32005R0552[1]

A Bizottság 552/2005/EK rendelete (2005. április 11.) a Kínai Népköztársaságból származó egyes magnezittéglák behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről

A BIZOTTSÁG 552/2005/EK RENDELETE

(2005. április 11.)

a Kínai Népköztársaságból származó egyes magnezittéglák behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingbehozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: "alaprendelet") és különösen annak 7. cikkére,

a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően,

mivel:

A. ELJÁRÁS

1. Eljárás kezdeményezése

(1) 2004. július 13-án a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (2) bejelentette, hogy dömpingellenes eljárást kezdeményez a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: "KNK") származó egyes magnezittéglák behozatala tekintetében.

(2) Az eljárást a 2004. június 7-én benyújtott panasz alapján kezdeményezték, amelyet a magnezittégla közösségi termelésének nagyobb hányadát - ebben az esetben az össztermelés több mint 50 %-át - képviselő termelők nevében a Tűzálló Anyagok Gyártóinak Európai Szövetsége (P.R.E., a továbbiakban: a "panaszos") nyújtott be. A panasz bizonyítékot tartalmazott az érintett termék dömpingbehozatalára és az ebből eredő jelentős kárra, amit elégséges bizonyítéknak tekintettek ahhoz, hogy megalapozottan vizsgálatot kezdeményezzenek.

2. Az eljárásban érintett felek

(3) A Bizottság hivatalosan értesítette a panaszost, a többi közösségi termelőt, az exportáló termelőket, az importőröket, a beszállítókat és a felhasználókat, továbbá a számára ismert érintett felhasználói szövetségeket és a KNK képviselőit az eljárás megindításáról. Az érdekelt feleknek lehetőséget biztosítottak arra, hogy az eljárás kezdeményezéséről szóló értesítésben megadott határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat és meghallgatást kérjenek.

(4) A panaszos termelők, más együttműködő közösségi termelők, exportáló termelők, importőrök, beszállítók, felhasználók és felhasználói szövetségek ismertették álláspontjukat. Minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tették a meghallgatást, aki azt kérelmezte, illetve aki ismertette azokat a különleges okokat, amelyek alapján meghallgatását szükségesnek tekintette.

(5) Annak érdekében, hogy a KNK-beli exportáló termelők kérelmet nyújthassanak be piacgazdasági elbírálás (a továbbiakban: "PGE"), illetve - ha úgy kívánták - egyéni elbírálás (a továbbiakban: "EE") iránt, a Bizottság formanyomtatványokat küldött a számára ismert érintett kínai vállalatoknak a piacgazdasági elbírálás és az egyéni elbírálás iránti kérelemhez. Az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján nyolc vállalat kért PGE-t, illetve - ha a vizsgálat megállapítaná, hogy nem teljesítik a PGE kritériumait - EE-t, és egy vállalat csak EE-t kért.

(6) Az eljárás kezdeményezéséről szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy e vizsgálat során adott esetben mintavételt alkalmazhat. Mivel azonban a vártnál kevesebb KNK-beli exportáló termelő jelezte együttműködési szándékát, a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(7) A Bizottság kérdőíveket küldött az összes, számára ismert érintett félnek, valamint az összes többi vállalatnak, amely az eljárás kezdeményezéséről szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkezett. Két - a panaszoshoz tartozó - közösségi termelő, három másik közösségi termelő, kilenc KNK-beli exportáló termelő, egy kínai exportőrrel kapcsolt viszonyban lévő, dél-koreai székhelyű kereskedő, egy kínai exportőrrel kapcsolt viszonyban lévő, man-szigeti székhelyű kereskedő, két közösségi székhelyű importőr, akik egy kínai exportőrrel voltak kapcsolt viszonyban, öt nyersanyag-beszállító, három független importőr és 16 független közösségi felhasználó (acélgyártó) válaszolt a kérdőívre.

(8) A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a dömping, az ebből eredő kár és a közösségi érdek ideiglenes meghatározása szempontjából szükségesnek tartott, és ellenőrző látogatásokat tett a következő vállalatok üzemeiben:

a) Közösségi termelők:

- RHI AG, Ausztria (a továbbiakban: "RHI")

- LWB Refractories GmbH, Németország (a továbbiakban: "LWB")

- Refratechnik Holding GmbH, Németország (a Refratechnik Cement GmbH és a Refratechnik Steel GmbH válaszai, a továbbiakban: "Refratechnik")

Nem végeztek helyszíni ellenőrzést a Refractarios Burcena S.L., Spanyolország és a Ceramica Del Nalon S.A., Spanyolország tekintetében, mivel mindkét vállalat csak nagyon kis hányadát tette ki a közösségi termelésnek.

b) Exportáló termelők a KNK-ban:

- RHI Refractories Liaoning Co. Ltd

- Yingkou Kyushu Refractories Co. Ltd

- Yingkou Guangyang Refractories Co. Ltd

- Yingkou Sanhua Refractory Materials Co. Ltd

- Dashiqiao City Magnesite Refractory Factory Co. Ltd

- Dashiqiao Sanqiang Refractory Materials Co. Ltd

- Liaoning Mayerton Refractories Co. Ltd

- Yingkou Qinghua Refractories Co. Ltd

- Yingkou Orind Refractories Ltd.

c) Kapcsolt viszonyban álló kereskedők:

- WonJin KR Co. Ltd Yangsan-si, Dél-Korea

- Mayerton Refractories Ltd, Man-sziget.

d) Kapcsolt viszonyban álló importőrök:

- Refratechnik Steel GmbH, Düsseldorf, Németország

- RHI AG Ltd., Bécs, Ausztria.

e) Közösségi felhasználók:

- Corus Group plc, London, Egyesült Királyság

- Hüttenwerke Krupp Mannesmann GmbH, Duisburg, Németország.

(9) Mivel olyan KNK-beli exportáló termelők tekintetében is meg kellett állapítani a rendes értéket, amelyek nem részesülhettek PGE-ben, a következő vállalatok üzemeiben tettek ellenőrző látogatást azzal a céllal, hogy egy hasonló országból származó adatok alapján állapítsák meg a rendes értéket:

Termelők az Amerikai Egyesült Államokban (USA):

- LWB Refractories Company

- Resco Products Inc.

3. Vizsgálati időszak (VI)

(10) A dömpingre és az okozott kárra vonatkozó vizsgálat a 2003. április 1-jétől 2004. március 31-ig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: "VI"). Az okozott kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2001. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: "bázisidőszak").

4. Érintett termék és hasonló termék

4.1. Általános megjegyzések

(11) A magnezittéglákat rendszerint az acélgyártásban használják, mégpedig azoknak a tartályoknak a bélésfalazatához, amelyekben az acélt olvasztják. A terméket általában szabványos kémiai előírások szerint gyártják, amelyeket később a végfelhasználó igényei szerint módosítanak. Ennek megfelelően az egyedi terméktípusok száma rendkívül nagy. Ezért úgy döntöttek, hogy az összehasonlítás céljából egyes termékcsoportok szerint sorolják be a terméket.

4.2. Érintett termék

(12) Az érintett termék a Kínai Népköztársaságból származó, szokásos esetben az ex 6815 91 00 és az ex 6815 99 10 KN-kód alatt bejelentett, kiégetetlen, vegyileg lekötött magnezittégla, amelynek égetett magnézia összetevője legalább 80 % MgO-t tartalmaz, függetlenül attól, hogy tartalmaz-e magnezitet (a továbbiakban: "érintett termék"). A vizsgálat azonban megállapította, hogy az érintett terméket az ex 6815 10 10, ex 6815 99 90, ex 6902 10 00, ex 6903 90 20 és az ex 6903 90 90 (2004. január 1. előtt ex 6903 90 20) KN-kód alatt is importálták.

4.3. Hasonló termék

(13) A vizsgálat megállapította, hogy az érintett termék előző preambulumbekezdésben leírt összes típusát ugyanarra a célra használják fel, függetlenül attól, hogy számos tényezőben eltérhetnek egymástól, többek között a nyersanyagok és adalékanyagok arányában, az utókezelésben, továbbá formájukban és méretükben.

(14) Nem találtak különbséget az érintett termék, valamint a KNK és az USA hazai piacán gyártott és értékesített magnezittéglák között; ez utóbbi ország hasonló országként szolgált a rendes érték megállapítása céljából a KNK-ból származó behozatal tekintetében. Ezek a magnezittéglák valóban ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a KNK-ból a Közösségbe exportált magnezittéglák, valamint felhasználásuk is megegyezik.

(15) Hasonlóképpen nem állapítottak meg különbséget az érintett termék és a panaszos által termelt és a közösségi piacon értékesített magnezittégla között. Mindkét termék ugyanazokkal a fizikai-kémiai tulajdonságokkal és felhasználással rendelkezik.

(16) Ezért azt a következtetést vonták le, hogy a magnezittégla valamennyi típusa egyetlen terméket képez, és az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek tekintendő.

B. DÖMPING

1. Piacgazdasági elbírálás (PGE)

(17) Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján a KNK-ból származó behozatallal kapcsolatos dömpingellenes vizsgálatok során a rendes értéket az említett cikk (1)-(6) bekezdésével összhangban kell meghatározni azoknak a termelőknek a tekintetében, akikről megállapították, hogy teljesítik a 2. cikk (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott kritériumokat. Az egyszerűbb hivatkozás céljából e kritériumok röviden, összefoglalt formában a következők:

- az üzleti döntéseket és a költségeket a piaci feltételeknek megfelelően hozzák meg, illetve alakítják ki,

- a számviteli nyilvántartásokat független pénzügyi ellenőrzésnek vetik alá, és azokat minden célra alkalmazzák,

- a korábbi, nem piacgazdasági rendszerből nem hoztak át jelentősebb torzulásokat,

- a csődeljárásra és a tulajdonjogra vonatkozó szabályozások biztosítják a jogbiztonságot és a stabilitást,

- a valutaátváltás piaci árfolyamon történik.

(18) Nyolc KNK-beli exportáló termelő kért PGE-t az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján, és válaszolt a PGE-kérelem exportáló termelőkre vonatkozó formanyomtatványára.

(19) A nyolc exportáló termelő és az érintett termék gyártásába és/vagy forgalomba hozatalába bevont, KNK-beli székhelyű kapcsolt vállalkozásaik tekintetében a Bizottság - amennyiben szükségesnek ítélte - a vállalatok telephelyein összegyűjtötte és ellenőrizte az összes, PGE-kérelemben benyújtott információt.

(20) A vizsgálat kimutatta, hogy a nyolc kínai exportáló termelő közül kettő teljesítette a PGE valamennyi kritériumát. A PGE-ben az alábbi két KNK-beli exportáló termelő részesült:

- Yingkou Sanhua Refractory Materials Co. Ltd

- Liaoning Mayerton Refractories Co. Ltd.

(21) A többi hat kérelmet el kellett utasítani. A következő táblázat az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott öt kritérium mindegyike tekintetében összefoglalja a PGE-ben nem részesülő hat vállalatra vonatkozó megállapításokat.

(22) Az érintett vállalatoknak és a panaszosnak lehetőséget biztosítottak arra, hogy észrevételeket tegyenek a fenti megállapításokkal kapcsolatban.

(23) Mind a hat exportáló termelő azt állította, hogy a megállapítások helytelenek, és az alábbi indokok alapján biztosítani kell számukra a PGE-t:

(24) Az 1. kritériummal kapcsolatban egy vállalat azzal érvelt, hogy jelen van ugyan az állami beavatkozás kockázata, a gyakorlatban azonban erre nem kerül sor. Más vállalatok az 1994. évi GATT VI. cikkére hivatkoztak, és kétségbe vonták, hogy a Bizottság döntése összhangban lenne a WTO jogszabályaival. Azt állították, hogy mivel a vizsgálat kimutatta, hogy a termék előállítása és értékesítése nincs állami monopólium alatt, és arra sincs bizonyíték, hogy a kínai kormány rögzítette volna a magnezittégla belföldi értékesítési árát, nem a vállalatokra hárul a bizonyítási teher arra vonatkozóan, hogy a szabad verseny és ennek megfelelően a piacgazdasági feltételek fennállnak-e a termék előllítása és értékesítése tekintetében.

(25) Az Elsőfokú Bíróság megerősítette, hogy az exportáló termelőkre hárul a bizonyítási teher azzal kapcsolatban, hogy teljesítik-e a PGE kritériumait. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy a vizsgálat során kiderült, hogy a vállalatot olyan különleges helyi közigazgatási jogszabályok szerint alapították, amelyek állami beavatkozást tesznek lehetővé; és megállapították, hogy e jogszabályok alkalmazása alól nincs mentesség. Még az alapszabály esetleges újratárgyalása sem érintené a vállalat jogállását. Megállapították, hogy a helyi hatóság részt vesz a főbb döntések meghozatalában. Továbbá, sem a vállalat alapításakor, sem a vállalat által a későbbiekben kapott tőkejuttatások idején nem készült független értékelés azzal kapcsolatban, hogy a vállalatba történő befektetések tükrözik-e a tisztességes piaci árakat. Ráadásul a vállalatnak a működési engedélye szerint lehetősége van kompenzációs és cserekereskedelemre, és nem tudta bizonyítani, hogy ilyen ügyletekre nem került sor. A fent említettek alapján a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a vállalat nem teljesítette az 1. kritériumot. Ennek alapján és összhangban az alaprendelettel, amely egyben tükrözi a Közösség WTO-tagságból eredő nemzetközi kötelezettségeit is, ezeket az érveket el kellett utasítani.

(26) A 2. kritériummal kapcsolatban néhány vállalat azzal érvelt, hogy a számviteli gyakorlatukban tapasztalt állítólagos hiányosságok nem bírnak jelentőséggel azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a termék gyártását és értékesítését piacgazdasági feltételek jellemzik-e. Ezenkívül e vállalatok azzal is érveltek, hogy az ilyen jellegű, a nemzetközi szabványok kötelező használatára vonatkozó kiegészítő követelmények bevezetése nincs összefüggésben azzal a kérdéssel, hogy adottak-e a piacgazdasági feltételek. Azt állították, hogy ez a Közösség GATT/WTO szerinti kötelezettségeinek megsértését jelenti, különösen a GATT VI. cikke magyarázó megjegyzéseinek, továbbá a 2001. november 10-i határozat, azaz a Kínai Népköztársaság csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. paragrafusa a) pontja ii. alpontjának megsértését.

(27) Továbbá néhány vállalat azzal érvelt, hogy azáltal, hogy a nemzetközi számviteli standardok (IAS) alkalmazása külföldi exportőröknek kötelező, míg a hazai iparágnak nem, a Közösség kereskedelmi törvényeit nem "pártatlanul" alkalmazza. Ezzel azt állították, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak kedvezőbb helyzetet biztosítanak, mint az exportőröknek. Azonban meg kell jegyezni azt, hogy annak elemzését, vajon a vállalatok teljesítik-e a piacgazdasági elbírálás kritériumait, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja alapján végzik el. Mivel ezt az értékelést nem végezték el a közösségi iparág tekintetében, nem lehet azt mondani, hogy a Bizottság az elemzés során részrehajló lenne. Ezért ez az érv nem mérvadó ebben az esetben. Ami az első panaszt illeti, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második francia bekezdése szerint a Bizottságnak azt kell megvizsgálnia, hogy a vállalatok egyértelműen egy átlátható könyvelést vezetnek-e, amelyet a nemzetközi számviteli szabályoknak megfelelően független könyvvizsgálat alá vetnek, és amelyet minden területen alkalmaznak. A szóban forgó vállalatok nem teljesítették az idézett kritérium szükséges feltételeit, és a vállalatok nem követték a számviteli alapelveket. Ezért ezt a panaszt el kellett utasítani.

(28) A 3. kritériummal kapcsolatban az egyik vállalat azt állította, hogy eszközértékelését valóban egy független testület végezte. Azonban nem nyújtott be olyan bizonyítékot, amelyből arra lehetett volna következtetni, hogy eszközeit valós piaci értéken vették nyilvántartásba, és nem bizonyította, hogy az összes költséget piaci értéken vették számításba.

2. Egyéni elbírálás (EE)

(29) Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján adott esetben országos vámot állapítanak meg a 2. cikk (7) bekezdésének hatálya alá tartozó országokra, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban bizonyítani tudják, hogy i. a teljesen vagy részben külföldi tulajdonú vállalatok vagy közös vállalkozások esetén az exportálók szabadon hazatelepíthetik a tőkét és a profitot; ii. az exportáraikat és az exportált mennyiséget, valamint az értékesítés feltételeit szabadon határozzák meg; iii. a részvények többsége magánszemélyek kezében van, az igazgatótanácsban vagy kulcsfontosságú igazgatási pozíciókban a köztisztviselők kisebbségben vannak, vagy bizonyított az, hogy a vállalat mindazonáltal eléggé független az állami beavatkozástól; iv. az átváltási árfolyamok megfelelnek a piaci árfolyamoknak; v. az esetleges állami beavatkozás nem olyan mértékű, hogy lehetővé tenné az intézkedések kijátszását abban az esetben, ha az egyéni exportőrökre különböző vámtételeket alkalmaznak.

(30) A PGE-ben nem részesíthető hat exportáló termelő egyedi elbírálást (EE) is kért arra az esetre, ha nem részesülnek PGE-ben. A rendelkezésre álló információk alapján megállapították, hogy a vállalatok közül négy teljesítette az EE odaítélésére vonatkozóan az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott összes követelményt.

(31) A két fennmaradó vállalat közül az egyikről megállapították, hogy részben állami tulajdonban van. Ráadásul a vállalatot különleges kínai jogszabályok szerint alapították, amelyek teret engednek az állami beavatkozásnak. A vállalat nem tudta bizonyítani, hogy minden ilyen állami beavatkozástól függetlenül hozza meg döntéseit. Emiatt jelentősnek tekinthető az állami beavatkozás kockázata. Ráadásul rendszerint igen nehéz azonosítani a forgalmazott magnezittégla gyártóját, különösen a vámhatóságok számára. Ezért jelentősnek tekinthető annak veszélye is, hogy a termékeknek egy alacsonyabb vámtétel fizetésére kötelezett vállalaton keresztül történő exportálásával kijátsszák az intézkedéseket, amit még az a tény is súlyosbít, hogy jelentős az állami beavatkozás kockázata. Következésképpen a vállalat nem teljesíti az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének c) és e) pontjában meghatározott feltételeket. Ezért úgy határoztak, hogy e vállalatot nem részesítik EE-ben.

(32) A másik fennmaradó vállalat együttműködésének mértéke és az általa benyújtott adatok nem bizonyultak elégségesnek annak megállapításához, hogy a vállalat teljesíti-e az EE összes kritériumát. A vállalat például a megadott határidőn belül nem tudta benyújtani a Közösségbe irányuló értékesítési ügyleteinek megbízható jegyzékét, és ezzel lehetetlenné tette a dömpingkülönbözet kiszámítását.

(33) Egy további exportáló termelő csak egyedi elbírálást kért. Ez a vállalat közösségi kapcsolt vállalkozásoknak, valamint független közösségi feleknek értékesített. Mivel a vállalat a megadott határidőn belül elmulasztotta benyújtani a kért információkat, nem lehetett megállapítani, hogy a vállalat teljesíti-e az EE kritériumait; így a vállalatot nem együttműködő félnek kellett tekinteni.

(34) Következésképpen a következő négy, KNK-beli exportáló termelőt kell EE-ben részesíteni:

- Yingkou Kyushu Refractories Co. Ltd

- Yingkou Guangyang Refractories Co. Ltd

- Dashiqiao Sanqiang Refractory Materials Co. Ltd

- Yingkou Qinghua Refractories Co. Ltd.

3. Rendes érték

3.1. A rendes érték meghatározása azon exportáló termelők tekintetében, akik nem részesültek PGE-ben

a) Hasonló ország

(35) Az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése szerint a nem piacgazdaságú országokból származó behozatal esetében - amennyiben PGE nem ítélhető meg - az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjában meghatározott országok tekintetében a rendes értéket egy hasonló ország ára vagy számtanilag képzett értéke alapján kell megállapítani.

(36) Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte azt a szándékát, hogy Törökországot kívánja felhasználni megfelelő hasonló országként a KNK-ra vonatkozó rendes érték megállapításához, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket ezzel kapcsolatban.

(37) Néhány érdekelt fél kifogásolta ezt a javaslatot. A Törökországgal szembeni főbb érveik a következők voltak:

- a török hazai piacon nincs éles verseny (csak 3 török termelő van),

- Törökország termelési volumene 1,3 %-a a kínai termelésnek,

- a kínai termelők költségszerkezete eltérő, különösen a bérköltségek és a nyersanyagköltségek tekintetében,

- a KNK és Törökország eltérő gazdasági és kulturális kapcsolatokat ápol az EU-val, hiszen ez utóbbi közelebb van Európához, 1995 óta élvezi az EU-val létrehozott vámunióból, valamint jogszabályainak - az ország EU-csatlakozási tárgyalásait szem előtt tartó - az EU előírásaival való harmonizálásából származó előnyöket,

- a török valutát erősen leértékelték; néhány török termelő kapcsolt viszonyban/kapcsolatban áll a panaszosokkal,

- a török termékek minősége túl alacsony.

(38) Az érdekelt felek Indiát vagy Oroszországot javasolták megfelelő hasonló országnak.

(39) A Bizottság kereste más lehetséges hasonló országok együttműködését, úgymint Oroszországét, Indiáét, Japánét, Dél-Koreáét, az Amerikai Egyesült Államokét, Törökországét, Szerbia és Montenegróét, valamint Dél-Afrikáét. A 38 vállalat közül, amelyekkel világszerte kapcsolatba léptek, csupán két USA-beli vállalat egyezett bele az együttműködésbe.

(40) A rendelkezésre álló információk elemzése kimutatta, hogy az USA piaca az érintett termék tekintetében versenyző piac, ahol legalább három termelő, körülbelül 30 beszállító, több mint 15 importőr és megközelítőleg 300 felhasználó működik. A 14 preambulumbekezdésben megállapítottak szerint nem találtak különbséget az érintett termék, valamint a KNK és az USA hazai piacán gyártott és értékesített magnezittégla között. Továbbá megállapították, hogy az egyik USA-beli termelő által felhasznált nyersanyag több mint 50 %-át a KNK-ból hozták be, és nincs különbség a két országban a magnezittégla gyártásához használt gyártási folyamatok között sem.

(41) A fent említettek figyelembevételével ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy a legmegfelelőbb és legésszerűbb lehetőség az, ha az Amerikai Egyesült Államokat tekintik hasonló országnak az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdésével összhangban.

b) Rendes érték meghatározása

(42) Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján a PGE-ben nem részesülő exportáló termelőkre vonatkozó rendes értéket egy hasonló ország termelőitől kapott ellenőrzött információk alapján határozták meg. Mivel megállapították, hogy az USA-beli termelők rendes kereskedelmi forgalomban bonyolították le ügyleteiket, a rendes értéket az USA hazai piacán azon terméktípusok tekintetében fizetett vagy fizetendő árak alapján határozták meg, amelyek összehasonlíthatók a kínai exportőrök által a Közösségbe exportált terméktípusokkal.

(43) A rendes értéket az USA-beli együttműködő termelők által a hasonló MgO-tartalommal rendelkező terméktípusok tekintetében független fogyasztókkal szemben felszámított belföldi értékesítési árak súlyozott átlagaként határozták meg. Szükség esetén a különböző terméktípusokkal kapcsolatban felmerülő eltérő kezelések tekintetében kiigazították ezt az értéket.

3.2. A rendes érték meghatározása azon exportáló termelők tekintetében, akik PGE-ben részesültek

(44) Emlékeztetni kell arra, hogy a PGE-ben részesülő vállalatok tekintetében az érintett termék hazai exportértékesítésével és gyártási költségeivel kapcsolatban az e vállalatok által benyújtott adatok alapján számítják ki a rendes értéket. Ezeket az adatokat ellenőrizték az érintett vállalatok üzemeiben.

(45) A rendes érték meghatározásával kapcsolatban a Bizottság először mindegyik együttműködő termelő tekintetében azt állapította meg, hogy az érintett termék teljes belföldi értékesítése annak teljes közösségi exportértékesítésével összehasonlítva reprezentatívnak tekinthető-e. Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a belföldi értékesítést akkor tekintették reprezentatívnak, ha minden egyes exportáló termelő ilyen jellegű értékesítéseinek teljes mennyisége legalább 5 %-át teszi ki a termelő teljes közösségi exportértékesítési volumenének.

(46) Ennek alapján megállapították, hogy csak az egyik exportáló termelő érintett termékkel kapcsolatos teljes belföldi értékesítése volt a VI alatt reprezentatív. A másik exportáló termelő érintett termékkel kapcsolatos teljes belföldi értékesítése a VI alatt nem volt reprezentatív.

(47) Ezt követően a reprezentatív belföldi értékesítést végző exportáló termelő tekintetében a Bizottság meghatározta azokat a magnezittégla-típusokat, amelyek azonosak vagy közvetlenül összehasonlíthatóak a közösségi exportra értékesített típusokkal.

(48) Minden olyan típus tekintetében, amelyet a hazai piacon értékesítettek és közvetlenül összehasonlíthatónak tekintettek a közösségi értékesítésre exportált magnezittégla-típussal, megvizsgálták, hogy a belföldi értékesítés kellőképpen reprezentatívnak tekinthető-e az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában. Egy adott magnezittégla-típus belföldi értékesítését akkor tekintették kellőképpen reprezentatívnak, ha e termék teljes belföldi értékesítési volumene a Közösségbe exportált összehasonlítható magnezittégla-típus teljes értékesítési volumenének 5 %-a vagy annál több volt a VI alatt.

(49) Ezen elemzés eredményei szerint az összességében reprezentatív mennyiségben értékesítő exportáló termelő csak néhány terméktípus tekintetében végzett reprezentatív belföldi értékesítést.

(50) A Bizottság ezt követően azt vizsgálta, hogy a belföldön reprezentatív mennyiségben értékesített magnezittégla mindegyik típusának belföldi értékesítése rendes kereskedelmi forgalomban történt értékesítésnek tekinthető-e; e célból meghatározták a szóban forgó magnezittégla-típus független fogyasztóknak történő nyereséges értékesítésének arányát.

(51) A belföldi értékesítési ügyleteket akkor tekintették nyereségesnek, ha a meghatározott terméktípus egységára megegyezett a gyártási költségekkel vagy meghaladta azokat. Ezért meghatározták mindegyik, a VI alatt a hazai piacon értékesített típus gyártási költségét.

(52) Az 50 és 51 preambulumbekezdésben említettek szerint a szóban forgó terméktípus tekintetében meghatározták a hazai piacon a független fogyasztóknak történő nyereséges értékesítések arányát. Azokban az esetekben, amikor egy meghatározott magnezittégla-típus értékesítési volumene - a kiszámított gyártási költségnek megfelelő vagy azt meghaladó nettó értékesítési áron értékesítve - e típus teljes értékesítési volumenének legalább 80 %-a volt, és e típus súlyozott átlagára megegyezett a gyártási költségekkel, vagy meghaladta azokat, akkor a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján határozták meg, amelyet a típus VI alatti összes belföldi értékesítése árának súlyozott átlagaként számítottak ki, függetlenül attól, hogy ezek az értékesítések nyereségesek voltak-e vagy sem. Azokban az esetekben, amikor egy magnezittégla-típus nyereséges értékesítésének volumene nem érte el teljes értékesítési volumen 80 %-át, illetve az adott típus súlyozott átlagára alacsonyabb volt a gyártási költségeknél, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján határozták meg, amelyet e típus kizárólag nyereséges értékesítésének súlyozott átlagaként számítottak ki, feltéve hogy ezek az értékesítések e típus teljes értékesítési volumenének legalább 10 %-át tették ki.

(53) Azokban az esetekben, amikor a magnezittéglák bármelyik típusának nyereséges értékesítése nem érte el az adott típus teljes értékesítési volumenének 10 %-át, úgy ítélték meg, hogy ezt az adott típust elégtelen mennyiségben értékesítették ahhoz, hogy a belföldi ár tekintetében megfelelő alapot szolgáltasson a rendes érték megállapításához.

(54) A fenti elemzés eredményeképpen megállapították, hogy bizonyos terméktípusokat rendes kereskedelmi forgalomban értékesítettek.

(55) Minden olyan terméktípusnál, amelyet vagy nem reprezentatív mennyiségben értékesítettek, vagy pedig az 52 és 53 preambulumbekezdésben említettek szerint az ár miatt nem rendes kereskedelmi forgalomban értékesítettek, a szóban forgó exportáló termelő által alkalmazott belföldi árat nem lehetett felhasználni a rendes érték megállapításához, és ezért más módszert kellett alkalmazni.

(56) Ahol egy exportáló termelő által értékesített adott típus belföldi árát nem lehetett felhasználni, a számtanilag képzett rendes értéket kell kiszámítani a szóban forgó termelő költségeinek alapul vételével. Következésképpen az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban a rendes értéket úgy számították ki, hogy az exportált típus (szükség esetén kiigazított) gyártási költségeihez hozzáadtak egy ésszerű összeget, amely tartalmazta az értékesítési, általános és igazgatási költségeket (a továbbiakban: "SG&A-költségek"), valamint egy ésszerű haszonkulcsot. E célból a Bizottság megvizsgálta, hogy a felmerült SG&A-költségek és a hazai piacon realizált nyereség megbízható adatnak minősülnek-e.

(57) A tényleges belföldi SG&A-költségeket abban az esetben tekintették megbízhatónak, ha az érintett vállalat teljes belföldi értékesítési volumene a Közösségben történő exportértékesítés volumenéhez viszonyítva reprezentatív volt. A belföldi értékesítés haszonkulcsát azon típusok belföldi értékesítése alapján határozták meg, amelyeket rendes kereskedelmi forgalomban adtak el. E célból a 45, 48, 52 és 53 preambulumbekezdésben meghatározott módszert alkalmazták. Az egyik vállalat tekintetében annak saját SG&A-költségeit és elért nyereségét vették figyelembe, mivel teljesítette a fent említett kritériumokat.

(58) A másik vállalat tekintetében, amelynek belföldi értékesítései nem voltak elégségesek, a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja alapján határozták meg. Megállapították, hogy a PGE-ben részesülő másik vállalat, amely néhány típus tekintetében reprezentatív belföldi értékesítést bonyolított le, annyira eltérő költségszerkezettel rendelkezett, hogy az ebben az esetben nem nyújtott ésszerű alapot a rendes érték megállapításához. Azonban annak a vállalatnak a költségei, melynek nem voltak reprezentatív belföldi értékesítései, megbízható adatnak bizonyultak, és a rendes értéket a vállalat adatai alapján számították ki, mivel azok összhangban voltak ugyanazon termék származási országbeli exportőreinek vagy termelőinek adataival.

4. Exportárak

(59) A PGE-ben vagy EE-ben részesülő exportőrök valamennyi Közösségbe irányuló exportértékesítését vagy közösségi kapcsolt vállalkozásokon és Közösségen kívüli kapcsolt vállalkozásokon, vagy pedig olyan vállalatokon keresztül bonyolították le, amelyek ugyan nem álltak kapcsolatban az exportáló termelőkkel, azonban szorosan együttműködtek velük, sőt akár kizárólagos kereskedelmi szerződést is kötöttek velük. Azokban az esetekben, amikor a kivitelt kapcsolt vállalkozásokon keresztül bonyolították le, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján számították ki. Minden olyan esetben, amikor az érintett terméket független fogyasztóknak exportálták a Közösségben, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban állapították meg, azaz a ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportárak alapján.

(60) Az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban kiigazítást végeztek a behozatal és az említett importőr általi viszonteladás között felmerülő összes költség, ideértve az SG&A-költségeket is, és egy ésszerű haszonkulcs tekintetében. Ebben az esetben az együttműködő független importőrök által realizált tényleges haszonkulcsot megfelelő alapnak tekintették.

5. Összehasonlítás

(61) A rendes értéket és az exportárakat exgyárparitáson, azonos kereskedelmi szinten hasonlították össze. A rendes érték és az exportárak tisztességes összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban figyelembe vették azokat a különbségeket, amelyek állítólag és kimutatottan is befolyásolták az árkakat, valamint azok összehasonlíthatóságát.

(62) Ennek alapján figyelembe vették a szállítási, biztosítási, kezelési és rakodási költségeket, a járulékos költségeket, a hitelköltségeket, a jutalékokat, az importterheket és az értékesítés után felmerülő költségeket (jótállás/garancia).

6. Dömpingkülönbözet

6.1. PGE-ben/EE-ben részesülő exportáló termelők tekintetében

(63) A PGE-ben részesülő két vállalat tekintetében az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésében előírtak szerint összehasonlították a Közösségbe exportált érintett termék minden egyes típusának súlyozott átlagos rendes értékét az érintett termék megfelelő típusának súlyozott átlagos exportárával.

(64) Az egyedi elbírálásban részesülő négy vállalat tekintetében az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésében előírtak szerint összehasonlították a Közösségbe exportált érintett termék minden egyes típusának a hasonló országra megállapított súlyozott átlagos rendes értékét a Közösségbe exportált megfelelő típus súlyozott átlagos exportárával.

(65) A vámkezelés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett lehetséges súlyozott átlagos dömpingkülönbözet az alábbiak szerint alakul:

6.2. Az összes többi exportáló termelő tekintetében

(66) Az összes többi KNK-beli exportőrre alkalmazandó dömpingkülönbözet kiszámítása érdekében a Bizottság először az együttműködés mértékét határozta meg. A 80 preambulumbekezdésben meghatározott módszer szerint összehasonlították a KNK-ból származó érintett termék teljes behozatalát - amit az Eurostat adatai alapján számítottak ki - a KNK-beli exportőröktől a kérdőívekre kapott tényleges válaszokkal. Ennek alapján megállapították, hogy az együttműködés foka alacsony volt.

(67) A csekély mértékű együttműködés miatt az összes többi KNK-beli exportőrre alkalmazandó dömpingkülönbözetet az együttműködő exportáló termelőkre kiszámított legmagasabb dömpingkülönbözet szintjén, azaz a vámkezelés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-ár 99,9 %-ában rögzítették. Mindazonáltal megállapították, hogy az országos dömpingkülönbözet meghaladja a maradvány kárkülönbözetet.

C. KÁR

1. Közösségi termelés

(68) A jelenlegi vizsgálat során megállapították, hogy a következő vállalatok gyártanak magnezittéglát:

- két panaszos közösségi termelő és két másik termelő, akik teljes mértékben együttműködtek a Bizottsággal a vizsgálat során (az RHI, az LWB, a Refractarios Burceña S.L. és a Ceramica Del Nalon S.A.),

- egy termelő, aki részletes választ adott a kérdőívre, de ellenezte az eljárást (Refratechnik),

- hét másik termelő és az Assopiatrelle (Tűzálló Anyagok Gyártóinak Olaszországi Szövetsége, amelynek termelése 64 000 tonna), akik támogatták a közösségi gazdasági ágazatot, de nem adtak részletes választ a kérdőívre. Egy további termelő levélben válaszolt, de nem jelezte sem támogatását, sem ellenvetéseit.

2. A közösségi gazdasági ágazat meghatározása

2.1. A KNK-val kapcsolatban álló termelők és/vagy az érintett terméket a KNK-ból importáló termelők

(69) Megállapították, hogy a Közösségben két együttműködő termelő, az RHI és a Refratechnik szintén importálta az érintett terméket a KNK-ból. Ezért megvizsgálták, hogy az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint ki kell-e zárni ezeket a vállalatokat a közösségi gazdasági ágazat meghatározásából.

2.1.1. RHI

(70) Az RHI egyrészt termel a Közösségben, de egy KNK-beli kapcsolt közös vállalattól, az RHI Liaoningtól importálja is az érintett terméket. Megállapították, hogy az RHI közösségi piaci értékesítésének túlnyomó részét a Közösségben gyártották a VI alatt, és csak egy kisebb részt gyártottak a KNK-ban. Ez az arány alacsony, hiszen az RHI KNK-beli termelését főként a gyorsan növekvő ázsiai piacra szánták. Az RHI egyben a legnagyobb közösségi termelő, és központja, az R&D Központ, valamint legnagyobb termelőüzemei is a Közösségben vannak. Ezért úgy ítélték meg, hogy az érintett termékkel kapcsolatos alapvető üzleti tevékenységét az RHI a Közösségben folytatja.

(71) Azt is megvizsgálták, hogy milyen hatást gyakorolt a behozott mennyiség értékesítése a vállalat teljes közösségi értékesítésére. Megállapították, hogy ami a jövedelmezőséget illeti, a behozott termékek viszonteladása nem járt jelentős előnnyel az RHI számára. Erre a következtetésre az együttműködő közösségi termelők jövedelmezőségi rátáinak összehasonlításán keresztül jutottak.

(72) Figyelembe véve a behozatal csekély arányát és azt, hogy e behozatal nem gyakorolt lényegesebb előnyös hatást a teljes közösségi értékesítés jövedelmezőségére, megállapították, hogy e vállalat nem élvezett védelmet a káros dömping negatív következményeivel szemben. Ezért úgy ítélték meg, hogy RHI kizárása a közösségi gazdasági ágazat meghatározásából nem indokolt.

2.1.2. Refratechnik

(73) A Refratechnik szintén termel a Közösségben, és importálja is az érintett terméket a KNK-beli termelőktől. Megállapították, hogy a VI alatt a Refratechnik közösségi piaci értékesítésének csaknem felét a KNK-ban gyártották. Azt is megállapították, hogy üzleti tevékenységük bővítését főként a KNK-ból származó megnövekedett behozatalon keresztül valósították meg. Ezért úgy ítélték meg, hogy a Refratechnik alapvető üzleti tevékenységét nem csak a Közösségben, hanem a KNK-ban is folytatja.

(74) Azt is megvizsgálták, hogy milyen hatást gyakorolt a behozott mennyiség értékesítése a vállalat teljes közösségi értékesítésére. Megállapították, hogy az RHI-val ellentétben a Refratechnik jelentős előnyre tett szert a behozott termékek viszonteladásával.

(75) Figyelembe véve a behozott termékeknek a teljes közösségi értékesítési volumenhez viszonyított magas arányát, és azt a tényt, hogy a vállalat alapvető üzleti tevékenysége láthatóan fokozatosan áttevődik a KNK-ba, továbbá hogy a Refratechniknek egyértelműen előnye származott a dömpingbehozatalból, úgy ítélték meg, hogy a Refratechniket az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint ki kell zárni a közösségi gazdasági ágazatból, és egyéb "piaci szereplőnek" kell tekinteni

2.2. Közösségi gazdasági ágazat

(76) A vizsgálat során teljes mértékben együttműködő négy közösségi termelő termelése, ideértve az RHI-t, de kizárva a Refratechniket, 233 732 tonna volt a vizsgálati időszakban. Ez a közösségi össztermelés 53 %-át teszi ki, így az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében ezek a vállalatok alkotják a közösségi gazdasági ágazatot.

(77) A vizsgálat megállapította, hogy a magnezittégla-gyártó iparban nem volt jellemző az érintett termék saját felhasználása. Azonban néhány acélipari vállalat gyártott saját felhasználásra magnezittéglát. Ez a mennyiség a tűzálló anyagok közösségi termelői által gyártott mennyiséghez képest kevés. Mivel ezt a termelést acélipari felhasználásra szánják, és egyik acélipari vállalat sem működött együtt magnezittégla-gyártóként (jóllehet többen kaptak kérdőívet), a termelésnek ez a része láthatóan nincs jelentős hatással a közösségi gazdasági ágazatra.

(78) Mivel a közösségi gazdasági ágazat négy vállalatból állt, és ebből kettő a gyártott mennyiség 2 %-át termelte, a közösségi gazdasági ágazat alábbi adatai azok bizalmas jellege miatt indexelt formában kerülnek bemutatásra.

3. Közösségi fogyasztás

(79) A fogyasztást a közösségi gazdasági ágazat által a bevett ipari gyakorlat szerint benyújtott szokásos ágazati becslések alapján állapították meg. Ezeket az adatokat az acélgyártási jelentések alapján számították ki (forrás: Nemzetközi Vas- és Acélipari Intézet - IISI), a gyártott acél tonnájaként elosztva az érintett termék ismert átlagos felhasználásával.

(80) A megfelelő KN-kódok (6815 91 00, 6815 99 10, 6815 10 10, 6815 99 90, 6902 10 00 és 6903 90 20) alatt behozott mennyiségekre vonatkozó Eurostat-adatokat használták fel a behozatalra vonatkozó adatok forrásaként. Ezekből a számokból valamennyit levontak, hogy kizárják azokat a termékeket, amelyek az áraik alapján nyilvánvalóan nem érintett termékek. Ezt a csökkentett nettó mennyiséget (amely az összes országra nézve 73 291 tonna, a KNK tekintetében pedig 59 831 tonna) összehasonlították a kínai együttműködő exportáló termelők által jelentett behozatali volumennel (körülbelül 42 000 tonna). Figyelembe véve, hogy i. körülbelül 13 500 tonnát nem a KNK-ból, hanem egyéb országokból hoztak be; ii. továbbá hogy a közösségi importőrök és felhasználók adatai arra mutattak rá, hogy a nem együttműködő KNK-beli exportőrök is végeztek behozatalt; valamint iii. hogy számos más KNK-beli exportáló termelő kapott kérdőívet, de nem működött együtt, úgy ítélték meg, hogy az Eurostat adatai alapján lehet pontosan értékelni a behozatal volumenét. Ezenkívül egy kínai kereskedelmi szaklap (China Metallurgical News, 2004. január 4.) arról számolt be, hogy 2003-ban 80 000 tonnányi mennyiséget exportáltak Európába, ami szintén arra enged következtetni, hogy az Eurostat VI-re vonatkozó fenti adatai (59 831) semmiképpen sem túlzóak.

(81) A közösségi gazdasági ágazat közösségi piaci értékesítését az öt együttműködő közösségi termelő által (beleértve a Refratechniket is) a kérdőívekre adott ellenőrzött válaszok alapján állapították meg. Ezt az egyenleget (azaz a fogyasztás mínusz behozott termékek, mínusz a közösségi gazdasági ágazat értékesítési volumene) tekintették a nem együttműködő közösségi termelők értékesítési volumenének.

(82) E fogyasztás alapján, amelyet a következő táblázat mutat be, látható, hogy az érintett termék iránti közösségi kereslet állandó volt a bázisidőszakban.

4. Az érintett országból a Közösségbe irányuló behozatal

4.1. Az érintett behozatal piaci részesedése

(83) Az érintett országból származó behozatal a mennyiséget és a piaci részesedést tekintve a következőképpen alakult:

(84) Míg a magnezittégla-fogyasztás állandó volt a bázisidőszakban, az érintett országból származó behozatal ugyanebben az időszakban megközelítőleg 150 %-kal emelkedett. Ennek következtében a KNK piaci részesedése több mint kétszeresére, 6,0 %-ról 14,9 %-ra nőtt a bázisidőszakban.

4.2. A behozott termékek ára és áralákínálás

(85) A fenti táblázat a KNK-ból érkező behozatal átlagárának alakulását mutatja be. A bázisidőszak során az árak 22 %-kal csökkentek.

(86) Összehasonlították a VI alatti közösségi piaci értékesítési árakat a közösségi gazdasági ágazat árai és az exportáló termelők által az érintett országban alkalmazott árak tekintetében. Az összehasonlítást az árengedmények és mennyiségi kedvezmények levonása után végezték el. A közösségi gazdasági ágazat árait gyártelepi árra, a behozott termékek árát pedig közösségi határparitáson számított CIF-árra igazították ki.

(87) Az összehasonlítás kimutatta, hogy a VI alatt az érintett termék behozatalát a közösségi gazdasági ágazat áraihoz képest alákínált áron értékesítették a Közösségben; az alákínálás mértéke a közösségi gazdasági ágazat árainak százalékában kifejezve 16,6 %. Az áralákínálás mértékéből és a közösségi gazdasági ágazat árainak fentiekben bemutatott alakulásából egyértelmű, hogy már rendkívül nyomott árak jellemezték a piacot.

5. A közösségi gazdasági ágazat helyzete

(88) Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban a dömpingbehozatal közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata keretében elvégezték valamennyi gazdasági tényező és mutató értékelését, amely 2001 (bázisév) és a VI között jelentőséggel bírt az ágazat helyzete szempontjából.

(89) A közösségi gazdasági ágazatra vonatkozó alábbi adatok a négy együttműködő közösségi termelő összesített adatai.

5.1. Termelés, termelőkapacitás és kapacitáskihasználás

(90) A termelés, termelőkapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult:

(91) A fenti táblázat alapján látható, hogy a termelés 9 %-kal csökkent a bázisidőszakban. Alacsonyabb költségek elérése érdekében a termelőkapacitást 16 %-kal csökkentették, ami a kapacitáskihasználás 8 %-os növekedéséhez vezetett.

5.2. Készletek

(92) Az alábbi adatok a készletek mennyiségét szemléltetik az egyes időszakok végén.

(93) A készletek 8 %-kal nőttek a bázisidőszak alatt. Meg kell jegyezni, hogy a közösségi gazdasági ágazat általában megrendelésre gyártja az érintett terméket. Következésképpen a közösségi gazdasági ágazat készleteit nem tekintették lényeges tényezőnek a közösségi gazdasági ágazat helyzetének értékelésekor.

5.3. Értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés és átlagos egységárak a Közösségben

(94) Az alábbi adatok a közösségi gazdasági ágazat független közösségi fogyasztóknak történő értékesítéseit szemléltetik.

(95) A közösségi gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése stabil volt a bázisidőszak alatt. Ezt azonban csak az átlagos értékesítési árak 11 %-os csökkentésével lehetett megvalósítani, amikor dömpingbehozatal érkezett a közösségi piacra.

(96) Azt is meg kell említeni, hogy az átlagárak fent említett 11 %-os csökkenése a főbb termékszegmensek árcsökkenésével szemben elhanyagolható. Az érintett terméket az acéliparban használják fel a tartályok három fő típusának, az üstöknek, a konverteredényeknek és az ívkemencéknek a bélésfalazatához. A kínai behozatal kezdetben az alacsony értékű üsttéglák szegmensét látta el. Azonban a bázisidőszak során e behozatal fokozatosan elérte a konverteredények és ívkemencék szegmensét. Növekszik az igény a konverteredények és ívkemencék kihasználtságának maximalizálására, így jobb minőségű és nagyobb költségek mellett előállított téglák szükségesek ahhoz, hogy a bélésfalazat lecseréléséig minél több felfűtést lehessen végrehajtani. A bázisidőszak alatti értékesítés szerkezetének elemzése rámutatott arra, hogy a közösségi gazdasági ágazat inkább a kisebb volumenű, de magasabb értékű szegmens felé mozdult el, hogy így védekezzen a kínai behozatal nyomásával szemben. Ezt szem előtt tartva egyértelmű, hogy egyes terméktípusok átlagára több mint 11 %-kal csökkent. Például a legnagyobb mennyiségben értékesített téglacsoport (9 %-nyi visszamaradó szenet és zsugorított magnézium-oxidot tartalmaz) átlagára 19 %-kal csökkent a bázisidőszak alatt.

(97) Az emelkedő behozatallal szemben a közösségi gazdasági ágazat még átlagárai csökkentésével sem volt képes a növekedésre. Éppen ellenkezőleg, kénytelen volt csökkenteni termelőkapacitását és alkalmazottainak számát.

5.4. Jövedelmezőség

(98) A jövedelmezőség alábbiakban bemutatott adatai a forgalmi eredményt (RoT) jelentik a közösségi piaci értékesítésre vonatkoztatva.

(99) A csökkenő árak miatt a jövedelmezőség jelentősen csökkent 2001 és 2003 között, és ez egybeesett a KNK-ból érkező dömpingbehozatal növekedésével. A jövedelmezőség kis mértékben javult a VI alatt, ami elsősorban a költségek csökkentésére vezethető vissza. Ráadásul a VI alatti nyereség szintje, amely bár túllépte a fedezeti pontot, jóval elmaradt attól a szinttől, amelyre ez az ágazat a dömpingbehozatal jelenléte nélkül számíthatna. Ahogy az 2001-el kapcsolatban is látható, a várható nyereség sokkal magasabb akkor, amikor a dömpingbehozatal még viszonylag alacsony részesedéssel rendelkezik.

5.5. Befektetések megtérülése, pénzforgalom, befektetések és tőkebevonási képesség

(100) A befektetések megtérülésével, pénzforgalommal és befektetésekkel kapcsolatos tendenciákat a következő táblázat mutatja be.

(101) Meg kell jegyezni, hogy a befektetések megtérülésére vonatkozó adatok nagy mértékben tükrözik a jövedelmezőség (forgalmi eredmény) fenti adatait. A pénzforgalom megközelítőleg ugyanazt a tendenciát mutatja, azaz 2001 és 2003 között csökken, majd a VI alatt kismértékben javul. A befektetések megtérülésének és a pénzforgalomnak a visszaesése arra vezethető vissza, hogy az átlagos értékesítési árak sokkal gyorsabban csökkentek, mint az értékesített termékek átlagköltsége.

(102) A közösségi gazdasági ágazat növelte befektetései volumenét. Ezek a befektetések inkább az üzemek és gépsorok pótlására irányultak, nem pedig új termelőberendezések felállítására.

(103) Mindazonáltal a közösségi gazdasági ágazat tőkebevonási képességét, legyen szó akár külső finanszírozóról, akár az anyavállalatról, nem érték komolyabb hátrányos hatások a bázisidőszak alatt, mivel mindegyik vállalat egy nagyobb vállalatcsoporthoz tartozik. Így a tőkebevonási képesség elsősorban a vállalatcsoport erőssége és nem szükségszerűen az érintett üzletág teljesítménye alapján ítélhető meg. Így ez a tényező nem tűnik lényegesnek e vizsgálat céljából.

5.6. Foglalkoztatás, termelékenység és bérek

(104) Ahogy a fenti táblázat is mutatja, a közösségi gazdasági ágazat csökkentette alkalmazottai számát 2001 és a VI között. A 2003 és a VI között tapasztalható növekedés a termelés növekedésével magyarázható. A termelékenység nagyrészt állandó volt az időszakban.

(105) A bérszínvonal jelentősen csökkent 2002-ben, azonban ezt követően állandó maradt a VI-ig. Ez a 2002-ben végrehajtott szerkezetátalakítási programnak köszönhető, ami a termelés és foglalkoztatás fentiekben bemutatott tendenciáiból is látható.

5.7. A tényleges dömpingkülönbözet mértéke

(106) A dömpingkülönbözeteket a dömpingről szóló szakaszban határozták meg. Ezek a különbözetek egyértelműen meghaladják a minimum-százaléklábat. Ráadásul figyelembe véve a dömpingbehozatal volumenét és árát, a tényleges dömpingkülönbözet hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

5.8. A korábbi dömping vagy szubvenció hatása

(107) A közösségi gazdasági ágazat nem épült fel a korábbi dömping vagy szubvenció hatásaiból, mivel ezzel kapcsolatban nem végeztek vizsgálatot.

5.9. Következtetés az okozott kárról

(108) Emlékeztetni kell arra, hogy míg a közösségi értékesítési volumen és piaci részesedés viszonylag állandó volt, a közösségi gazdasági ágazatnak átlagosan 11 %-os árcsökkenéssel kellett szembesülnie annak ellenére, hogy termékösszetételét a magasabb értékű terméktípusok irányában fejlesztette. A költségcsökkentés ellenére a nyereség jelentősen csökkent, ami ahhoz vezetett, hogy a VI alatti nyereség 55 %-kal került a 2001-es szint alá, és lényegesen elmaradt attól a szinttől, amely a dömpingbehozatal elmaradása esetén várható lett volna.

(109) A közösségi gazdasági ágazat bázisidőszak alatti hanyatló helyzetére a termelés, a termelőkapacitás, a bérek és foglalkoztatás, a befektetések megtérülése és a pénzforgalom csökkenése, valamint a növekedésnek az átlagárak 11 %-os csökkenése ellenére is bekövetkezett elmaradása is rámutat.

(110) A bemutatott negatív fejlemények abban az időszakban következtek be, amikor a termelékenység viszonylag állandó volt, a befektetések volumene nőtt, és javult a kapacitáskihasználás. A készletek és a tőkebevonási képesség alakulását a fenti indokok alapján nem tekintették jelentőséggel bíró tényezőnek.

(111) Az összes mutatót figyelembe véve átmenetileg azt a következtetést vonták le, hogy a közösségi gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének értelmében jelentős kár érte a VI alatt.

D. OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉS

1. Előzetes megjegyzések

(112) Megvizsgálták azt is, hogy van-e okozati összefüggés a KNK-ból érkező dömpingbehozatal és a közösségi gazdasági ágazatot ért kár között. Megvizsgálták azokat a dömpingbehozatalon kívüli ismert tényezőket, amelyek egyidejűleg kárt okozhattak a közösségi gazdasági ágazatnak, hogy megállapítsák, hogy a lehetséges kár ezeknek a tényezőnek tudható-e be, nem pedig a dömpingbehozatalnak.

2. A KNK-ból származó behozatal hatása

(113) Emlékeztetni kell arra, hogy a KNK-ból érkező behozatal volumene közel 150 %-kal, piaci részesedése pedig 118 %-kal nőtt a bázisidőszak alatt. Ráadásul a 85 preambulumbekezdésben bemutatottak szerint a KNK-ból érkező behozatal ára 22 %-kal csökkent, és jelentős áralákínálás történt (lásd 87 preambulumbekezdés). A közösségi gazdasági ágazat értékesítési volumenének megtartásával válaszolt e behozatalra (hogy ne veszélyeztesse a méretgazdaságosságot), azonban jelentősen csökkentenie kellet árait. Ez az árcsökkentés többek között a jövedelmezőség 55 %-os visszaeséséhez vezetett. Ez a jövedelmezőség jóval elmarad az ebben az ágazatban elvárhatótól, és a továbbiakban már nem tartható fenn.

3. Harmadik országokból származó behozatal hatása

(114) Valószínűtlen, hogy a más harmadik országokból, úgy mint a Koreai Köztársaságból és Brazíliából származó behozatal hozzájárultak volna a közösségi gazdasági ágazatot ért kárhoz. A nem Kínából érkező behozatal piaci részesedése mindössze kb. 3 % volt a VI alatt. Ráadásul a két legfontosabb harmadik országból, a Koreai Köztársaságból és Brazíliából (azaz azokból az országokból, ahonnan a legnagyobb mennyiségű, nem kínai import származik) érkező behozatal átlagára 25 %-kal, illetve 47 %-kal magasabb volt a KNK-ból származó behozatal árainál. Ezért piaci részesedésükből és viszonylag magas árszínvonalukból arra lehet következtetni, hogy csak csekély mértékben járultak hozzá az okozott kárhoz, ha egyáltalán hozzájárultak.

4. A közösségi termelők közötti verseny hatása és többletkapacitás

(115) Néhány érdekelt fél azt állította, hogy a tűzálló anyagokat gyártó közösségi ipar többletkapacitása kényszerítette a közösségi gazdasági ágazatot arra, hogy már kárt okozó szintre leszállított árakkal versenyezzen. Bár a vizsgálat által megállapított és a 90 preambulumbekezdésben indexált formában bemutatott kapacitáskihasználási szint a vizsgált időszak alatt nem támasztotta alá a többletkapacitás érvét. Inkább azt mutatta, hogy a kapacitásszintek hasonlóak az acélipar és más hasonló iparágak kapacitásszintjeihez. Míg az egyértelmű, hogy a kapacitásokat csökkentették és az árak visszaestek, ez azonban elsősorban a KNK-ból érkező dömpingbehozatal növekedésére adott válasznak tekinthető. A Bizottság arra is felhívja a figyelmet, hogy a tűzálló anyagokat gyártó közösségi ipar főbb szerkezetátalakítási intézkedéseire már az 1990-es évek végén sor került.

5. Az acéliparban bekövetkezett fejlemények hatása

(116) Azt állították, hogy a hosszabb élettartamú téglákhoz és hatékony acélgyártási folyamatokhoz vezető technológiai fejlődés miatt érte kár a közösségi gazdasági ágazatot. A vizsgálat során számos acélgyártó mutatott rá arra, hogy a technológiai fejlődésnek köszönhetően csökkent az egy tonnányi gyártott acélra eső magnezittégla-fogyasztás.

A fenti táblázat szerint az acélgyártás magnezittégla-felhasználása mindössze kb. 2 % volt. E kis mennyiség kiesése nem indokolja az értékesítési áraknak és a jövedelmezőségnek a kárról szóló szakaszban bemutatott csökkenését. Ezért úgy ítélték meg, hogy a téglák jobb műszaki minősége érdemben nem okozhatta a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárt.

(117) A vizsgálat során megállapították, hogy néhány acélgyártó továbbra is gyárt magnezittéglát saját felhasználásra. Azonban semmi sem utal arra, hogy ez a gyakorlat jobban elterjedt volna az érintett időszakban. Továbbá mivel egyetlen acélgyártó vállalat sem működött együtt magnezittégla-gyártóként, egyértelmű, hogy ez a termelési ágazat nem gyakorolt hatást a közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetére.

6. Valutaárfolyamok hatása

(118) Egy másik, állítólagosan kárt okozó tényező a dollár euróhoz viszonyított árfolyama. Ez valóban egy fontos tényező lehet, hiszen a kínai renminbi árfolyamát évek óta a dollárral szemben rögzítik, így azzal érveltek, hogy a dollár/euró árfolyam ingadozása miatt a kínai termelők számára vonzóbbá vált a Közösségbe irányuló kivitel.

(119) Azonban a dollár euróval szembeni árfolyamának csökkenése nem mindig esett egybe a behozatal növekedésével. Az árfolyamesés 2002 júniusában kezdődött meg, míg a behozatal jelentős növekedése már 2001-ben. Ezenkívül meg kell említeni, hogy a KNK-ból a Közösségbe történő fuvarozás díjtételei jelentős mértékben növekedtek a bázisidőszak alatt. Ha a KNK-ból érkező behozatal egyszerűen csak az árfolyamingadozás által teremtett jobb piaci feltételek miatt növekedett, akkor arra is lehett számítani, hogy amennyiben az árfolyam-ingadozás hatását a megnövekedett fuvardíjtételekkel egyenlítik ki, a behozatal csökken vagy legalábbis állandósul. Miközben ez a kiegyenlítő hatás valóban bekövetkezett - a bázisidőszak utolsó 15 hónapja során megközelítőleg 25 %-kal növekedtek a fuvarozási díjtételek (forrás: P&O Nedlloyd) -, a behozatal továbbra is nőtt.

(120) Ezért ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy a valutaárfolyamok hatása aligha járulhatott hozzá a közösségi gazdasági ágazatot ért kárhoz.

7. A közösségi gazdasági ágazat által a Közösségbe importált mennyiség hatása

(121) Néhány érdekelt fél azt is állította, hogy a kárt a közösségi gazdasági ágazat maga okozta, mert saját maga is importálta az érintett terméket a KNK-ból. Emlékeztetni kell arra, hogy az RHI, amely tagja a közösségi gazdasági ágazatnak, teljes közösségi értékesítési volumenének 5 %-át importálta a KNK-ból a VI alatt. Azonban a behozatal részesedése és e behozatal árkülönbözete a közösségi értékesítéshez viszonyítva viszonylag alacsony, és nem lehetett jelentős hatással a piacra.

8. A közösségi gazdasági ágazat kivitelének hatása

(122) A VI alatt a közösségi gazdasági ágazat termelési volumenének 27 %-át exportálták a Közösségen kívüli országokba. A kivitel volumene csak kis mértékben esett vissza az időszak során. Azonban e kivitelek jövedelmezősége meghaladta a közösségi piaci értékesítés jövedelmezőségét, így nem állítható az, hogy ez tovább növelte volna a közösségi gazdasági ágazatot ért kárt.

9. Következtetés az okozati összefüggésről

(123) Emlékeztetni kell arra, hogy ebben az esetben a kár elsősorban a nyomott árakra és ennek következtében a jövedelmezőség csökkenésére vezethető vissza. Figyelembe véve, hogy a KNK-ból érkező, gyorsan növekedő behozatalt a közösségi gazdasági ágazat áraihoz képest jelentősen alákínált áron értékesítették, semmi sem utal arra, hogy a fent említett tényezők lényeges mértékben hozzájárulhattak volna a közösségi gazdasági ágazatot ért jelentős kárhoz. A vizsgálat során nem találtak egyéb olyan tényezőt, amely jelentős kárt okozhatott volna.

(124) Az összes ismert tényező közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának fenti elemzése alapján ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy okozati összefüggés van a KNK-ból érkező dömpingbehozatal és a közösségi gazdasági ágazatot ért jelentős kár között.

E. KÖZÖSSÉGI ÉRDEK

1. Általános megfontolások

(125) Megvizsgálták, hogy létezik-e olyan kényszerítő ok, amely arra engedne következtetni, hogy az érintett országból érkező behozatallal szembeni dömpingellenes vámok bevezetése ellentétes a közösségi érdekkel. A Bizottság kérdőíveket küldött az importőröknek, ipari felhasználóknak és beszállítóknak. 14 felhasználó, öt beszállító és három független importőr válaszolt a kérdőívre.

(126) Az együttműködő felektől kapott információk alapján a következő következtetéseket vonták le.

2. A közösségi gazdasági ágazat érdeke

(127) Emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak négy termelő volt a tagja, amelyek az érintett termék gyártásában és értékesítésében körülbelül 800 munkavállalót foglalkoztattak. Arra is emlékeztetni kell, hogy a közösségi gazdasági ágazat fent szemléltetett gazdasági mutatói romló pénzügyi eredményeket jeleztek a bázisidőszakban. A VI alatti enyhe javulás ellenére a közösségi gazdasági ágazat a KNK-ból érkező dömpingbehozatal miatt nem tudott kielégítő pénzügyi helyzetet teremteni.

(128) Amennyiben nem vezetnek be bizonyos intézkedéseket, biztos, hogy egyre több termelőüzemet zárnak majd be a Közösségben, és az acélgyártó vállalatok kénytelenek lesznek sokkal erőteljesebben a kínai termelésre hagyatkozni. Jelenleg kevés termelőüzem van a világon, és a nyersanyagok túlnyomó többsége (különösen a magnézium-oxid) a KNK-ban található. Így más harmadik országok nem rendelkeznek nagy mennyiségű beszállítói forrásokkal. Másrészt, a fentiek alapján, a közösségi gazdasági ágazatnak nyilvánvalóan előnye származna a dömpingellenes intézkedések elfogadásából.

(129) Ezért átmenetileg megállapítható, hogy a közösségi gazdasági ágazat érdekében áll a dömpingellenes intézkedések bevezetése.

3. Független importőrök érdeke

(130) Négy vállalat töltötte ki a független importőrökre vonatkozó kérdőívet, bár ezek közül csak kettő importálta az érintett terméket a VI alatt. Az együttműködő importőrök ellenezték az intézkedések bevezetését, továbbá azt állították, hogy csak néhány nagy tűzállóanyag-gyártó vállalat van a Közösségben, és a kínai téglák behozatala fokozta a versenyt a közösségi piacon. Az intézkedések bevezetésével és az árak emelkedésével a kínai vállalatok csökkentenék közösségi értékesítésüket, és az importőröknek veszteséget kellene elkönyvelniük a csökkenő kereskedelem és jövedelmezőség miatt.

(131) Egy importőr azzal érvelt, hogy be kellene zárnia 8 munkavállalót foglalkoztató vállalatát, mivel az érintett termék üzleti tevékenységének fő hányadát teszi ki. Azonban a dömpingellenes intézkedéseknek nem célja sem a behozatal megtiltása, sem a közösségi importőrök tevékenységének akadályozása. Mivel a javasolt intézkedések a közösségi acélipar összes kiadásainak csak egy viszonylag kis részére vannak hatással, valamint a kínai exportáló termelők és a közösségi felhasználók között egyedi technikai követelményeken alapuló üzleti kapcsolatok állnak fenn, valószínű, hogy az importőrök még a dömpingbehozatallal szembeni dömpingellenes intézkedések bevezetése esetén is folytatják hagyományos üzleti tevékenységüket.

(132) Továbbá megállapításra került, hogy a másik importőrnek nem kellene jelentős következményekkel számolnia az intézkedések bevezetése esetén, mivel az érintett termék teljes üzleti forgalmának jóval kevesebb mint 1 %-át teszi ki.

4. Beszállítók érdeke

(133) A vizsgálatban együttműködő beszállítók támogatták az eljárást. A közösségi gazdasági ágazatot magnezittégla-gyártás céljából a fő nyersanyaggal, azaz zsugorított magnezittel ellátó két vállalat azt állította, hogy már néhány éve be kellett szüntetniük szállításaikat a tűzálló anyagokat gyártó iparágnak, mert megjelent a piacon a kínai nyersanyag, majd később a kínai magnezittégla.

5. Felhasználók érdeke

5.1. Előzetes megjegyzések

(134) 14 felhasználó vállalat, többek között acélgyártók adtak választ a kérdőívre, valamint egy másik termelő és a Wirtschaftsvereinigung Stahl (a Német Acélipari Szövetség) nyújtott be beadványt. Egy további felhasználó jelezte, hogy támogatja a közösségi gazdasági ágazat panaszát, azonban az összes többi acélgyártó vállalat ellenezte a dömpingellenes intézkedések bevezetését. Összességében a felhasználó vállalatok a teljes közösségi magnezittégla-fogyasztás 38 %-át képviselték.

5.2. Különösen érzékeny termék

(135) A tűzálló anyagok az acélipar szempontjából stratégiailag nagyon fontos anyagok. Az összes acéliparban gyártott acél konverteredényeken, kemencéken és üstökön keresztül halad át, amelyeknek bélésfalazata magnazittégla. A hibás tűzálló anyagok ezért komoly hátrányokhoz vezethetnének, hiszen akadályoznák a termelést, a javítást és a biztonságos munkavégzést. Ezért e termék tekintetében a kiváló minőség, azaz a hosszú élettartamú téglák, és a megfelelő műszaki háttér rendkívül fontos tényezők. A szigorú műszaki követelmények miatt hosszú időt, valamint jelentős beruházást és kutatási ráfordítást igényel a szállítói kapcsolat kiépítése. Nagyon nehéz lenne egy kínai termelőről egy másik termelőre való váltás is. Az acélgyártók azt állítják, hogy a kínai termelőkkel és azok közösségi importőreivel jelentős előrelépéseket tettek az utóbbi két évben, különösen hatékonyság javulása és az innovációk megvalósítása következtében.

(136) Az intézkedéseket ellenző vállalatok ezért attól tartanak, hogy azzal a komoly kockázattal kell számolniuk, hogy hiány keletkezik a megfelelő műszaki háttérrel gyártott, kiváló minőségű téglákban. Attól tartanak, hogy az intézkedések bevezetése esetén a kínai termelők elhagynák a közösségi piacot. Ráadásul a magnezittégla fő nyersanyaga, a magnezit legnagyobb tartalékai a KNK-ban találhatók. Az acélipar ezért attól tart, hogy megromolhat a viszonya a kínai nyersanyag-szállítókkal.

(137) A korábbiakban megállapítottak szerint a dömpingellenes intézkedéseknek nem célja sem a behozatal megtiltása, sem az acélgyártók tevékenységének akadályozása. Következésképpen kárt nem okozó behozatal továbbra is érkezhet a közösségi piacra. Ezért még akkor is fenntartható a kínai exportőrökkel létrejött viszony, ha a dömpingbehozatalra dömpingellenes intézkedéseket vezetnek be. Ezt megerősíti az a tény, hogy az érintett termék csupán jelentéktelen részét teszi ki az acélgyártók teljes gyártási költségének, így az intézkedések elhanyagolható hatást gyakorolnak a felhasználók költségeire (lásd az alábbi 143 preambulumbekezdést).

(138) Arra is érdemes rámutatni, hogy az érintett termék stratégiai jelentőségű az acélipar számára. Ha az intézkedések nem kerülnek bevezetésre, számolni kell azzal a kockázattal, hogy hosszú távon az érintett termék gyártása a KNK-ba tevődik át. Látva azt, hogy a többi harmadik országban kevés jelentős termelő van, az acélipar szempontjából nyilvánvalóan nem jelent életképes megoldást a kínai behozatalra hagyatkozni.

(139) Ráadásul nem támasztották alá bizonyítékkal azt, hogy a saját felhasználásra magnezittéglát termelő acélgyártókra hatást gyakorolhatna a nyersanyagokhoz való hozzáférés.

5.3. A piac szerkezete

(140) A felhasználóipar azt állította, hogy az intézkedések megerősítenék a mindössze néhány jelentős termelőből álló piac szerkezetét. A felhasználók azt állították, hogy ez az elégtelen versenyhelyzet a tűzálló anyagokat gyártó ágazatban az 1990-es években bekövetkezett egyesülésekre és vállalatfelvásárlásokra vezethető vissza.

(141) A közösségi piac legnagyobb termelője 30 %-os piaci részesedéssel rendelkezett a VI alatt, ami valószínűleg nem elégséges ahhoz, hogy ellenőrizze és vezesse a piacot. Ezt alátámasztja az is, hogy a KNK-ból érkező behozatal képes volt visszaszorítani a vállalat piaci részesedését. A fentiekben bemutatottak alapján ez a behozatal minden valószínűség szerint az intézkedések bevezetése után is folytatódni fog. Ezenkívül számos kisebb vállalat is gyárt magnezittéglát a Közösségben, beleértve magukat az acélgyártó vállalatokat is, és a vizsgálat során nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a jelentős piaci szereplők hogyan uralják olyan mértékben a közösségi piacot, ahogyan azt a felhasználók állították. Mivel nem nyújtottak be bizonyítékot versenyellenes magatartásra, az említett állítás megalapozatlan és indokolatlan.

5.4. Megnövekedett költségek

(142) Az acélipar azzal is érvelt, hogy a magnezittéglára kivetett dömpingellenes vámok többletköltségeket generálnak a különösen árérzékeny acélpiacon, különösen ami a Közösségen kívüli acélgyártókkal folytatott versenyt illeti. Tehát a dömpingellenes vámok befolyásolnák az acélipar versenyképességét. Ez különösen igaz, hiszen az acéltermékek egyéb nyersanyagainak piacain is nagyon nagy a nyomás.

