BH 2003.3.127 I. Választottbíróságnak az a döntése, hogy a fél által megjelölt bizonyítási indítványnak helyt ad-e vagy sem, nem tartozik az ügy előterjeszthetőségének fogalmi körébe. Annak elbírálása, hogy a fél által kért bizonyítás szükséges-e, az érdemi döntés körébe tartozik [1949. évi XX. tv (Alkotmány) 57. § (1) bek., 1994. évi LXXI. tv (továbbiakban: Vbtv.) 3. § (1) bek. b) pont, 11. §, 18. § (1) bek., 20. § (1) bek., 27. §, 29. §, 34. § (1) és (4) bek., 35. § (1) bek., Választottbíróság eljárási szabályzata 17. § (2) bek., 19. §, 31. §, 35. § (1) és (4) bek., 39. § (1) bek., 55. § (1) bek. c) és d) pont, 57. §].

II. Választottbírósági eljárásban a felek megállapodásának jelentősége [Vbtv. 55. § (1) bek. e) pont, Választottbíróság eljárási szabályzata 1. §, 6. § (1)-(3) bek., 9. §, 17. § (1) bek., 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet].

III. Választottbírósági útra tartozó jogvita [Vbtv. 3. § (1) bek. b) pont, 57. § (2) bek. a) pont].

IV. A választottbírósági ítélet közrendbe ütközése vizsgálatánál irányadó szempontok [Alkotmány 57. § (1) bek., Vbtv. 55. § (2) bek. b) pont, Választottbíróság eljárási szabályzata 1. § (4) bek.].

V. Kiemelkedően nagy pertárgyértékű ügyben sem állapítható meg a közfelfogás számára elfogadhatatlanul magas összegű ügyvédi munkadíj. Az ilyen nagy összegű perköltséggel kapcsolatban a közrendbe ütközés megállapítható [Vbtv. 55. § (2) bek. b) pont, 56. § (2) bek.].

A felperes a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbírósághoz (a továbbiakban: Választottbíróság) 1999. október 22-én benyújtott keresetében az alperes kötelezését kérte arra, hogy 15 napon belül fizessen meg részére 32 154 356 952 Ft-ot, ennek az összegnek 1999. október 10-től a kifizetésig járó késedelmi kamatát, valamint a perköltséget.

Kártérítési igényének jogalapjaként elsődlegesen a Ptk. 318. §-ának (1) és 339. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott. Másodlagos jogalapként a Ptk. 6. §-ának az ún. biztatási kárra vonatkozó rendelkezését jelölte meg.

Utóbb, a 2000. november 30-án előterjesztett "alternatív" kereseti kérelme arra irányult, hogy a Választottbíróság ítéletével pótolja az alperesnek azt a jognyilatkozatát, amely a közöttük 1997. december 27-én megkötött hosszú távú áramvásárlási szerződést hatályba lépteti.

A Választottbíróság a 2001. április 2-án kelt ítéletében a felperes keresetét (mind az alap, mind az alternatív kereseti kérelem tekintetében) elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 62 970 126 Ft eljárási részköltséget 30 napon belül fizessen meg a felperesnek. Kötelezte a felperest, hogy 30 napon belül fizessen meg az alperesnek 290 000 000 Ft perköltséget. A Választottbíróság díját 125 940 231 Ft-ban állapította meg. Határozatának rendelkező része tartalmazta, hogy a Választottbíróság az ítéletét többségi határozattal hozta, s a kisebbségi vélemény az iratokhoz csatolásra került.

A felperes 2001. április 26-án benyújtott keresetében kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, és az alperes kötelezését a perköltség megfizetésére. Egyidejűleg az alperes javára megítélt magas perköltségösszegre tekintettel kérte a választottbírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztését.

A bíróság a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet elutasította. Az eljárás befejezéseként hozott ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 32 000 000 Ft perköltséget, ezt meghaladó költségeit maga viseli. Az ítélet kioktatást tartalmazott arra vonatkozóan, hogy ellene a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye.

Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes kereseti előadása szerint a felperes részvényesei mint vevők és az alperes valamint az ÁPV Rt. mint eladó között 1997. december 23-án privatizációs szerződés jött létre. Ugyanezen a napon a felperes mint termelő és az alperes mint szállító szerződést kötött "Kapacitás-lekötési és Villamosenergia-vásárlási Szerződés az I.-i 150 MW-os erőműre vonatkozóan" (a továbbiakban: áramvásárlási szerződés) megjelöléssel. A két szerződés egymással szoros kapcsolatban van, mert a szerződéseket előkészítő tárgyalások párhuzamosan folytak. A választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti per alapját képező választottbírósági ügynek az áramvásárlási szerződés a tárgya, de a privatizációs szerződés ügyével szoros összefüggésben. A privatizációs szerződés hatályba lépett. Az áramvásárlási szerződés hatálybalépését azonban a felek több előfeltételtől - egyebek között az alperes igazgatósága jóváhagyásától - tették függővé. Az alperes 1999. szeptember 13-án - a felperes álláspontja szerint jogosulatlanul - elállt a szerződéstől, kizárólag saját igazgatósága jóváhagyásának hiánya miatt. Az elállás időpontjáig azonban - az áramvásárlási szerződésben írt szoros teljesítési határidőkre tekintettel - a felperesnek már szükségszerűen jelentős kiadásai merültek fel. A felperes a jogosulatlan elállással okozott kárai megtérítése iránt indított pert az alperes ellen a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság előtt. Ugyanakkor a privatizációs szerződésben szereplő vevők a szerződés részleges érvénytelensége miatt szintén választottbírósági eljárást indítottak az eladóval szemben. A felperes álláspontja szerint a két választottbírósági eljárás szorosan összekapcsolódik, az azonos történeti tényállás, a peres felek részbeni azonossága, a jogi képviselők és az eljáró választottbírósági tanács összetételének azonossága miatt. A Választottbíróság több ízben azonos napra tűzött az ügyben tárgyalást. 1999. június 5-én azonos időpontban, mindkét ügyben - erre történő figyelmeztetés nélkül, és egyszerre, egy közléssel - berekesztette a tárgyalást azzal, hogy határozatát 30 napon belül írásban közli. Ezt követően mindkét ügyben 30 napon túl sem hozott határozatot, majd hónapok múlva a tárgyalásokat - most már külön - újra megnyitotta. A felperes előadása szerint minden lehetséges módon előterjesztett panaszait, jegyzőkönyv-kiigazgatási kérelmeit, elfogultsági kifogásait, okiratszerkesztésre, tanúbizonyításra és szakértő kirendelésére irányuló indítványait elutasítva hozott keresetet elutasító döntést.

Álláspontja szerint a Választottbíróság eljárása sértette a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbtv.) 3. §-a (1) bekezdésének b) pontját, 11. §-át, 18. §-ának (1) bekezdését, 20. §-ának (1) bekezdését, 27. §-át, 29. §-át, 34. §-ának (1) és (4) bekezdéseit. Sértette továbbá a Választottbíróság Eljárási Szabályzata (a továbbiakban: Vbesz.) 17. §-ának (2) bekezdését, 19. §-át, 31. §-át, 35. §-ának (1) és (4) bekezdését, valamint a 39. §-ának (1) bekezdését. Egészét tekintve a választottbírósági eljárás a Magyar Köztársaság Alkotmánya 57. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy valamely perben jogait és kötelezettségeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

A választottbírósági ítélet érvénytelenítésének jogalapjaként a Vbtv. 55. §-a (1) bekezdésének c), d) és e) pontjaira, valamint a (2) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozott.