A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30979/2017/10. számú határozata határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1990. évi XL. törvény 8. §, 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) 107. §, 108. §, 2011. évi CXCVI. törvény (Nvtv.) 5. §, 6. §, 9. §] Bíró: Ságiné dr. Márkus Anett

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30979/2017/10.*, Kúria Kfv.37018/2018/4., 3061/2022. (II. 11.) AB végzés

***********

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

12.K.30.979/2017/10

A dr. Horváth Zsuzsanna jogtanácsos által képviselt felperes neve (cím) , a dr. Kiss-Szebeni Norbert jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros XIII. ker. Önkormányzat (cím) alperes ellen törvényességi felhívási ügyben érintett 118/2016. (X. 13.) önkormányzati határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, a bíróság az alulírott napon, nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A kereseti illetéket a felperes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az irányadó tényállás szerint az alperes 118/2016 (X.13.) számú határozatával a ..... Általános iskola, a ..... Gimnázium és Tanuszoda, a .... Tagiskola és Tanuszoda, a .... társasházzá alakításáról döntött. Az előterjesztés indoka szerint "a módosított köznevelési törvény 99/H. §-a alapján 2017. január 1-jén a települési önkormányzat által működtetett köznevelési intézmény köznevelési feladatainak ellátását szolgáló települési önkormányzati vagyon és vagyoni értékű jog az illetékes tankerületi központ ingyenes vagyonkezelésébe kerül; az önkormányzati ingatlanvagyon védelme érdekében a négy oktatási intézmény esetében az iskolának otthont adó ingatlan társasházzá alakításával lehetséges elérni azt, hogy kizárólag és kifejezetten csak a köznevelési feladatot ellátó ingatlanrészek kerüljenek átadásra; ezen iskolák esetében ugyanis egyes ingatlanrészek nem közoktatási, közművelődési funkciót töltenek be, így azok átadása nem szükségszerű."

A felperes 2016. november 18-án az alpereshez törvényességi felhívással élt a hivatkozott határozatra vonatkozóan azzal, hogy az alperes a törvényességi felhívást tűzze napirendre és tárgyalja meg. A törvényességi felhívásban a felperes a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) 5. § (5) bekezdés b) pontjára hivatkozott és arra, hogy az önkormányzat törzsvagyona az Nvtv. 5. § (2) bekezdése alapján nemzeti vagyonnak minősül; a törzsvagyon képezi az önkormányzati közfeladatok ellátásának alapját; ezen vagyon felhasználása és a vagyonelemekkel való gazdálkodás célhoz kötött, közvetlenül a kötelező önkormányzati feladatkör ellátását szolgálja. Ugyanakkor a korlátozottan forgalomképes vagyontárgyak nem állhatnak társasházi tulajdonban anélkül, hogy a törzsvagyoni minőségüket elveszítenék, mert a fenti garanciák - amelyek egyben a tulajdonosi joggyakorlás korlátait is jelentik - elvesznének a társasház alapítás esetében, hiszen társasház vonatkozásában a tulajdonostársak közössége gyakorolja a közös tulajdonnal kapcsolatos tulajdonosi jogokat. Előadta, hogy ezt a álláspontot a bírói gyakorlat is alátámasztja, figyelemmel a Kúria Kfv.VI.37.152/2014/5. számú ítéletében foglaltakra.

Az alperes 2017. január 12. napján megtárgyalta a törvényességi felhívást, a törvényességi felhívásban foglaltakkal nem értett egyet, részletesen kifejtetve álláspontját - többek között azt - hogy tételes jogi norma nem tiltja az önkormányzatok számára, hogy akár a korlátozottan forgalomképes ingatlanjaikon társasházat alapítsanak.

A felperes a törvényi határidőn belül keresetet terjesztett elő az alperes 118/2016. (X.13.) számú határozatával szemben, kérve annak hatályon kívül helyezését, az alperes perköltségben való marasztalását. A keresetlevelében megismételte a törvényességi felhívásban írt álláspontját, annak indokolását azzal, hogy az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés e)-g) pontjai értelmében a képviselő-testület az önkormányzati tulajdonnal kizárólag a törvényes keretek között gazdálkodhat; a szabályokat elsősorban az Nvtv. 5-15. §-ai, valamint a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvénynek (a továbbiakban: Mötv.) az önkormányzati vagyonra vonatkozó 106-110/A. §-ai határozzák meg. Így ebből adódóan az alperes határozata jogszabálysértő, mert nem felel meg ezen jogszabályban meghatározott gazdálkodásra vonatkozó előírásoknak.