(143) Azonban a felhasználóipar kérdőívekre adott válaszai azt mutatják, hogy a magnezittégla költsége az összköltségek jóval kevesebb mint 1 %-át teszi ki. Így a dömpingellenes vámoknak elhanyagolható hatása lenne az acélgyártási folyamat összköltségére. Ráadásul a jelenlegi acélipari tendenciák egyértelműen az értékesítési árak és a jövedelmezőség javulását mutatják, ami azt jelenti, hogy tovább csökken a magnezittégla jelentősége a teljes üzleti forgalomban.

5.5. Következtetés a felhasználók érdekéről

(144) A fentieket mérlegelve nem valószínű, hogy a dömpingellenes intézkedések az ellátás elégtelenségét vagy versenyellenes helyzetet okoznának a közösségi piacon, mégpedig azért sem, mert a kínai magnezittégla még valószínűleg így is megtartja jelenlegi piaci részesedését. Megállapították, hogy a költségnövekedés elhanyagolható lenne, és nem befolyásolná lényegesen az acélipar versenyképességét. Ezért ideiglenes úgy ítélték meg, hogy a felhasználók érdeke nem tiltja az intézkedések bevezetését.

6. Következtetés a közösségi érdekről

(145) Az érintett országból származó magnezittégla behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése egyértelműen összhangban van a közösségi gazdasági ágazat érdekeivel. Az importőrökre/kereskedőkre és a felhasználó iparágakra várhatóan elhanyagolható hatást gyakorolnak a magnezittégla árai. Ezzel ellentétben a piaci részesedés elvesztésével, az árak csökkenésével és a jövedelmezőség visszaesésével járó veszteségek egyértelműen nagyobb horderejűek a közösségi gazdasági ágazat szempontjából.

(146) A fenti megállapításokat figyelembe véve ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy nincs olyan kényszerítő ok, amely a KNK-ból származó magnezittégla behozatalára vonatkozó dömpingellenes vámok kivetése ellen szólna.

F. DÖMPINGELLENES INTÉZKEDÉSEK

1. A kár megszüntetéséhez szükséges szint

(147) A dömpinggel, a kárral és a közösségi érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingbehozatal további kárt okozzon a közösségi gazdasági ágazatnak.

(148) Olyan szintű intézkedéseket kell bevezetni, amelyek elégségesek az említett behozatal által okozott kár megszüntetéséhez, de nem lépik túl a megállapított dömpingkülönbözetet. A káros dömping hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor úgy ítélték meg, hogy olyan intézkedéseket kell elfogadni, amelyek lehetővé teszik a közösségi gazdasági ágazat számára gyártási költségeinek fedezését és általában egy olyan ésszerű adózás előtti nyereség megszerzését, amelyet az iparág egy ilyen típusú ágazatban rendes versenyfeltételek mellett, azaz a dömpingbehozatal hatása nélkül, a hasonló termék közösségi értékesítésével elérne. A számítás során a forgalom 8 %-ának megfelelő adózás előtti haszonkulcsot vettek figyelembe, amely a dömpingbehozatal előtt realizált nyereségi szinteken alapult. Ennek alapján a közösségi gazdasági ágazat tekintetében kiszámították a hasonló termék kárt nem okozó árát. A kárt nem okozó ár összegét úgy kapták meg, hogy a gyártási költséghez hozzáadták a fent említett 8 %-os haszonkulcsot.

(149) Ezt követően a súlyozott átlagos importár és a kárt nem okozó átlagár összehasonlításával meghatározták a szükséges áremelkedést. Egy 10 %-os kiigazító összeget adtak hozzá az importárakhoz, mégpedig három okból kifolyólag. Egyrészt a közösségi gazdasági ágazat termelőüzemei az acélművek közelében helyezkednek el, míg a behozatal tekintetében rendszerint magasabbak a szállítási és biztosítási költségek a rakományt fogadó kikötőkből a Közösségbe. Másrészt a közösségi gazdasági ágazat a jelentősebb acélművekkel szembeni vételárba beépítette a műszaki háttér költségét, míg az exportőrök rendszerint nem. Harmadrészt a közösségi gazdasági ágazat mindig végfelhasználóknak értékesített, míg számos behozatali ügyletet a kereskedőkkel kötöttek meg, ami további költségekkel járt.

(150) Ezt követően az ezen összehasonlítás alapján kapott különbségeket az átlagos behozatali CIF-érték százalékában fejezték ki. Az összehasonlítást a 11 preambulumbekezdésben meghatározottak szerint a PCN-számok szerinti csoportok felhasználásával végezték.

(151) A PGE-ben vagy EE-ben részesülő vállalatokra vonatkozó ideiglenes súlyozott átlagos kárkülönbözet:

(152) Az összes többi KNK-beli exportőr országos kárkiküszöbölési szintjének kiszámítása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy ezek a vállalatok csekély mértékben működtek együtt. Ezért a sem PGE-ben, sem EE-ben nem részesülő együttműködő exportőrök adatai alapján kiszámítottak egy különbözetet. Mivel ez a kárkiküszöbölési szint alacsonyabb volt, mint a fent felsorolt vállalatokra megállapított legmagasabb kárkiküszöbölési szint, valamint az együtt nem működésre való ösztönzés elkerülése érdekében, az országos kárkiküszöbölési szintet a fent megállapított legmagasabb értékben, azaz 66,1 %-ban rögzítették.

2. Ideiglenes intézkedések

(153) A fent említettek fényében úgy ítélték meg, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban ideiglenes dömpingellenes vámot kell kivetni az érintett termék KNK-ból származó behozatalára. Az alacsonyabb vám szabályával összhangban a dömpingellenes vámot a dömpingkülönbözet vagy a kárkülönbözet szintjén kell rögzíteni, attól függően, hogy melyik az alacsonyabb. Mivel a vállalatok csekély mértékben működtek együtt, a maradványkülönbözetet az együttműködő exportáló termelőkre kiszámított legmagasabb különbözet szintjén, azaz a vámkezelés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-ár 66,1 %-ában rögzítették. Az e rendeletben meghatározott, vállalatokra vonatkozó egyedi dömpingellenes vámot a jelenlegi vizsgálat megállapításai alapján határozták meg. Ezért ezek az említett vizsgálat során megállapított helyzetet tükrözik e vállalatokkal kapcsolatban. Ezek a vámtételek (szemben az "összes többi vállalatra" alkalmazandó országos vámmal) így kizárólag az érintett országból származó és a vállalatok, tehát a külön említett jogi személyek által gyártott termékek behozatalára alkalmazandók. Azok az importált termékek, amelyeket egy másik, e rendelet rendelkező részében névvel és címmel külön nem említett vállalat gyártott, beleértve a kifejezetten említett vállalatokkal kapcsolt viszonyban álló jogi személyeket is, nem részesülhetnek az e vámtételek nyújtotta előnyökből, hanem az "összes többi vállalatra" alkalmazandó vámtétel vonatkozik rájuk.

(154) A vállalatokra vonatkozó egyedi dömpingellenes vámtétel alkalmazása iránti kérelmeket (például a jogi személy nevének megváltozását vagy új termelőegységek vagy értékesítési központok létrehozását követően) a Bizottságnak (3) kell címezni, és mellékelni kell az összes lényeges információt, különösen a vállalat termelési, valamint belföldi és exportértékesítési tevékenységében bekövetkezett olyan változásokra vonatkozó információkat, amelyek kapcsolatban állnak a névváltozással vagy a termelőegységek vagy értékesítési központok megváltozásával. Adott esetben az egyedi vámtételekben részesülő vállalatok jegyzékének frissítésével megfelelően módosítják a rendeletet.

(155) A javasolt dömpingellenes vámok a következők.

G. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

(156) A hatékony és eredményes ügyvitel érdekében meg kell határozni egy időszakot, amelyen belül az érdekelt felek, akik az eljárás kezdeményezéséről szóló értesítésben kitűzött határidőn belül jelentkeztek, írásban ismertethetik álláspontjukat, és meghallgatást kérhetnek. Ezenkívül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az e rendelet alkalmazásában a vámok kivetésével kapcsolatban tett megállapítások ideiglenes jellegűek, és adott esetben a végleges vámok meghatározása céljából újra kell értékelni azokat,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) Ideiglenes dömpingellenes vámot vetnek ki a Kínai Népköztársaságból származó, szokásos esetben az ex 6815 91 00 és ex 6815 99 10 és az ex 6815 99 90 KN-kód (TARIC-kódok: 6815910010, 6815991020 és 6815999020) szerinti, kiégetetlen, vegyileg lekötött magnezittégla behozatalára, amelynek égetetettmagnézia-összetevője legalább 80 % MgO-t tartalmaz, függetlenül attól, hogy tartalmaz-e magnezitet

(2) Az (1) bekezdésben leírt termék vámkezelés előtti, közösségi határparitáson számított nettó árára alkalmazandó ideiglenes dömpingellenes vám mértéke a következő:

(3) Az (1) bekezdésben említett termék közösségi szabad forgalomba bocsátásának feltétele az ideiglenes vám összegével egyenértékű vámbiztosíték nyújtása.

(4) Eltérő rendelkezés hiányában a hatályos vámrendelkezéseket kell alkalmazni.

2. cikk

A 384/96/EK tanácsi rendelet 20. cikkének sérelme nélkül az érdekelt felek e rendelet hatálybalépésétől számított 30 napon belül kérhetik azoknak az alapvető tényeknek és szempontoknak a nyilvánosságra hozatalát, amelyek e rendelet elfogadásának alapjául szolgáltak, továbbá írásban ismertethetik álláspontjukat, és szóbeli meghallgatást kérhetnek a Bizottság előtt.

A 384/96/EK rendelet 21. cikkének (4) bekezdése alapján az érintett felek e rendelet hatálybalépésétől számított egy hónapon belül észrevételeket tehetnek e rendelet alkalmazásával kapcsolatban.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

E rendelet 1. cikkét egy hat hónapos időszakra kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2005. április 11-én.

a Bizottság részéről

Peter MANDELSON

a Bizottság tagja

(1) HL L 56., 1996.3.6., 1. o. A legutóbb a 461/2004/EK rendelettel (HL L 77., 2004.3.13., 12. o.) módosított rendelet.

(2) HL C 180., 2004.7.13., 2. o.

(3)

Európai Bizottság

Kereskedelmi Főigazgatóság

B. Igazgatóság

J-79 5/16 Hivatal

B-1049 Brüsszel.