A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21599/2009/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 51. §, 52. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 100. §, 339. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Szabó Klára, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.599/2009/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Retteghy és Társa Ügyvédi Iroda által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű, II.rendű felperes neve II. rendű és III.rendű felperes neve III. rendű felpereseknek (mindhárman I-III.rendű felperes címe szám alatti lakosok) - a Veres és Csíki Ügyvédi Iroda által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, továbbá a személyesen eljárt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű, valamint III.rendű alperes neve III. rendű, IV.rendű alperes neve IV. rendű, V.rendű alperes neve V. rendű, valamint a VII. rendű alperes mint hozzátartozó által képviselt VI.rendű alperes neve VI. rendű, VII.rendű alperes neve VII. rendű, VIII.rendű alperes neve VIII. rendű, IX.rendű alperes neve IX. rendű, X.rendű alperes neve X. rendű, XI.rendű alperes neve XI. rendű és XII.rendű alperes neve XII. rendű alperesek (mindannyian I-XII.rendű alperes címe szám alatti lakosok) ellen kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2009. április 8. napján kelt 26.P.22.152/2006/40. szám alatti ítélete ellen az I. rendű alperes részéről 41. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja és az I. és II. rendű felperesek keresetét elutasítja.

Az alpereseket a felperesek javára megállapított elsőfokú perköltség és az államnak fizetendő kereseti illeték térítése alól mentesíti, és az I. rendű felperest 64.250 (hatvannégyezer-kétszázötven) forint, a II. rendű felperest 192.750 (százkilencvenkétezer-hétszázötven) forint I. rendű alperesnek történő, 15 nap alatti megfizetésére kötelezi.

Az I. és a II. rendű felperesek által az államnak külön felhívásra fizetendő feljegyzett kereseti illeték térítését akként rendezi, hogy abból az I. rendű felperest 108.500 (száznyolcezer-ötszáz) forint, a II. rendű felperest 325.500 (háromszázhuszonötezer-ötszáz) forint megfizetésére kötelezi.

Az I. rendű felperest 116.750 (száztizenhatezer-hétszázötven) forint, a II. rendű felperest 350.250 (háromszázötvenezer-kétszázötven) forint másodfokú perköltség I. rendű alperesnek való, 15 nap alatti megfizetésére kötelezi.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I-III. rendű felperesek keresetükben kérték, hogy a bíróság egyetemlegesen marasztalja az alpereseket 5.700.000 forintban és ezen összeg 2006. május 18-tól a kifizetésig járó törvényes kamatában. Bejelentették perköltség-igényüket is, melynek összegszerűségét az iratokhoz csatolt számla alapján 480.000 forintban határozták meg.

Keresetlevelükben előadták, hogy 2003. évben a velük szomszédos ingatlan tulajdonosai egy 2 emeletes + tetőtér-beépítéses, 8 lakásos lakóépület felépítésére kaptak engedélyt. Az építési engedély ellen minden lehetséges jogorvoslati lehetőséggel éltek, de végül a bíróság közigazgatási perben keresetüket elutasította. A közigazgatási eljárásban kirendelt szakértő ugyanakkor megállapította, hogy a szomszédban épülő lakóház hatalmas tömegű lesz, a környezetből kirívóan ki fog emelkedni, és tömeghatása nyomasztó lesz. Tény az, hogy a magas talajvízszint miatt az épületet nem lehet besüllyeszteni, ezért a felperesi ház benapozása a szomszédos ház méretei miatt teljesen elvész. Emellett az alperesi épület túllépte a beépíthetőség határát, a zöldterület mérete nem felel meg a helyi előírásoknak, és a terület felszíni csapadékvíz-elvezetése sem megoldott. Az alperesi építkezés miatt a felperesi felépítmény és kert benapozottsága csökkent, intimitása elveszett, továbbá a 8 lakásos épület lakói által keltett zaj szintén zavaró. Az alperesek által folytatott építkezés miatt a felperesi ingatlan forgalmi értéke 5.700.000 forinttal csökkent, a felperesek ennek megtérítésére kérték kötelezni az alpereseket a Ptk. 100. §-a és 339. § (1) bekezdése alapján, utalva a Ptk. 344. § (1) bekezdésére is.

Az I-XII. rendű alperesek mindannyian a kereset elutasítását kérték.

Az I-II. rendű alperesek arra hivatkoztak, hogy a Ptk. 100. §-ban foglalt feltételek nem valósultak meg. Előadták, hogy a felperesek ingatlana környezetében megnőtt a társasházi építkezések száma; az utcában, valamint a szomszédos utcákban is található hasonló jellegű, de akár az alperesinél nagyobb társasház is. Köztudott, hogy jellemzővé váló társasházépítések miatt az ingatlanok árát leginkább az határozza meg, alkalmas-e társasház létesítésére. Erre tekintettel a tulajdonosok szeretnék a megvásárolt ingatlant a lehető legjobban kihasználni. Ettől jelentősen eltérő beépítés - földszintes épület megépítése - a tulajdonjog olyan mértékű önkéntes korlátozását jelentette volna a részükről, melynek mértéke nyilvánvalóan aránytalan lett volna a felperesek által érvényesített érdekhez képest, ez pedig nem volt tőlük elvárható. A Ptk. 100. §-ának vizsgálata körében tehát az állapítható meg, hogy sem a zajterhelés, sem az intimitásvesztés, sem a benapozás kérdésében jogellenesség nem áll fenn. Mivel pedig indokolatlan hátrányt nem okoztak a felpereseknek, kárfelelősségük sincs.

A III-IV. rendű és VI-VII. rendű alperesek azt hangsúlyozták, hogy jogerős építési engedély alapján kötöttek adásvételi szerződést a perbeli ingatlan tulajdoni hányadára. Úgy gondolják, ilyen körülmények között egy épülő ingatlannal kapcsolatban alappal igényt érvényesíteni velük szemben nem lehet.

Az V. rendű alperes előadta, hogy őt az eladó nem tájékoztatta erről a perről, a szerződése szerint pedig az ingatlan per-, teher- és igénymentes.

A III-IV-V. rendű és VII. rendű alperes előadta azt is, hogy az adásvételi szerződésük megkötésekor kizárólag a telek állt rendelkezésre, az épület még felépítésre várt.

A VIII. rendű alperes ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy ő már egy meglevő lakást vásárolt meg, a vételárat teljesítette, ennél többet nem tud és nem is akar fizetni az ingatlanért senkinek. Szerződéskötéskor e perről nem volt tudomása, sőt az adásvételi szerződése azt tartalmazza, hogy az ingatlan per-, teher- és igénymentes.

A IX. rendű és a XII. rendű alperesek a perbeli ingatlan tulajdoni hányadára kötött adásvételi szerződésükre hivatkoztak, melynek 12. pontja szerint a jelen kártérítési perben esetleg megítélendő összeget az I. rendű alperes köteles megfizetni a felperesek részére. Megjegyezték azt is, hogy az I. rendű alperes által jegyzett cég a mai napig nem tett eleget a vállalkozási szerződésben vállalt kötelezettségének, a teljes vállalkozói díj megfizetése ellenére nem rendelkeznek a 8 lakásos társasház használatbavételi engedélyével, így nem tudnak bejelentkezni a lakásukba.

A XII. rendű alperes hangsúlyozta azt is, hogy amikor az ingatlanhányadát megvásárolta, az épület már szerkezetkész volt.