A felperes - az alperes érdemi ellenkérelmére vonatkozó - előkészítő iratában rögzítette: a támadott határozat meghozatalakor hatályos, nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Köznevelési tv.) 74. § (2) bekezdése, 76. § (1),(3) és (6) bekezdése alapján megállapítható, hogy a támadott határozatban megjelölt ingatlanokon az önkormányzat tulajdonában álló, közfeladatot ellátó intézmények találhatóak, amelyek tekintetében a működtetés mint önkormányzati feladat került ebben az időszakban meghatározásra. Ebből eredően a tárgyi ingatlanok korlátozottan forgalomképes minősítése - külön helyi rendeleti szabályozás nélkül - a törvény erejénél fogva áll fenn.

Előadta, hogy 2017. január 1-jétől a köznevelési feladat és működtetéshez kapcsolódó feladatellátás is átkerült az illetékes tankerületi központokhoz, amelyre vonatkozóan vagyonkezelési jogot alapítottak, ugyanakkor az önkormányzatok tulajdonjoga továbbra is fennmaradt úgy, hogy ezen ingatlanok feletti rendelkezési jog gyakorlását jogszabály (Köznevelési tv. 76. § (6) bekezdése) feltételhez köti. 2017. január 1-jét követően tehát az Nvtv. 6. § (6) bekezdésben foglaltak az irányadók, vagyis mivel e vagyon felett a rendelkezési jog gyakorlását jogszabály feltételhez köti, e jogszabályhely értelmében az ilyen vagyonelem törzsvagyonként korlátozottan forgalomképes nemzeti vagyonnak minősül.

A felperes utalt az alperesnek az Önkormányzat vagyonáról és a vagyongazdálkodás szabályairól szóló 28/2012. (VII.3.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Vagyonrendelet) 8. § b) pontjára, miszerint a sportpályák, sportcélú létesítmények a korlátozottan forgalomképes vagyontárgyak körébe soroltak. Továbbá az ingatlan-nyilvántartásban ezek a köznevelési célú ingatlanok egy-egy önálló helyrajzi számon szerepelnek, ezáltal az ingatlanok egésze korlátozottan forgalomképes vagyont képez. Mindezek alapján a felperes szerint a vitatott döntés jogszerűsége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy ezen ingatlanokban az egyes épületrészek milyen feladatokat látnak el. Álláspontját erősíti az alperes 42/2016 (IV.21.) számú döntése is, amelyben a 2015. évi zárszámadáshoz kapcsolódóan bemutatott vagyonkimutatásban rögzített tulajdoni állapotot az alperes tudomásul vette, ugyanis a vagyonkimutatás II. fejezete szerint a tárgyi ingatlanok a korlátozottan forgalomképes vagyonelemek közé nyertek besorolást. A vagyonkimutatás vonatkozó részét a felperes csatolta 9/F/1. szám alatt.

Az alperes érdemi ellenkérelmében kérte a felperes keresetének elutasítását, perköltségigénye nem volt. Fenntartotta a törvényességi felhívásra adott észrevételében foglalt álláspontját. Ellenkérelmében hivatkozott arra, hogy az Nvtv. 5. § (5) bekezdés b) pontjának az a feltétele, hogy "a helyi önkormányzat által fenntartott intézmény elhelyezését kell szolgálnia" az önkormányzat tulajdonában lévő ingatlannak, nem áll fenn, mert 2013. január 1. óta a helyi önkormányzat nem fenntartója az iskoláknak, hanem csak működtetője. Jelentősége van a jogszabály azon fordulatának is, amely szerint épület vagy épületrész lehet korlátozottan forgalomképes, így mivel - a jelen esetben az érintett ingatlanokban jól elkülöníthető ingatlanrészek vannak, amelyek - nem szolgálnak köznevelési célt, ezek az ingatlanrészek még akkor sem lennének korlátozottan forgalomképes ingatlanrészek, ha az önkormányzat az iskolák fenntartója lenne. Megjegyezte, hogy az állami intézményfenntartó központ (KLIK) ezeket az ingatlanrészeket nem vette át, akkor amikor a fenntartói jog átkerült az államhoz, és a tankerületi központtal 2016. decemberében megkötött vagyonkezelési szerződés sem tartalmazza ezen ingatlanrészeket.