A Szegedi Törvényszék Mf.21353/2012/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 42. §, 50. §, 54. §, 55. §] Bírók: Doblerné dr. Alács Ágota, Komáromi Zoltán, Pap János

Szegedi Törvényszék

2.Mf.21.353/2012/4.

A Szegedi Törvényszék dr. Romics Ágnes ügyvéd (...) által képviselt felperes neve ... sz. alatti székhelyű felperesnek - dr. Csapóné dr. Tóth Vilma jogtanácsos által képviselt alperes neve ... sz. alatti székhelyű alperes ellen - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Szegedi Munkaügyi Bíróság 2012. május 30. napján kelt 4.Mv.21/2011/39. szám alatti ítélete ellen az alperes 40. sorszám alatti fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét h e l y b e n h a g y j a .

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 6.350,- (Hatezer-háromszázötven) Ft perköltséget.

A le nem rótt fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes ... gyáregységében sertésfeldolgozást végeznek. A sertés darabolása úgy történik, hogy minden testtájat külön-külön munkavállaló vág. Egy nap alatt az üzemben átlagosan 2800 db félsertést dolgoznak fel, melynek során a majdnem 100 munkavállaló naponta fejenként 4000-25000 vágást ejt, mely éves szinten majdnem 400 millió vágást jelent.

A felperes a fenti munkafolyamatokkal járó kockázatok felmérése eredményeként a dolgozók részére 190 mm-es alkarvédős lánckesztyű biztosítását tartotta indokoltnak. Felmérte a teljes kart védő lánckesztyű használatának lehetőségét is, a gyakorlati kipróbálás eredményeként azonban arra a megállapításra jutott, hogy a hosszabb lánckesztyű használata több kockázatot rejt magában, mint amennyi előnnyel járna, figyelemmel a hosszabb lánckesztyű nagyobb súlyára, mely miatt az abban való mozgás is nehézkesebb, így a dolgozó hamarabb kifárad, továbbá egészségügyi kockázatot jelentene a teljes karon a kabát használatának a mellőzése a 10-14 C fokos hidegben, valamint a szigorú higiéniai szempontoknak sem lehetne kellő módon eleget tenni.

A 2008-2011. években mindösszesen 16 bal kar szúrásával járó baleset történt az üzemben.

személy1 a felperes ... gyáregység sertésdaraboló üzemének húsipari szakmunkás munkakörben foglalkoztatott munkavállalója, aki 2010. április 21. napján a magaspályáról vállfán lógó félsertésből szűzpecsenye kivágását végezte. Bal kezével fogta a félsertést, a jobb kezében lévő késsel pedig megkezdte a szűzpecsenye részének vágását, mely művelet végzése közben a kés megugrott a gerinccsonton és az így létrejött lendület hatására a dolgozó bal alkarjának belső részén a könyökhajlat alatt kb. két ujjnyival, a lánckesztyű felett 1 cm-rel szúrt sebet okozott.

A Dél-alföldi Regionális Egészségbiztosítási Pénztár a 2010. november 22. napján kelt 581/2010. ügyszámú fizetési meghagyásával kötelezte a felperest személy1 biztosított 2010. április 21. napján bekövetkezett balesetével összefüggésben felmerült 95.760,- Ft összegű egészségbiztosítási ellátási költség, valamint ezen összeg kamata megfizetésére. Végzése indokolása szerint a balesetet az idézte elő, hogy a munkáltató nem biztosított a munkavállaló részére kellő védelmet nyújtó, a teljes kar védelmét biztosító lánckesztyűt, mint egyéni védőeszközt, valamint mert rendszeres ellenőrzéssel nem követelte meg tőle a kés szabályos, munkavédelmi előírásnak megfelelő használatát.

A felperes keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint nem vétett olyan munkavédelmi szabályt, ami összefüggésbe hozható lett volna a balesettel, mert megfelelő módon tett eleget mind az oktatási, a kockázatfelmérési, a védőeszköz biztosítási és ellenőrzési kötelezettségének is, a baleset kizárólag a munkavállaló hibájából következett be. Állította, hogy a 190 mm-es alkarvédőnél hosszabb lánckesztyű viselése gátolná a munkavégzést, amely így balesetveszélyes lenne, míg a könyökhajlat és az alkarvédő között hagyandó minimális távolságot szabvány rögzíti, melynek a biztosított egyéni védőeszköz megfelelt.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 2010. november 22. napján kelt 581/2010. ügyiratszámú fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 12.700,- Ft perköltséget, míg megállapította, hogy a le nem rótt eljárási illeték és állam által előlegezett szakértői díj az állam terhén marad.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként személy1 tanúvallomása alapján megállapította, hogy a balesetet közvetlenül megelőzően a rábízott munkafolyamatot a technológiai előírásoknak megfelelően végezte, melyből következően alaptalan a fizetési meghagyás azon megállapítása, mely szerint a balesetet részben az idézte elő, hogy a munkáltató rendszeres ellenőrzéssel nem követelte meg a dolgozótól a kés szabályos munkavédelmi előírásnak megfelelő használatát. Nem volt megállapítható, hogy a felperes megszegte volna az Mvt. 42. § a) pontját, 50. §-át, 54. § (7) bekezdés a), b) pontját és 55. § (1) bekezdés a) pontját.

Az elsőfokú bíróság a kockázatértékelés és az egyéni védőeszköz-juttatás megfelelőségével kapcsolatban lefolytatott szakértői bizonyítás eredményeként - figyelemmel tanú1 és tanú2 tanúk vallomásaiban foglaltakra is - arra a következtetésre jutott, hogy a munkáltató a munkavégzés kockázatait megfelelően mérte fel és a 190 mm alkarvédővel ellátott lánckesztyű biztosításával megfelelő védőeszközt rendelt a dolgozók részére, figyelemmel arra is, hogy az alperes által hivatkozott hosszabb alkarvédővel ellátott lánckesztyű használata további veszélyt idézett volna elő.

Az elsőfokú bíróság indokát adta annak is, hogy az általa kirendelt szakértő1, valamint szakértő2 munkavédelmi szakértők egybehangzó szakértői véleményével szemben miért nem találta elfogadhatónak az alperes által csatolt, szakértő3 által készített szakvéleményt, e körben kiemelve, hogy helyszíni szemlét nem tartott, a technológiát és körülményeket közvetlenül nem vizsgálta, továbbá nem számolt az egészségügyi kockázattal sem.

Az elsőfokú bíróság döntése kialakításánál mérlegelési körébe vonta az alperes részéről a vágások és a szúrásos balesetek számáról készített statisztikai kimutatást is, melyből arra következtetett, hogy mindez elenyésző mértékű kockázatot mutat, ami szintén nem indokolja a teljes karvédővel ellátott védőkesztyű biztosítását és egyéb szervezési intézkedések megtételét.