A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35362/2008/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 86. §, 87. §, 93. §, 108. §, 109. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Madarász Gabriella

Kapcsolódó határozatok:

Kúria Pfv.22131/1999. (BH 2002.12.490), Győri Törvényszék K.27028/2008/5., Győri Törvényszék K.27210/2008/10., *Kúria Kfv.35362/2008/4.* (AVI 2012.11.124), Fővárosi Törvényszék K.34323/2008/8., Fővárosi Törvényszék K.33879/2008/6., Kúria Kfv.37425/2009/7. (BH 2011.11.323), Kúria Kfv.35554/2009/4., Kúria Kfv.37854/2009/4., Pécsi Törvényszék K.21403/2010/19., Kúria Kfv.35342/2011/10. (EH 2012.05.K1), Gyulai Törvényszék K.23172/2012/3., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.29538/2013/22., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32578/2013/8., Kúria Kfv.35305/2013/5., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33795/2013/13., Kúria Kfv.35604/2014. (EH 2016.03.K10), Kúria Kfv.35256/2014/9. (AVI 2016.1.4), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31022/2013/34., Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27419/2013/24., Kúria Kfv.35644/2014/6. (BH+ 2015.10.444), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33804/2014/13., 3114/2015. (VI. 23.) AB végzés, Kúria Kfv.35430/2014/8. (BH 2016.2.49), Kúria Kfv.35213/2015/8., Kúria Kfv.35033/2015/9. (BH 2016.6.159), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33930/2014/27., Kúria Kfv.35516/2015/9. (EH 2016.10.K26), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30300/2015/46., Kúria Kfv.35683/2016/7. (BH 2017.7.247), Kúria Kfv.35505/2016/7. (EH 2017.10.K29), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33642/2016/21., Kúria Kfv.35059/2018/4. (BH 2019.2.63), 3120/2023. (III. 14.) AB végzés

***********

Kfv.I.35.362/2008/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Steixner Ferenc ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Németh Péter jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal Hatósági Főosztály Nyugat-dunántúli Kihelyezett Hatósági Osztály alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróságon K.27.028/2008. számon indított és ugyanezen bíróság 2008. április 15-én kelt K.27.028/2008/5. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről 6. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K.27.028/2008/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 /azaz tízezer/ forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 406.000 /azaz négyszázhatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél .... évekre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos ellenőrzésének vizsgálatát végezte. Az ellenőrzés eredményeként a 2007. augusztus 1. napján kelt 2569353230 számú határozatával a felperes terhére összesen ... Ft adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte az adóhiánynak minősülő adókülönbözet, továbbá adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. november 26. napján kelt 8529758336 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a zöldség-gyümölcs kiskereskedelmi tevékenységet folytató felperes az ellenőrzés alá vont időszak minden évében veszteséget vallott nettó jövedelme ugyanakkor évente ...Ft volt. Az elsőfokú hatóság a rendelkezésére álló adatok alapján megállapította, hogy a felperes vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege. Ezért az adó alapját az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 109.§-ának /1/ bekezdése alkalmazásával becsléssel állapította meg. Az elsőfokú hatóság a felperes nyilatkozataiban rögzített adatok, a rendelkezésére bocsátott bizonylatok, iratok, a beszerzett bizonyítékok alapján pénzforgalmi mérlegben rögzítette a felperes bevételeit, illetve a kiadásait, megállapítva, hogy a felperesnek összesen: .... Ft forráshiánya keletkezett. A kiadásait tehát megszerzett, de be nem vallott jövedelemből fedezte, ezért a forráshiány összegét az elsőfokú hatóság eltitkolt jövedelemnek minősítette, és a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény /a továbbiakban: Szja.tv/ 4.§-ának /1/ bekezdése, 28.§-ának /1/ bekezdése alkalmazásával annak az évnek az összevonás alá eső jövedelméhez számította hozzá, amelyre nézve a jövedelem eltitkolást megállapította. A felperesnek ezáltal személyi jövedelemadóban adókülönbözete keletkezett.

Az alperes nem fogadta el többek között a felperes azon hivatkozását, hogy a testvérétől, játéknyereményekből ... Ft támogatást, egy magánszemélytől ...Ft kölcsönt kapott, továbbá a szülei hagyatékából .... Ft készpénz-megtakarításban részesült.

A felperes keresetében vitatta az adóhatóság eljárásának és megállapításainak jogszerűségét. Álláspontja szerint az adóhatóság a vagyonosodási vizsgálatra vonatkozó megbízó levél hiányában járt el, az eljárási jogszabálysértés semmiségi okot keletkeztetett, amely megalapozza a határozatok hatályon kívül helyezését.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az Art. 87.§-ának /1/ bekezdés a/ pontja a bevallások utólagos vizsgálatát az adóellenőrzési célok között felsorolja, továbbá tényszerűen megállapítható az, miszerint felperes a megbízólevéllel egyidejűleg tájékoztatást kapott arról, hogy az adóhatóság vagyonosodási vizsgálatot fog végezni, ezért annak lefolytatására jogszerűen került sor.

Az Art. 47.§-ának /3/ bekezdése szabályozza az iratmegőrzési kötelezettséget, ugyanakkor az Art. 97.§-ának /4/ bekezdéséből következően a bizonyítatlanság terhe az adózóra esik, így érdekében áll, hogy az általa állított tényeket a lehető leghitelesebb módon, okirattal igazolja.