A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20415/2008/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 345. §, 346. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 56. §] Bírók: Molnár Ambrus, Németh László, Szűcs József

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.415/2008/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a Schreckné dr. Juhász Judit jogtanácsos (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a dr. Hatházi Éva ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2008. február 5. napján meghozott, 5.P.22.662/2006/12. számú ítélete ellen, a felperes részéről 13. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 200.000 (kettőszázezer) forint másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 720.000 (hétszázhúszezer) forint fellebbezési eljárási illeték az államot terheli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes 2003. január 11. napján, este 23 óra körüli időben, a ,S' és ,P' közötti ... számú úton közlekedett ,P' irányába a ... forgalmi rendszámú 'A' típusú személygépkocsijával. A ... forgalmi rendszámú, 'B' típusú személygépkocsi ugyanebben az időben, műszaki okból az alperesi haladási sávjában vesztegelt. A jármű vezetője I.J., valamint annak utasa Sz.Zs. a gépkocsi mögött állt és a motor működésképtelenné válásának okát keresték. Az alperes a számára ilyen módon forgalmi akadályként jelentkező kivilágítatlan járművet csupán féktávolságon belül észlelte és a mögötte álló I.J.-ot, valamint Sz.Zs.-ot a gépkocsijával elütötte, akik emiatt súlyos sérüléseket szenvedtek. Az alperes gépjárművének kötelező felelősségbiztosítása hiánya miatt a sérültek kárát a felperes térítette meg, aki a károsultaknak a balesetben való közrehatása miatt 60-40 %-os kármegosztást alkalmazott.

A felperes keresetében a kárrendezés során teljesített kifizetései és költségei címén 12.002.988 forint, valamint annak 2006. április 7-től járó kamatai megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel, mint a károkozó gépjármű felelősségbiztosítással nem rendelkező üzembentartójával szemben. Követelését a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló, a baleset idején hatályos 171/2000. (X. 13.) Kormányrendelet 10. § (7) bekezdésére alapította.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A döntését a következőkkel indokolta:

A károsultak gépkocsija is a veszélyesség állapotában volt annak ellenére is, hogy a baleset bekövetkezésekor a motorja nem járt. A következetes bírói gyakorlat szerint a gépjármű veszélyes jellege ugyanis nem szűnik meg annak folytán, hogy a forgalomban résztvevő járművet valamilyen közbejövő okból - de a továbbhaladás szándékával - rövidebb időre megállítják. Ha a gépjármű meghibásodik és ezért leáll, mindaddig nem szűnik meg a veszélyes üzemi jellege, amíg az út szélére vagy a forgalomtól félreeső más helyre nem állítják. Mindezért a balesetből eredő károkért való felelősség elbírálása során a Ptk. 346. § (1) bekezdésének és nem a Ptk. 345. § (1) bekezdésének rendelkezéseit kellett alkalmazni. Az alperes ellen indult büntetőeljárásban beszerzett közlekedési szakértői vélemény, a tanúvallomásokról készült jegyzőkönyvek, a rendőrség nyomozást megszüntető határozata és az ellene benyújtott panaszt elutasító ügyészi határozat alapján aggálytalanul megállapítható volt, hogy az alperes közlekedési szabályt nem sértett, a balesetben vétlen volt. A csúszós úton tompított fényszóróval, a megengedett 90 km/óra sebesség helyett 50-60 km/óra sebességgel haladt. A forgalmi sávjában álló gépkocsit féktávolságon belül észlelte, az ütközést ezért fékezéssel elhárítani nem tudta; a szembejövő gépkocsi megakadályozta azt is, hogy az ütközést kikerüléssel hárítsa el.

A balesettel érintett másik járművet vezető I.J. károsult azonban megsértette a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-VM együttes rendelet (KRESZ) 56. § (5) bekezdésébe foglalt szabályt, amely kimondja, hogy az elromolt járművet - lehetőség szerint - az úttesten kívül vagy olyan helyen kell elhelyezni, ahol a várakozás nem tilos. A járművet éjszaka és korlátozott látási viszonyok között - az álló járművek világítására vonatkozó szabályok szerint - ki kell világítani. Ha a vezető ezeknek a rendelkezéseknek eleget tenni nem tud (a jármű mozgásképtelen, a világítóberendezése romlott el), mindent el kell követnie a közlekedés biztonságának megóvása érdekében.