/2010/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Vető Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.Kiss Tibor Zoltán ügyvéd által képviselt Kórház I.r. és a dr.Barna Ágota ügyvéd által képviselt II.r. alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróságnál 6.P.20.411/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.280/2010/7. számú rész- és közbenső ítéletével elbírált perében, amely perbe az I.r. alperes pernyertessége érdekében a dr.Bebesi István ügyvéd által képviselt beavatkozott, a jogerős rész- és közbenső ítélet ellen az I.r. alperes részéről 44. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. évi június hó 22. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős rész- és közbenső ítélet felülvizsgálattal támadott közbenső ítéleti rendelkezését hatályában fenntartja.

Kötelezi az I.r. alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperest 2006. május 29-én vette fel az alperes kórház nőgyógyászati osztálya a méh jóindulatú simaizom daganatának műtéti úton való eltávolítása végett. A műtétet másnap, május 30-án elvégezték és ennek során a felperes méhét részlegesen eltávolították. A hasfalat rétegesen zárták, összevarrták a hasfal bőrét is. A bőrvarratot a műtét utáni harmadik napon, június 22-én kivették, és a felperest még aznap hazabocsátották. Az akkor kiadott zárójelentés szerint a felperesnek négy hét múlva kellett volna kontrollvizsgálaton megjelennie. A hazatérése után azonban a felperes műtéti sebe szétnyílt, a hasüregének tartalma, a belei szabadon láthatóak voltak, ezért mentővel azonnal visszaszállították a kórházba, ahol újból megoperálták és a szétvált sebet összevarrták. Ekkor újabb dokumentáció nem készült a felperes felvételéről. A június 14-én történt hazabocsátásakor kiadott zárójelentés szerint a hegszétválás fonalszakadás miatt következett be.

A felperes keresetében vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítésére kérte az I.r. alperes kórház kötelezését, majd II.r. alperesként perbevonta a Kft-t, mert az I.r. alperes a perben azzal védekezett, hogy a sebszétválást a felhasznált fonal hibája okozta, az ilyen típusú fonalat pedig a II.r. alperes forgalmazza.

A felperes azt állította, hogy a hasfal rétegeinek szétválásával életveszélyes állapotba került, és az újabb műtéttel, valamint annak a következményeivel az alperes kárt okozott, amelynek megtérítésére a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján köteles, miután a kártérítési felelősség alól nem mentette ki magát. Hivatkozott az alperes tájékoztatási kötelezettségének a megsértésére is, mert az általa aláírt írásbeli tájékoztatóban a sebszétválás lehetőségére tájékoztatást nem kapott, így az önrendelkezési jogával nem élhetett. Álláspontja szerint megsértette az I.r. alperes a dokumentációs kötelezettségét is, mert nem tüntette fel, hogy a műtétnél milyen fonalat használt, a második műtét esetében pedig azt sem rögzítette, hogy pontosan mit talált a műtét helyén az operáló orvos.

Az alperesek és az I.r. alperes pernyertessége érdekében beavatkozó biztosító a kereset elutasítását kérte.

Az I.r. alperes azzal védekezett, hogy a felperes műtétje során szakmai hibát nem vétett, a műtétet hiba nélkül elvégezte, és a megelőző tájékoztatás is megfelelő volt. Azt nem vitatta, hogy a bőrvarrat eltávolítása a műtétet követő harmadik napon korai volt, de ez nem áll okozati összefüggésben a hasfal összevarrt rétegeinek szétválásával, mert azt fonalszakadás okozta, ez pedig vis maiornak tekintendő, és nem alapozza meg a kártérítési felelősségét. Azt elismerte, hogy dokumentációs hiba történt, mert a felperes június 2-ai visszaszállításakor új kórlapot nem vettek fel, nem választották szét a két időszakot, és a második műtét kiírásánál az ismételt bőrvarratot tüntették fel, ez azonban nem befolyásolta a felperes megfelelő ellátását.

Az elsőfokú bíróság részítéletével a II.r. alperessel szembeni keresetet elutasította, közbenső ítéletével pedig megállapította az I.r. alperes kártérítési felelősségét "a felperesnél a 2006. június 2-án, az alperesnél végzett műtétet követően bekövetkezett teljes hasfali sebszétválással kapcsolatban keletkezett károk vonatkozásában". Indokolásának lényege szerint a felperes a kárigényét bizonyította, mert a műtét után az I.r. alperes orvosi tevékenységével okozati összefüggésben az élettel összeegyeztethetetlen állapotba került. Az alperes a kártérítési felelősség alól nem mentette ki magát. Nem bizonyította, hogy a felperes hasfalának szétválását fonalszakadás okozta. A sebszétválás és a teljes hasfali szétválás nem azonos fogalmak, ezért a sebszétválás lehetőségéről való tájékoztatás nem jelenti a teljes hasfal szétválásának lehetőségéről való tájékoztatást is. Erről a felperes tájékoztatást nem kapott, de nem is kellett kapnia, mert a hasfal teljes szétválása a perbeli műtét olyan ritkán előforduló következménye, amelyről az alperest tájékoztatási kötelezettség nem terhelte.

Az I.r. alperes és a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság határozatát. Indokolásában kiemelte, hogy a felperes károsodása az I.r. alperes kórházban történt kezeléssel okozati összefüggésben keletkezett, ezért az I.r. alperesnek kellett volna a kártérítési felelősség alól kimentenie magát annak bizonyításával, hogy a felperes kezelése során az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §-ának (3) bekezdése szerinti gondossággal járt el. Ebben a körben volt szakértői bizonyítás, de az orvosszakértő csak orvos-szakmai megállapításokat tehetett, a jogi felelősség kérdésében nem nyilatkozhatott. A szakértői véleménynek ezért a feltételezésen alapuló, illetőleg a jogi felelősségre vonatkozó megállapításait figyelmen kívül kellett hagyni.