A Szegedi Törvényszék Mf.21353/2012/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 42. §, 50. §, 54. §, 55. §] Bírók: Doblerné dr. Alács Ágota, Komáromi Zoltán, Pap János

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.21/2011/39., *Szegedi Törvényszék Mf.21353/2012/4.*, Kúria Mfv.10825/2012/6.

***********

Szegedi Törvényszék

2.Mf.21.353/2012/4.

A Szegedi Törvényszék dr. Romics Ágnes ügyvéd (...) által képviselt felperes neve ... sz. alatti székhelyű felperesnek - dr. Csapóné dr. Tóth Vilma jogtanácsos által képviselt alperes neve ... sz. alatti székhelyű alperes ellen - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Szegedi Munkaügyi Bíróság 2012. május 30. napján kelt 4.Mv.21/2011/39. szám alatti ítélete ellen az alperes 40. sorszám alatti fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét h e l y b e n h a g y j a .

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 6.350,- (Hatezer-háromszázötven) Ft perköltséget.

A le nem rótt fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes ... gyáregységében sertésfeldolgozást végeznek. A sertés darabolása úgy történik, hogy minden testtájat külön-külön munkavállaló vág. Egy nap alatt az üzemben átlagosan 2800 db félsertést dolgoznak fel, melynek során a majdnem 100 munkavállaló naponta fejenként 4000-25000 vágást ejt, mely éves szinten majdnem 400 millió vágást jelent.

A felperes a fenti munkafolyamatokkal járó kockázatok felmérése eredményeként a dolgozók részére 190 mm-es alkarvédős lánckesztyű biztosítását tartotta indokoltnak. Felmérte a teljes kart védő lánckesztyű használatának lehetőségét is, a gyakorlati kipróbálás eredményeként azonban arra a megállapításra jutott, hogy a hosszabb lánckesztyű használata több kockázatot rejt magában, mint amennyi előnnyel járna, figyelemmel a hosszabb lánckesztyű nagyobb súlyára, mely miatt az abban való mozgás is nehézkesebb, így a dolgozó hamarabb kifárad, továbbá egészségügyi kockázatot jelentene a teljes karon a kabát használatának a mellőzése a 10-14 C fokos hidegben, valamint a szigorú higiéniai szempontoknak sem lehetne kellő módon eleget tenni.

A 2008-2011. években mindösszesen 16 bal kar szúrásával járó baleset történt az üzemben.

személy1 a felperes ... gyáregység sertésdaraboló üzemének húsipari szakmunkás munkakörben foglalkoztatott munkavállalója, aki 2010. április 21. napján a magaspályáról vállfán lógó félsertésből szűzpecsenye kivágását végezte. Bal kezével fogta a félsertést, a jobb kezében lévő késsel pedig megkezdte a szűzpecsenye részének vágását, mely művelet végzése közben a kés megugrott a gerinccsonton és az így létrejött lendület hatására a dolgozó bal alkarjának belső részén a könyökhajlat alatt kb. két ujjnyival, a lánckesztyű felett 1 cm-rel szúrt sebet okozott.

A Dél-alföldi Regionális Egészségbiztosítási Pénztár a 2010. november 22. napján kelt 581/2010. ügyszámú fizetési meghagyásával kötelezte a felperest személy1 biztosított 2010. április 21. napján bekövetkezett balesetével összefüggésben felmerült 95.760,- Ft összegű egészségbiztosítási ellátási költség, valamint ezen összeg kamata megfizetésére. Végzése indokolása szerint a balesetet az idézte elő, hogy a munkáltató nem biztosított a munkavállaló részére kellő védelmet nyújtó, a teljes kar védelmét biztosító lánckesztyűt, mint egyéni védőeszközt, valamint mert rendszeres ellenőrzéssel nem követelte meg tőle a kés szabályos, munkavédelmi előírásnak megfelelő használatát.

A felperes keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint nem vétett olyan munkavédelmi szabályt, ami összefüggésbe hozható lett volna a balesettel, mert megfelelő módon tett eleget mind az oktatási, a kockázatfelmérési, a védőeszköz biztosítási és ellenőrzési kötelezettségének is, a baleset kizárólag a munkavállaló hibájából következett be. Állította, hogy a 190 mm-es alkarvédőnél hosszabb lánckesztyű viselése gátolná a munkavégzést, amely így balesetveszélyes lenne, míg a könyökhajlat és az alkarvédő között hagyandó minimális távolságot szabvány rögzíti, melynek a biztosított egyéni védőeszköz megfelelt.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 2010. november 22. napján kelt 581/2010. ügyiratszámú fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 12.700,- Ft perköltséget, míg megállapította, hogy a le nem rótt eljárási illeték és állam által előlegezett szakértői díj az állam terhén marad.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként személy1 tanúvallomása alapján megállapította, hogy a balesetet közvetlenül megelőzően a rábízott munkafolyamatot a technológiai előírásoknak megfelelően végezte, melyből következően alaptalan a fizetési meghagyás azon megállapítása, mely szerint a balesetet részben az idézte elő, hogy a munkáltató rendszeres ellenőrzéssel nem követelte meg a dolgozótól a kés szabályos munkavédelmi előírásnak megfelelő használatát. Nem volt megállapítható, hogy a felperes megszegte volna az Mvt. 42. § a) pontját, 50. §-át, 54. § (7) bekezdés a), b) pontját és 55. § (1) bekezdés a) pontját.

Az elsőfokú bíróság a kockázatértékelés és az egyéni védőeszköz-juttatás megfelelőségével kapcsolatban lefolytatott szakértői bizonyítás eredményeként - figyelemmel tanú1 és tanú2 tanúk vallomásaiban foglaltakra is - arra a következtetésre jutott, hogy a munkáltató a munkavégzés kockázatait megfelelően mérte fel és a 190 mm alkarvédővel ellátott lánckesztyű biztosításával megfelelő védőeszközt rendelt a dolgozók részére, figyelemmel arra is, hogy az alperes által hivatkozott hosszabb alkarvédővel ellátott lánckesztyű használata további veszélyt idézett volna elő.