A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21314/2011/6. számú határozata jogdíj megfizetése (SZERZŐI jogdíj megfizetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 87. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 86. §, 87. §, 339. §, 354. §] Bírók: Fülöp Györgyi, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.21.314/2011/6.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Ítélőtábla a Kocsisné dr. László Ildikó pártfogó ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (....) felperesnek a Dr. Vass Gellért ügyvéd (....) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerzői jogdíj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2010. november 22. napján kelt, 26.P.25.615/2006/32. számú ítélete ellen a felperes 33. sorszámú fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 643 800 (Hatszáznegyvenháromezer-nyolcszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Megállapítja, hogy a felperesi pártfogó ügyvéd díjának viselésére teljes egészében az állam köteles.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 125 000 forint perköltséget, a le nem rótt 643 800 forint kereseti illetékről pedig úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

A tényállásban rögzítette, miszerint a felperes az "Elektronikus érzékelő, előnyösen vákuum- vagy nyomás- vagy szintmérő, kapcsoló és/vagy szabályozó kialakítására" címmel szabadalmi bejelentéssel élt és ez alapján ideiglenes szabadalmi oltalmat nyert, ami azonban a hetedik évi fenntartási illeték megfizetésének elmaradása miatt a bejelentésre visszaható hatállyal megszűnt. Erről a felperest a Magyar Szabadalmi Hivatal a 2004. november 2. napján keltezett levelével értesítette. A felperes a fenti elgondolásból megalkotta a kapacitív közelítés kapcsoló I., II, az induktív közelítés kapcsoló I., II, a szilárd testérzékelő és kijelző, valamint az impulzus üzemi kapacitív kapcsoló elnevezésű megoldásokat és azok kapcsolási rajzait.

Ismertette, hogy az E... svéd cég elektronikai alkatrészeit, amelyekről évente katalógust is bocsát ki, a disztribútori megállapodás alapján Magyarországon az alperes forgalmazza. A felperes a katalógusban szereplő termékek műszaki megoldásait azonosnak találta a saját megoldásaival, erre alapítva az alperest szerzői jogdíj megfizetésére szólította fel a 2006. január 2. napján kelt levelével. Válaszlevelében az alperes úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a felperes kétséget kizáró módon igazolja, hogy a kérdéses megoldásokra oltalmat élvez, úgy hajlandó neki díjat fizetni.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a szerzői jogait. Jogkövetkezményként az abbahagyásra kötelezést és a további jogsértéstől való eltiltást jelölte meg, továbbá igényt tartott elégtétel adására, adatszolgáltatásra, a sérelmes helyzet megszüntetésére és a jogsértő állapot helyreállítására. Ezen felül vagyoni és nem vagyoni kártérítés címén 10 730 000 forint és ennek 2001. január 1. napjától számított törvényes kamatai megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. Hangsúlyozta, hogy az ideiglenes szabadalmi oltalmat nyert mű a szellemi alkotása, a szabadalmi leírást és a rajzokat saját maga készítette, ezért az ebből fakadó jogok megilletik. Az alperes által forgalmazott szenzorok műszaki megoldása azonos az általa kitalálttal, amit egyébként a Budapesti Nemzetközi Vásáron a felperes újításként is bemutatott. Az összegszerűség kapcsán úgy nyilatkozott, hogy a számítást az adott termék alperesi bruttó ára után számított 12 %-os jogdíj és 5 évre számított eladási mennyiség alapján kalkulálta. Ezen túlmenően jelentős levelezési és utazási költsége miatt elmaradt vagyoni és nem vagyoni hasznainak ellentételezésére 500 000 forint megfizetését kérte.

Az alperes a kereset elutasítását kérte előadva, hogy a megoldás nem nyert végleges szabadalmi oltalmat. Továbbá azzal is érvelt, hogy nem lehet megállapítani azt, hogy a felperes által kidolgozott megoldás, illetve az általa forgalmazott termékek működési elve között azonosság lenne. Bizonyítatlannak találta továbbá a felperes részéről azt is, hogy a hivatkozott megoldás ténylegesen az ő szellemi alkotása.

Az elsőfokú bíróság értékelve, hogy a felperesi műszaki megoldás nem nyert szabadalmi oltalmat, megállapította, hogy a felperes a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) rendelkezései alapján nem kérhetett jogvédelmet.

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. §-ának (1)-(2) bekezdése, 4. §-ának (1) bekezdése, továbbá 9. §-ának (1) bekezdése alapján úgy ítélte meg, hogy a felperes tevékenysége a műszaki tudomány terén alkotott szellemi alkotásnak minősül. A felperes indítványára szakértőt vont a perbe. A Magyar Szabadalmi Hivatal mellett működő Iparjogvédelmi Szakértői Testület szakvéleménye alapján megállapította, hogy a felperes bejelentésével a műszaki megoldás tartalma nyilvánosságra jutott és arra is rámutatott, hogy a hivatali iratok között elfekvő kutatási jelentés újdonságrontó adatokat is tartalmazott. Mivel a szakértői testület elégtelennek minősítette a periratokban rendelkezésre álló dokumentációt és a felperes a bíróság felhívására további iratokat nem csatolt, erre tekintettel elmaradt a Testület ismételt megkeresése is, mert adatok hiányában attól eredmény nem volt várható.

Mindezek alapján kétséget kizáró módon nem volt megállapítható, hogy az érintett műszaki megoldást elsődlegesen és kizárólagosan a felperes alkotta meg és az sem volt bizonyítható, hogy a felperes által kidolgozott elv azonos volt-e az alperes által forgalmazott termékekben alkalmazott megoldásokkal. Ezért nem lehetett bizonyossággal arra következtetni, hogy a műszaki megoldást a felperest megelőzően más nem alkalmazta.

Ilyen indokolás mellett az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és rendelkezett a perköltség viseléséről, valamint a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt kereseti illetékről.

A felperes fellebbezése az ítélet megváltoztatásával a keresetének megfelelő döntés meghozatalára, másodlagosan az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésére irányult.

Érvelése szerint az elsőfokú bíróság nem folytatta le teljes körűen a bizonyítási eljárást, a bizonyítékokból okszerűtlen következtetést vont le, döntése megalapozatlan és jogszabálysértő. Nyomatékosította, hogy a találmány szabadalmi leírását és rajzait maga készítette. Előadta, hogy a perben csatolt iratok bizonyítják, hogy találmányait szabadalom védi. Újólag felhívta a Legfelsőbb Bíróság Pf.IV.21.209/1991/1. számú végzését, amiben megállapította, hogy a felperes a szerzője annak az újításnak, ami teljesen azonos e per tárgyát képező megoldással. Ismételten hivatkozott az elsőfokú eljárásban előtárt iratokra, közülük a hasznosítási szerződést, a rendőrségi megkeresést és a S... termékismertetőjét újólag csatolta. Utalva az Szt. 34. §-ára kifejtette, hogy az alperes által forgalmazott termékek műszaki adatait és kiviteli alakjait összevetve a S... termékismertetőjében szereplő termékkel szemmel látható az azonosság, majd ezt részletesen elemezte is. Hivatkozva a Pp. 73/C. § (1) bekezdésének c) pontjára lényeges eljárási mulasztásnak értékelte, hogy megállapításait, holott maga is igazságügyi szakértő az eljárt bíróság bizonyítékként nem fogadta el és nem értékelte.